A hegyi juhar hazánk erdőterületének csak mintegy 0,02 %-át adja (GENCSI
- VANCSURA 1997), de jelentősége ennél sokkal nagyobb, mivel - főleg hegyvidéki,
bükkös - erdeink igen fontos elegyfafaja. Fiatalkori gyors növekedése, a főfafaj
törzsének árnyalása és értékes faanyaga miatt, elegyítése - a számára megfelelő
termőhelyeken - kívánatos. A következőkben szeretnénk röviden áttekinteni,
melyek azok a termőhelyek, ahol a hegyi juhar elegyítése szóba jöhet, illetve,
ahol megtalálja a számára szükséges ökológiai feltétételeket.
Klímaigénye
A hegyi juhar klímaigénye a bükkéhez hasonlítható, bár annál magasabb fekvésben találja meg optimumát. Az Alpokban és a Kárpátokban, akár 1600 m tengerszint feletti magasságig is felhatol, a madárberkenye mellett, az egyik legmagasabbra hatoló lombos fafaj. Ezeken a területeken, a bükkösök mellett, a montán lucosok és jegenyefenyves-lucosok, illetve a szubalpin lucosok fontos elegyfafaja. Kedveli a magas relatív páratartalmú, hűvös, montán klímát. Hazánkban ilyen klímájú területeket a hegyvidékek magasabb fekvésű részein, északi illetve északnyugati oldalakon és szűk völgyekben talál. A mélyebb és melegebb fekvésű hegyvidéki részeken, természetes módon, már nem jelenik meg, bár a Visegrádi-hegységben északnyugati kitettségben 165 m-es tengerszint feletti magasságban is megjelenik (GENCSI - VANCSURA, 1997) - számunkra kérdéses, hogy ez az állomány nem telepítés eredménye-e. Németországban megemlítik (MAYER, 1977), mint a kocsánytalan tölgyesek elegyfafaját, és az ország északi részén megjelenik az alföldi területeken is.
Közepes hőigényű, az éghajlati szélsőségeket kerüli. A hideg teleket jól tűri, de a korai fagyok károsíthatják. Európa északi területein, a fagyérzékenysége miatt, nem fordul elő (RUBNER, 1953), ugyanakkor az Alpokban nem érzékeny a kései fagyokra. A mélyebb fekvésből eredő hegyi juhar származások két héttel korábban hajtanak ki és két - három héttel később hullajtják el leveleiket, mint a magasabb fekvésből eredő egyedek. Vékony kérge miatt kéregaszás is előfordul.
Nagy, intenzíven párologtató levelei miatt fontos, hogy mindig elegendő víz álljon a rendelkezésére és magas legyen a levegő páratartalma, mivel transzspirációját szárazabb időszakokban sem tudja jelentős mértékben csökkenteni. A hegyi juhar levelére jellemző, hogy a száraz időszakban, a sztómák (gázcsere-nyílások) bezáródása után, viszonylag kis vízvesztés esetén is már fellépnek az első aszálykárok (LYR et al., 1992). A szárazságot és a nyári aszályt nehezen viseli el.
Hidrológiai igénye
Mint hegy és dombvidéki fafajt, a hegyi juhart leggyakrabban a többletvízhatástól független termőhelyeken találjuk meg. Ha megfelelő mennyiségű és eloszlású a csapadék, és a talaj jó víztároló képességgel rendelkezik, nincs szüksége talajvízből származó többletvízre. Ugyanakkor a legtöbb fafajhoz hasonlóan, meghálálja a szivárgóvízből származó többlet vizet, mivel a talaj víztartalmával szemben igényes.
A hegyi juhart a múlt században jelentős területekre ültették, így ma már hazánkban - a Nagyalföld egyes részeinek kivételével - mindenütt előfordul (BARTHA, 2003). A szárazabb, domb- és síkvidéki területekre ültetett hegyi juhar állományok a talajból származó többletvíz hiányában nem megfelelő növekedésűek. Azokon a területeken, ahol a talajból víztöbblethez juthatnak, és nincs pangó víz, jól fejlődő állományokat találhatunk. Itt a fafaj vízigénye kielégül és a levegő nedvességtartalma is magasabb. A tartós, több hetes elárasztást, már nem viseli el, így ártereken elsősorban a valamikori tölgy-kőris-szil ligeterdők helyén, azaz magasabb fekvésben találhatunk szép állományokat.
