A fekete nyár kórokozói
A fekete nyár a korábbi évszázadokban az ártéri puhafás erdők egyik fő fafaja volt. A folyószabályozás és a hibrid nemes nyárak telepítése következtében előfordulási területe nagymértékben lecsökkent, a még meglévő, ligetes állományai védelemre szorulnak.
A fekete nyár kórokozói azonosak nemesített hibridjei (Populus x euramericana) erdővédelmi gyakorlatban jól ismert kórokozóival. E kórokozók azonban a fekete nyáron tömeges, járványszerű megbetegedést nem, vagy ritkábban okoznak, mivel e fafaj, a nemes nyárakkal ellentétben, nem alkot nagy kiterjedésű, genetikailag egyöntetű állományokat. A fekete nyár természetvédelmi szempontú elszaporítása, a nemes nyárakkal történő hibridizáció veszélye miatt, a vegetatív szaporítóanyag alkalmazását teszi szükségessé. Ennek során a kórokozók megjelenésének fokozódására lehet számítani.
Levél- és hajtásbetegségek
Levélrozsda - Melampsora fajok
A nyárak levélrozsdáját különböző Melampsora fajok (gyűjtőnéven Melampsora populina) okozzák. A fekete nyáron előforduló fajok a következők:
Melampsora larici-populina, mellékgazda: Larix
Melampsora allii-populina, mellékgazda: Allium
Melampsora magnusiana, mellékgazdák: Chelidonium, Corydalis
Melampsora rostrupii, mellékgazda: Mercurialis perennis
A nyárak levelén az uredo- és teleutotelepek, a mellékgazdákon a spermogóniumok és az ecídiumok fejlődnek. A nyárakon a tünetek a nyár közepétől jelennek meg, a levelek fonákján előtörő sárga uredotelepek formájában. Erős támadás estén a levelek idő előtt elszáradnak és lehullnak.
Marszoninás levélfoltosság - Drepanopeziza fajok, anamorfa: Marssonina
A fekete nyáron előforduló fajok:
Drepanopeziza punctiformis, anamorfa: Marssonina brunnea
Apró, 1 mm-es, pontszerű, összefolyó, barna foltokat okoz, a hialin, csepp alakú, kétsejtű konídiumok 14-16 x 6 m méretűek.
Drepanopeziza populorum, anamorfa: Marssonina populi-nigrae
3-6 mm nagyságú, kerekded, barna levélfoltokat okoz, a konídiumok mérete 20-22 x 8-11 m.
A vegetációs időszakban a járványt a konídiumok terjesztik. Az ivaros alak a lehullt, áttelelt levelekben fejlődik ki, az elsődleges fertőzést a tavasszal szóródó aszkospórák végzik.
Venturiás levél- és hajtásfeketedés - Venturia populina, anamorfa: Pollaccia elegans
Szabálytalan, növekvő, feketés levélfoltokat, a hajtásvégek száradását, a vesszők kérgének foltos elhalását okozza. Az anamorfa (ivartalan vagy konídiumos alak) a foltok, elhalások felületén telepeket képez. Az itt képződő konídiumok sötét színűek, 32-38 x 11 m méretűek, 1-2 harántfallal osztottak. Az ivaros alak az áttelelt levelekben fejlődik ki. Az aszkospórák tavasszal szóródnak, de az elsődleges fertőzésben fontosabb szerepük a konídiumoknak van, amelyek képződése a hajtások kérgében áttelelt telepeken tavasszal újraindul.
Szeptóriás levélfoltosság - Mycosphaerella populi, anamorfa: Septoria populi
A jegenyenyáron (Populus nigra 'Italica') egyes években gyakori. Apró, 2-4 mm-es, vékony sötét vonallal körülhatárolt, kifehéredő közepű levélfoltokat okoz. A foltokban keletkező piknídiumokban hialin, hengeres, 32-51 x 2,5-4 m nagyságú, 1-2 harántfallal osztott konídiumok képződnek, ezek terjesztik a járványt. Az ivaros alak a lehullt, áttelelt levelekben fejlődik ki, tavasszal az elsődleges fertőzést az aszkospórák végzik.
Levélmozaik - Nyár mozaik vírus
A vékony levélerek mentén futó, sárga, mozaikszerű foltosodást, növekedéscsökkenést okoz. A vírus mechanikailag is átvihető, elsősorban a vegetatív szaporítóanyaggal terjed.
Lisztharmat - Uncinula adunca
A betegség tünete a leveleken a nyár második felétől jelentkező lisztharmat-bevonat. Előfordulása a fekete nyáron ritka.
Levélfodrosodás - Taphrina aurea
A leveleken félgömbös hólyagok keletkeznek, a homorú felületük (aszkuszok rétege) aranysárga színű. A fekete nyáron nem gyakori.
Kéreg- és ágbetegségek
Nyár kéregfekély - Cryptodiaporthe populea, anamorfa: Discosporium populeum
Kéreg- és ágelhalást okoz, gyakran az oldalágak kiindulási helye körül. A simakérgű részeken tenyérnyi, elliptikus, besüppedő foltok figyelhetők meg, a vastagkérgű részeken a tünetek csak a kéreg eltávolítása után láthatók a kambium elszíneződése révén. Gyakran nyálkafolyás is jelentkezik.
