A hegyi juhar elsősorban hegyvidéki lomberdeink elegyfája, de a nyugat- és dél-dunántúli dombvidéken is előfordul. Parkokban, kertekben is szívesen ültetett, kedvelt fafaj, ebből fakadóan természetes élőhelyein kívül is, szinte bárhol találkozhatunk vele.
A hegyi juharon 150-et kicsivel meghaladó számú herbivor ízeltlábú faj él, közülük szép számmal akadnak juhar-specialisták, de olyan fajok is, melyek kizárólag hegyi juharon fordulnak elő.
A polifág lombfogyasztók (pl. Lymantria dispar, Operophtera brumata, Tortrix viridana, Pandemis ribeana, Phyllobius fajok, stb.) - akárcsak a többi juhart - a hegyi juhart is kedvelik. Időnként tömegesen találhatjuk rajta az Acronicta aceris nevű bagolylepke szőrös, feltűnő színezetű, szép hernyóit is. Természetszerű erdők elegyfájaként azonban ritkán szenved jelentősebb mértékű lombvesztést.
Leveleinek felszínén gyakran láthatunk apró (1 mm átmérőjű, 1-2 mm hosszúságú), sárgászöld, vagy piros, szemölcsszerű képződményeket (1. kép). Ezeket az Aceria macrorryncha nevű gubacsatka okozza. Gyakori, elterjedt faj, jelenlegi ismereteink szerint azonban a tápnövényét nem befolyásolja jelentős mértékben.
Friss hajtásain és levelein több levéltetű faj él. Gyakori képviselőjük Drepanosiphum platanoides és a Periphyllus aceris. Az utóbbi faj fiatal, világos színű lárvái kisebb-nagyobb csomókban láthatók a levélfonákon (2. kép). A csomók mellett gyakran a nőstényeket is megtaláljuk. Egyes levéltetű fajok bőséges mennyiségű mézharmatot választanak ki, amiket a hangyák előszeretettel gyűjtenek. A levéltetvek szívogatása önmagában nyilvánvalóan kedvezőtlen a juhar számára, hiszen tápanyagokat von el a fától. A mézharmatot gyűjtő hangyák jelenléte azonban hasznos, mivel azok a lombfogyasztó rovarok jelentős részét is távol tartják, illetve elpusztítják. Az ebből származó haszon jelentősebb is lehet, mint a szívogató levéltetvek okozta károk. Ez a jelenség kiválóan érzékelteti, hogy az erdőkben a növények és állatok között igen sokrétű és összetett kapcsolatrendszer áll fenn, amelynek lényegi elemeiről sokszor ugyancsak hiányosak ismereteink.
Számos levéldarázs faj lárvái is előfordulnak hegyi juharon. A levél szegélyén körberágott darabból készít hosszúkás sodratot a Pamphilius neglectus nevű faj. A Heterarthrus aceris lárvái nagyméretű, áttetsző levélaknákat készítenek. A kifejlett lárvák az aknán belül, jól kivehető kokonban bábozódnak. Az említett levéldarázs mellett több aknázómoly aknái is gyakran láthatók a hegyi juhar levelein. A levélkaréjt behajlító foltaknákat a Phyllonorycter acernella lárvái készítik, a keskeny, hosszan kanyargó "kígyóaknákat" pedig a Stigmella fajok.
Érdekes, összetett életmódot folytatnak egyes Caloptilia (keskenymoly) fajok. A hegyi juharon 4 fajuk él, ezeket megbízhatóan csak lepkéik alapján lehet elkülöníteni. A hernyók fiatal korukban aknáznak, később a levélkaréjok begöngyölésével elkészített kis "sátrakban" élnek (3. kép). Egy hernyó legalább 3 ilyen rejtekhelyet készít, közülük nyilván mindig csak egyet használ. Nem véletlen persze az sem, hogy két lakása mindig üresen áll. Az utána kutató madarak felnyitják a rejtekhelyeket, és az üres, valamint lakott sátrak 2:1-es aránya már jó túlélési esélyt biztosít a hernyók számára. A táplálék után kutató madár ugyanis így nagyobb eséllyel talál üres rejtekhelyet, mint lakottat, ez pedig viszonylag gyorsan kedvét szegi. Hasonló trükköket egyébként számos sodrómoly faj is alkalmaz a madarak megtévesztésére.
Az Ectoedemia sericopeza nevű aknázómolynak két nemzedéke van. Az első nemzedék a rügyekben, hajtásokban táplálkozik. A 2. nemzedék a termésszárnyban készít alig észrevehető aknákat. Más juharfajok termésén más, rokon fajokat találunk, melyek életmódja hasonló az említetthez. A termésben a fentebb említett faj mellett a Pammene regiana nevű sodrómoly hernyói élnek, kifejlődésük során a teljes magot elfogyasztják (4. kép). A bőven termő egyedeken ez azonban nem okoz túl sok problémát.
Levelein több, szigorúan specialista gubacsszúnyog gubacsai fordulnak elő. A Harrisomyia vitrina 4-7 mm átmérőjű, kör alakú, pergamenszerű gubacsokat képez a levélen. A lárvák júniustól augusztusig fejlődnek. A kifejlődött gubacs gyakran kiesik a levélből, lyukat hagyva maga után. A Dasineura irregularis és a Contarinia aceriplans levéltorzulásokat idéz elő. Csak a hegyi juharon találkozhatunk a Pediaspis aceris nevű gubacsdarázzsal is. A faj kétivarú nemzedéke 6-10 mm-es átmérőjű, gömbölyű gubacsokat képez a leveleken, illetve a virágzaton. Az egyivarú nemzedék a fa talajfelszínhez közeli gyökerein képez csoportos, egyenként borsónyi méretű, gömbölyű gubacsokat.
Ágain több pajzstetű faj is előfordul. Egyik leggyakoribb a Chionaspis salicis. A faj erősen polifág. Ismert tápnövényei 17 családba tartoznak. Ágaiban él a Rhopalopus hungaricus nevű cincér lárvája. A nőstény cincér a kéreg sebzéseire rakja le petéit. A lárvák először közvetlenül a kéreg alatt, később mélyebbre fúrva rágnak. Idősebb törzsei elhalt részeiben több más cincérfaj (pl. Cerambyx scopoli) mellett kifejlődhet a kivételes szépségű, védett havasi cincér (Rosalia alpina) is. A törzsek alsó szakaszában a nagy farontó (Cossus cossus) 3 évig fejlődő, kifejletten ugyancsak méretes lárvái is gyakori, nemkívánatos vendégek. Az általuk rágott méretes járatok nagyban elősegítik, illetve felgyorsítják a tőkorhadás folyamatát.
A hegyi juhar a rajta előforduló mintegy másfél százas fajszámmal nem tartozik a herbivor rovarokban leggazdagabb magyarországi fafajok közé, de szép megjelenése, őszi lombszínezete mellett számos specialista rovarfaja révén is jelentős mértékben színesíti, gazdagítja erdeinket.
Dr. Csóka György
