Fafajok

magyar kőris

A magyar kőris megismerésének viszontagságos története

A magyar kőris megismerésének viszontagságos története Bevezetés A tudomány eredményei rendszerint nehezen mennek át a gyakorlatba, de olykor maga a tudományos megismerés is sok nehézséggel, buktatóval jár. E megállapításokat kiválóan példázza a magyar kőris hazai esete, melynek történetét - okulásra - az alábbiakban vázlatosan adjuk közre. Egy megtévesztő feltételezés: a magas kőris ökotípusai A német erdész szakemberek már régóta felfigyeltek arra, hogy a magas kőris (Fraxinus excelsior L.) két, egymástól lényegesen eltérő termőhelyen tenyészik: 1. száraz, meszes, hegyvidéki termőhelyeken, 2. nedves, főleg sík vidéki termőhelyeken. Ezeket talajrassznak (Bodenrasse, mai értelmezésben ökotípus) fogták fel, s az elsőt "mészkőrisnek" (Kalkesche), a másodikat "vizikőrisnek" (Wasseresche) nevezték. Elsőként Münch tharandti erdészprofesszor és Dieterich tübingeni főerdőtanácsos vállalkoztak arra, hogy a két feltételezett ökotípus közötti különbséget tudományosan is bizonyítsák. A közös tenyészkertben nevelt, eltérő termőhelyekről származó kőriscsemeték összehasonlító elemzését 1925-ben adták közre [1], melyben egyértelmű különbséget mutattak ki a Wasseresche és a Kalkesche között. Ezt a

2006. szeptember 30.

magyar kőris

A magyar kőris botanikai jellemzése

A magyar kőris botanikai jellemzése Bevezetés Sorozatunk első részében vázlatosan bemutattuk a magyar ("barnarügyű", "lapályi", "szlavón", "pannon") kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis, syn: F. a. subsp. pannonica) megismerésének viszontagságos történetét. Ebben a cikkben a magyar kőris botanikai jellemzőiről szólunk, összehasonlítva azokat a magas kőrisével. Már itt utalunk arra, hogy általában egyetlen bélyeg vizsgálata nem elégséges a két faj egyértelmű szétválasztására, mindig több bélyeget célszerű egyszerre elemezni. Alaktana Mivel a magas kőris és a magyar kőris morfológiai bélyegei nagyobbrészt hasonlítanak vagy megegyeznek, ezért a differenciális jellemzőket részletesen és a két taxont összehasonlítva mutatjuk be. Ezek a hasonló vagy egyező bélyegek játszhattak közre abban, hogy a két taxont hosszú ideig nem különítették el, s csak az utóbbi közel fél évszázadban ismerték fel a magyar kőris elkülönülését. A magyar kőris termete, habitusa hasonló a magas kőriséhez. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy a híres szlavóniai tölgyesekben a magyar kőris, miként a mezei szil is, magasság és átmérő tekintetében vetekedett a szlavón tölggyel. A "fehérfa", ahogy faanyaga alap

2006. szeptember 30.

A magyar kőris faanyagának tulajdonságai és felhasználása

A magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis) faanyagának tulajdonságai és felhasználása Bevezetés E meleg és fényigényes fafaj főleg a magyar Alföldön él, de előfordul a Dél-Dunántúl alacsonyabb dombvidékén is. Érdekessége az elterjedésének, hogy a Kisalföld északi részén nem található, de előfordul a Bécsi-medencében, Nyugat-Ukrajnában és Morva-mezőn is. Talán ennek a morva-mezei előfordulásnak is köszönhető, hogy a Soproni Egyetem nagy barátja, a brno-i Mezőgazdasági Egyetem volt rektorhelyettese, a közelmúltban elhunyt A. Matovic prof. foglalkozott a legtöbbet a magyar kőris fájának tulajdonságival. A faipari gyakorlatban a különböző kőris fajok (magas, virágos, amerikai, magyar) között ritkán tesznek különbséget. Talán a legnagyobb gondot a színes gesztű előfordulások okozzák. Ezzel összefüggésben fontosnak tartjuk leszögezni: a kőrisek általában színes geszttel nem rendelkező gyűrűs likacsú fák, de idősebb korban és a termőhelytől függően előforduló színes gesztű kőris nem álgesztes, hanem az évgyűrű határokat követő egészséges gesztű! Ennyi bevezető után vizsgáljuk meg, hogy a magyar kőris rendelkezik-e a faanyag szempontjából figyelemre méltó sajátosságokkal. Szö

2006. szeptember 30.