A megtámadott kéregrészekben tavasszal és nyáron 1 mm körüli piknídiumok törnek elő, amelyekben hialin, egysejtű, tojásdad, 10-13 x 7-10 m méretű konídiumok keletkeznek. A peritéciumok a már elhalt ágak kérgében, a betegség második évében fejlődnek ki. A megbetegedés mértéke a gazdanövény élettani állapotától függ. A vízháztartási zavarok, a fagyhatás fokozzák a fák fogékonyságát.
Citospórás ágelhalás - Valsa sordida, anamorfa: Cytospora chrysosperma
A hajtások, ágak kérgén besüppedéseket, barna, majd feketés elszíneződéseket, elhalásokat okoz. A megtámadott kéregben a tél végétől piknídiumok jelennek meg, amelyekből nedves időben a konídiumok tömege narancssárga, fonálszerű cirruszokban áramlik ki. A konídiumok hialinok, egysejtűek, görbült pálcika alakúak, 3-5 x 0,5-2 ?m méretűek. A peritéciumok a már elpusztult ágak kérgében fejlődnek ki. A kórokozó gyengültségi jellegű, általában egyéb tényezők (fagy, aszály, tarrágás) hatását követően lép fel.
A fekete nyár és hibridjei kérgében kisebb gyakorisággal egyéb kórokozók is előfordulnak, pl. a Nectria galligena, Phomopsis, Fusarium fajok. Golyvákat, rákokat, kéregelhalást okoznak. A baktériumos kéregrákkal (Xanthomonas populi) szemben a fekete nyár kevéssé fogékony, de egyes hibridjein e betegség is előfordul.
Tő- és törzskorhasztó gombák
A fekete nyáron az Aigeros szekcióhoz tartozó nyárakon általánosan előforduló tő- és törzskorhasztó gombák jelennek meg. Az élő törzseket sebeken, ágcsonkokon, rovarjáratokon keresztül fertőzik. Kezdetben álgesztesedést, majd korhadást okoznak, a fa pusztulása után szaprotróf módon egy ideig tovább tenyésznek. Egy részük nyárak és fűzek speciális korhasztója, mások lombos fákon általánosan elterjedt, gyakori polifág gombák. Az alábbiakban felsoroltak megjelenésére lehet leginkább számítani, de esetenként más fajok is előfordulhatnak.
Nyárak, füzek speciális korhasztói:
Nyár tőkegomba - Pholiota destruens
Kalapos gomba, a termőtestek felülete barna, a kalapon és a tönkön nagy fehéres pikkelyek vannak. A termőréteg lemezes, a lemezek barnák. Álgesztesedést, majd fehérkorhadást okoz.
Rozsdasárga tőkegomba - Pholiota aurivella
A termőtestek barnássárgák, általában csoportosan jelennek meg a törzsek sebzéseinél. A fában vöröskorhadást okoz.
Ánizstapló - Trametes suaveolens
A tapló termőteste konzolos, fehér, párnaszerű, felülete bolyhos, a termőréteg csöves. Frissen ánizs illata van. Fehérkorhasztó.
Polifág korhasztók lombos fákon:
Kései laskagomba - Pleurotus ostreatus
A termőtestek csoportosan jelennek meg, esetenként a még élő fákon, de általában csak azok pusztulását követően. Oldalasan nyeles kalapok, állaguk puha, húsos. Felületük színe változó: sárga, szürke, barnás, kékes stb. A termőréteg lemezes, a lemezek lefutnak a féloldalas tönkre. Az élő törzsekben álgesztesedést, majd a geszt fehérkorhadását okozza. A korhasztott fa vanília illatú.
Pisztricgomba - Polyporus squamosus
Fehérkorhasztó tapló. A termőtestek egyévesek, nagy méretűek, általában csokrosan jelennek meg, rövid, féloldalas nyéllel rendelkeznek. A kalapok felületén nagy barna pikkelyek vannak, a termőréteg csöves.
Bükktapló - Fomes fomentarius
A termőtestek évelők, pata alakúak, felületüket vastag, szürke vagy mogyoróbarna kéreg borítja. Fehérkorhadást okoz.
Sárga gévagomba - Laetiporus sulphureus
Termőteste egyéves, csokros, legyezőszerű kalapokból áll. Állaga puha, sajtszerű. Felülete narancssárga, a csöves rész kénsárga színű. Vöröskorhadást okoz.
Lilás réteggomba - Chondrostereum purpureum
Többnyire szaprotróf jellegű gomba, egyes esetekben sebparazitaként (pl. nyeséseknél) élő fákat is megtámad. Elterülő-visszahajló termőtestei a már pusztuló törzseken jelennek meg. A termőréteg sima, frissen élénk lila színű. Fehérkorhadást okoz.
Gyűrűs tuskógomba - Armillaria fajok
A gyökér- és tőkorhasztó gyűrűs tuskógomba fajok a fekete nyáron is előfordulhatnak. A gyűrűs tönkű termőtestek tuskókon, az elpusztult, vagy még élő fák tövén ősszel, szeptember-októberben jelennek meg. Az aszály vagy egyéb tényezők által legyengített faegyedeket támadják. A talajban növekvő hifakötegeik (rizomorfa) sebzés nélkül is behatolnak a gyökfőbe és a vastagabb gyökerekbe.
A fentieken kívül a fekete nyár elhalt faanyagán különböző szaprotróf korhasztók is megjelennek: fehér egyrétűtapló (Coriolopsis trogii), rózsaszínes egyrétűtapló (Daedaleopsis confragosa), borostás egyrétűtapló (Trametes hirsuta), lepketapló (Trametes versicolor) stb.
Dr. Szabó Ilona
