A fekete nyár kultúrtörténete
A FEKETE NYÁR Kultúrtörténeti, kertészeti és tájalakítási vonatkozások A Kárpát-medencében honos, terebélyes koronájú fekete nyárakból mind kevesebbet találunk a folyók és tavak partján, kertekben, parkokban és az utak mentén. A mélyen repedezett sötét kérgű fekete nyár vízközelben díszlik a legszebben, de meleg száraz homoktalajokon is megél, ahol magas a talajvíz szintje. Legismertebb talán az útsorfaként ültetett oszlopos változata, a jegenyenyár. Rügye, kérge drogot tartalmaz, gyógyászati szerepéről, belső és külső hasznairól a régi füveskönyvek is beszámolnak. A nyárfa megnevezésének eredete a fa ökológiai igényeihez, élőhelyéhez köthető. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára a 'nyár' címszó alatt hivatkozik az uráli eredetre, ahol az alapszóalak a 'nor' eredeti jelentése mocsár, nedvesség lehetett. Ebből származik a víznek, mocsárnak, nedves talajnak és a nedvességet kedvelő növényeknek összefüggő megnevezése. Ez az értelem jelenik meg a középkori említésekben, ahol a "nyírfa" nedves, mocsaras hely és a nedves, homokos talajt kedvelő igénytelen fajok nemzetsége, faja, egyede. Vízparton ábrázolja Plinius Secundus is a nyárfát az i.sz. I. századból való természetleírásáb