A magyar kőris termőhelyigénye

A magyar kőris termőhelyigénye A magyar kőris ökológiai igényének jellemzésére legjobban az elterjedési területe alkalmas. Magyar kőrissel elsősorban a Balkán északi részén, a Pannon-medencében, Nyugat-Ukrajnában találkozhatunk. Magyarország síkvidéki területein - az erdőtervi adatok szerint - mindenütt megjelenik (BARTHA et al., 1995). Mivel az erdőtervi adatok, a magyar kőris esetén nem biztos, hogy megbízhatóak, előfordulását elsősorban a Duna és a Tisza, valamint mellékfolyói, a Dráva-sík, valamint a Dél-Dunántúl dombvidékeihez és a Duna-Tisza köze vizes termőhelyeihez köthetjük. A Szigetközben a magas kőris helyettesíti. Ökológiai igényének vizsgálatára érdemes azon erdőtársulások termőhelyét bemutatni, ahol leggyakrabban előfordul. Magyar kőrissel elsősorban a tölgy-kőris-szil (keményfás) ligeterdőkben, a sík- (és domb-) vidéki gyertyános-kocsányos tölgyesekben, az égerlápokban, valamint a sziki tölgyesekben találkozhatunk. A magyar kőris átmeneti fafaj a fűz-nyár (puhafás) ligeterdőkből a tölgy-kőris-szil (keményfás) ligeterdő állományai felé (MAJER, 1972). A fenti társulások termőhelyének jellemzését TÓTH (1958) és JÁRÓ (2000) munkája alapján tehetjük meg. Az alföldi terüle

2006. szeptember 30.

közönséges boróka

A közönséges boróka nevezéktana

A közönséges boróka (Juniperus communis L.) Nevezéktana A ciprusfélék családjába tartozó boróka (Juniperus) nemzetségnek mintegy 55 faja ismert, melyek főleg az északi féltekét népesítik be, de néhány képviselőjük az egyenlítőn is túljutott. A fajok mintegy negyede hármas örvökben álló tűlevelet visel (tűborókák), míg háromne-gyedük hajtását keresztben átellenesen álló pikkelylevelek borítják (pikkelyborókák). Utóbbi-ak evolúciósan fiatalabbnak bizonyulnak, amit többek között az is bizonyít, hogy csíranövé-nyeik mindig tűlevelesek, s az idősebb egyedek hajtásain tűleveles részek (juvenilis = fiatal-kori hajtások) is előfordulhatnak. A Juniperus tudományos nemzetségnevet LINNÉ adta a boróka római neve (iuniperus) alapján. Etimológiai magyarázatok szerint ez a iuveni-paros szóösszetételre vezethető vissza, ami túl hamar születőt, abortálót jelent. Egyes borókafajoknak (pl. az erősen mérgező nehézszagú borókának) valóban van ilyen hatása, így a név nem tűnik alaptalannak. Más vélekedések sze-rint neve a kelta jenprus-ra vezethető vissza, ami szúrósat jelent, s tűire utal. A communis faj-név pedig közönségest, gyakorit jelent, szintén LINNÉ adta 1753-ban, s a közönséges boróka általáno

2006. szeptember 29.