Talajigénye
A hegyi juhar igényes a talajokkal szemben. Az ásványi és humuszkolloidokban, azaz agyagásványokban és szerves anyagban gazdag talajokat kedveli, mivel ezek képesek csak a növekedéséhez szükséges nagy víz- és tápanyagmennyiséget szolgáltatni. Homok területeken nem növekszik megfelelőn, de kedveli a jól szellőzött talajokat. A bázisokban gazdag, mésztartalmú alapkőzetből képződött talajokon gyakrabban fordul elő, mint a savanyú kémhatású, szilikátokban gazdagabb kőzetekből képződött talajokon. Mészkő, andezit, bazalt, diabáz, gabbró, gránit, márga, lösz alapkőzeten, ha az azt borító vályogos szint elég vastag, igen jól fejlődik (OTTO, 1996). A talaj kémhatásával szemben nem támaszt nagy igényeket, így mind a gyengén savanyú, mind a semleges és a gyengén lúgos kémhatású talajokon megtaláljuk.
A fentiek alapján elsősorban a hegyvidékekre jellemző barna erdőtalajokon (barnaföld, agyagbemosódásos-, podzolos-, pszeudoglejes- és savanyú nem podzolos barna erdőtalaj) növekszik megfelelően, de megtaláljuk a lejtőhordalék talajokon, a kőzethatású talajokon (rankerek, rendzinák, humuszkarbonát talajok) és a köves-sziklás váztalajokon is. Utóbbiakon elsősorban szurdokerdőkben fordul elő, ahol névadó és állományképző, bükköseink egyik legértékesebb elegyfafaja (CSAPODY et al., 1966). Ha klímaigénye kielégül - gyakori a gyengén erodált, mélyen felaprózódott, humuszban gazdag, meszes alapkőzetű oldalakon. Ezeken a helyeken különösen fontos, hogy megfelelő mennyiségű nedvesség álljon egész vegetációs időszakban a rendelkezésére. Síkságokon igen szépen fejlődik a mocsári és ártéri erdőtalajokon (KOLOSZÁR, 1987). Időszakos vízhatású humuszos öntés talajokon gyakran ültették nemes nyárak alá második szintnek.
Gyökérzete - hasonlóan a bükkéhez - szabálytalan, erősen elágazó, viszonylag sekély (100 - 150 cm), szívalakú gyökérzet, amely mindegyik részén találhatóak vízszintes és függőleges gyökerek. Viszonylag kis távolságon belül találhatóak eltérő számú hajszálgyökérzetet tartalmazó részek. A tömött, illetve nagy váztartalmú talajokba viszonylag nehezen hatol be a gyökérzete, a pszeudoglejes talajoknál csak a felszínt hálózza át, igaz rendkívül intenzíven, a gyökérzet. A hegyi juhar a nem túl tömött, jól szellőzött talajokat kedveli, ahol a gyökérzete is jól tud fejlődni.
Tápanyagigénye
Az erdőállományok jó növekedésének és megfelelő egészségi állapotának egyik igen fontos feltétele a kedvező tápanyag-ellátottság. Ugyanakkor a növények jó tápelem-ellátottsága utal arra, hogy az állomány számára kedvező körülmények között fejlődik. A hegyi juhar nagy tápanyagigényű (KOLOSZÁR, 1987), igényes a talaj tápanyagtartalmával szemben (OTTO, 1996). Nagy nitrogénben és kalciumban gazdag lombtömege van, ami könnyen bomlik, így kedvezően befolyásolja az erdőtalaj mikrobiológiai tevékenységét és az erdő tápanyagforgalmát (GENCSI - VANCSURA 1997).