közönséges boróka

A közönséges boróka erdőművelési tulajdonságai

A közönséges boróka (Juniperus communis L.) erdőművelési tulajdonságai A közönséges boróka, a Föld legelterjedtebb fenyőféléje, számos szerző szerint a legelterjedtebb fafaja, már az utolsó jégkorszak interglaciálisában megjelent. A középkorban és az újkorban sokáig a temetőfásítás egyik legfontosabb fafaja volt, különösen a német nyelvterületen (közönséges boróka = Wacholder), ahol az elhunytak lelkeinek menedékhelyéül szolgált, őrizve (wachen) az eltávozottak lelkeit. A faj termőhelyi igényeiből következően igen széles elterjedési spektrummal rendelkezik. Mind a síkvidéken mind a magashegységekben megtalálható; az Alpokban a communis alfaj (fénykedvelő) 1950, az alpina (fényigényes, nitrogénben szegény talajon) alfaj 1600-2700 méterig hatol fel. A faj legmagasabb előfordulása Európában 3570 méter (Wallis, Svájc), az Egyesült Államokban 3955 méter (Wyoming). A közönséges boróka kétlaki növény, azaz a női ivarleveleket tartalmazó termős, és a hím ivarleveleket tartalmazó porzós virágok más-más egyeden találhatók. A termőhelyi feltételek jelentősen befolyásolhatják a hím- és nőivarú egyedek arányát. Külföldi vizsgálatok szerint a száraz termőhelyeken jelentős arányban inkább a hímiv

2006. szeptember 29.

közönséges boróka

A közönséges boróka

A közönséges boróka (Juniperus communis) Kultúrtörténeti, kertészeti és táji vonatkozások A boróka légies, könnyed, ám szikár, a szárazságot, a zord környezeti feltételeket jól tűrő, hazánkban természetesen is előforduló, tűlevelű örökzöld fás növényeink egyike. Ha kultúrtörténeti tekintetben nem is összevethető a tölggyel, a hárssal, vagy más korábban az év fájaként választott fafajjal a hozzá kötődő hitek és mítoszok gazdagságában, mégis sokhelyütt feltalálhatjuk a száraz vidékeken és kertjeinkben is. Nem is gondolnánk, hogy az öröklét szimbólumaként találjuk St. Gallen kolostorában és azt sem, hogy megannyi gyógyhatása miatt megbecsült növény. Ott pedig, ahol nem volt kívánatos az elterjedése, pl. a legelőkön, ott fáját hasznosították, vagy szúrós tűi okán sövényt alakítottak belőle. A fajgazdag boróka nemzetségben a Juniperus communis mellett számos olyan fajt, alfajt és változatot ismerünk, amelyek történeti kertekben és mai zöldfelületeinkben is kedvelt, sokrétűen hasznosítható növények. A boróka a néphitben és a gyógyászatban A Németországban kiadott Fás Növények Enciklopédiája (Enzyklopädie der Holzgegewächse) szerint a mesékben, a mondákban és a dalokban a boróka a talányo

2006. szeptember 29.

A közönséges boróka (Juniperus communis L.) termőhelyigénye

A közönséges boróka nagy elterjedési területe magyarázatul szolgálhat igen széles ökológiai spektrumára, miszerint a szélsőséges termőhelyi viszonyok között találjuk. Igen jól alkalmazkodott számos olyan éghajlati és talajadottsághoz, amelyre más fafaj nem volt képes. A klimatikus szélsőségeket is jól bírja. A Föld északi félteke erdős területein mindenütt előfordul (Bartha, 2005). Megtalálható a Földközi tenger partvidékének délkeleti és északi száraz területeitől kedve Skandinávia északi részéig. Hasonlóan széles a vertikális megjelenése is. A tengerpartoktól kezdve több ezer méteres magasságig előfordul. Hazánkban találkozhatunk egyedeivel a legszárazabb alföldi területeken, a Dunántúl cseres-kocsányos tölgyeseiben és a Bükk-fennsík hideg platóján is. Tűrőképességének megfelelően a fagy és az aszály nem károsítja, kimondottan szárazságtűrő fafajnak számít (Keresztesi, 1971). Általában azokon a területeken jelenik meg, ahol a többi fafaj a termőhely szélsőségessége vagy emberi beavatkozás hatására már eltűnik. Fényigényes, leggyakrabban nyílt területeken fordul elő, ha az állomány záródik, sokáig sínylődik, majd a zárt állományokból kiszorul. Más vélemények szerint az árnyalást j