A Soproni-hegyvidéken az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA T - 025525 és T - 035051 számú kutatás) támogatásával vizsgáljuk néhány erdőállomány tápelem-körforgalmát. A vizsgálatba bevont néhány hegyi juhar egyed levelének tápelemtartalma (1. táblázat) lényegesen jobb ellátottsági szintet mutat, mint azt a külföldi irodalmi adatok alapján elvártuk volna. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ez Magyarország többi hegyi juhar állományára is igaz, vagy csak egyedi jelenséggel van dolgunk.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1. táblázat - A hegyi juhar és a bükk levelek tápelem-tartalma a vegetációs időszak közepén. (Megjegyzés: * - Ulrich 1990/91 nyomán, a levelek kielégítő tápelem-ellátottsági szintje.)
A vegetációs időszak alatt a levelek tápelem-tartalma jelentősen változik. (A levelek tápelem-tartalmát, ezért lombos fák esetén, lombszíneződés előtt három héttel mérik). Az egyes tápelemek koncentrációja a vegetációs időszak alatt fokozatosan növekedett (pl. kalcium, bór, vas, mangán), másoké csökkent (pl. nitrogén, réz, magnézium, foszfor, kén), míg a tápelemek legnagyobb részénél nem következett be változás (1. ábra). Ez megfelel az irodalmi és a bükknél mért adatoknak, és jól mutatja, hogy a növény, miként próbál meg "gazdálkodni" a tápelemekkel. A fontos tápanyagok koncentrációját a levelekben, lehetőség szerint, csökkenteni igyekszik a lombhullás előtt.
1. ábra - A
tápelem-tartalom változása a vegetációs időszak alatt hegyi juharnál.
Az egyes fafajok tápanyagfelvétele között, még azonos körülmények között is, jelentős különbség lehet. Göttingában, egy erdőállományt vizsgálva megállapították (LYR et al. 1992), hogy a hegyi juhar korai szövetnedvjében lényegesen kisebb koncentrációban tartalmazott kalciumot, mangánt, rezet és kadmiumot, mint a bükk. Ugyanakkor a hegyi juharban több magnéziumot és ólmot találtak, és cink esetén nem volt jelentős különbség. A Soproni-hegyvidéken, egy állományban vizsgált négy fafaj (HJ, B, KTT, CSNYE) közül a hegyi juhar levelében volt átlagosan a legtöbb nitrogén, vas, mangán és kén. A hegyi juhar levelek réztartalma volt, a vizsgált fafajok közül a legkisebb.
Érdekes németországi megfigyelés (OTTO, 1996), hogy a hegyi juhar számára kedvezőek azok a termőhelyek, ahol nagy mértékű a légköri szennyeződésből származó nitrogénülepedés. Ez a nitrogéntöbblet jobb növekedést eredményez, emiatt a hegyi juhar olyan termőhelyeken is előfordul, ahol korábban nem jelent meg. A változó környezeti feltételek miatt számolnunk kell azzal is, hogy az egyes fafajok visszaszorulnak, míg mások, amelyek a környezeti feltételekhez változásához jobban alkalmazkodnak, előtérbe kerülhetnek.
Bidló András, Heil Bálint, Kovács Gábor
Irodalom:
BARTHA D. (2003): A hegyi juhar botanikai jellemzése. - Erdészeti Lapok 138: 23-25. CSAPODY I, CSAPODY V., ROTT F. (1964): Erdei fák és cserjék. - Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest. GENCSI L., VANCSURA R. (1997): Dendrológia. - Mezőgazda Kiadó, Budapest. KOLOSZÁR J. (1987): Erdőműveléstan I.B., - Sopron, Egyetemi jegyzet. LYR H., FIEDLER H.-J., TRANQUILLINI W. (1992): Physiologie und Ökologie der Gehölze. - Gustav Fischer Verlag Jena, Stuttgart. OTTO, H.J. (1996): Standortansprüche der wichtigsten Waldbaumarten. - Auswertungs- und Informationsdienst für Ernährung, Landwirtschaft und Forsten, Bonn. MAYER H. (1977): Waldbau. - Gustav Fischer Verlag, Stuttgart. RUBNER K. (1953): Die pflanzengeographischen Grundlagen des Waldbaues. - Neumann Verlag, Radebeul und Berlin.