2006. szeptember 29.

madárcseresznye

A MADÁRCSERESZNYE (<i>CERASUS AVIUM</i>) - Szmorad Ferenc

1989 óta Németországban minden évben megválasztják az év fáját (Baum des Jahres). Ez jó alkalom arra, hogy abban az évben az illető fafajról ismeretterjesztő és tudományos cikkek, népszerűsítő kiadványok jelenhessenek meg, s kicsit közelebb hozzák a szakemberekhez és a laikusokhoz a kevésbé ismert fafajokat. Hazánkban is hasznosnak gondoljuk meghonosítani ezt a mozgalmat, s minden évben megválasztani az év fáját. Elsősorban azokat a fajokat helyeznénk előtérbe, melyeknek erdészeti jelentősége is van, de az utóbbi időszakban a figyelem elterelődött róluk. Így lett 1996-ban az év fája a madárcseresznye, de a jövőben a hársak, juharok, szilek, vadgyümölcsök seregéből jó ideig lehet majd válogatni. Bízunk benne, hogy elfelejtett fafajaink a mozgalom nyomán ismét a szakmai érdeklődés előterébe kerülhetnek. Nevezéktana A madárcseresznyét 1753-ban LINNÉ, a nagy svéd botanikus Prunus avium néven vezette be a tudományba. A Prunus tudományos nemzetségnevet a görög prumnon illetve az ebből levezethető latin prunus név alapján alkotta LINNÉ, mely mindkét nyelvben a madárcseresznyével rokon szilvafát jelöli. A fajnévként szereplő avium a latin avis-ból származik, s utal arra, hogy e fajt elsőso

2005. február 27.

madárcseresznye

A MADÁRCSERESZNYE (<i>CERASUS AVIUM</i>) - DR. BARTHA DÉNES és SZMORAD FERENC

BOTANIKAI JELLEMZÉS Nevezéktan A madárcseresznyét 1753-ban LINNÉ, a nagy svéd botanikus Prunus avium néven vezette be a tudo-mányba, Species plantarum c. művében ő adja először e faj tudományos leírását. A Prunus tudományos nemzetségnevet a görög prumnon, illetve az ebből levezethető latin prunus név alapján alkotta LINNÉ, mely mindkét nyelvben a madárcseresznyével rokon szilvafát jelöli. A fajnévként szereplő avium a latin avis-ból származik, s utal arra, hogy e fajt elsősorban madarak terjesztik. A mintegy 200 fajt magába foglaló népes Prunus nemzetséget később felosztották, így 1794-ben MOENCH a madár-cseresznyének a Cerasus avium tudományos nevet adta. Az új nemzetségnév Cerasunt kisázsiai város nevéből, illetve az ebből levezethető görög kérasos (= cseresznye) szóból származik. Elterjedés A kultúrába vett madárcseresznye kivadulása és meghonosodása miatt pontos elterjedési területét ma már nehéz közreadni. Az area java része Közép- és Nyugat-Európára esik, hiányzik a német-lengyel síkságról, az Alpok és a Nagyalföld jelentős részéről. Dél-Európában szórványos előfordulása van a Kau-kázusban, Olaszországban, a Balkán-félszigeten. Fel-tehetően őshonos Nagy-Britannia délkeleti ré

2005. február 27.

madárcseresznye

A MADÁRCSERESZNYE BEL- ÉS KÜLKERESKEDELME

PFEIFER ZOLTÁN ZALAERDÕ Rt., Nagykanizsa A madárcseresznye faanyagának fő felhasználója a bútorasztalos ipar, ill. a belső építészet. A felhasználókhoz az elsődleges fűrésziparon és a furnér-üzemeken keresztül kerül a fűrészáru, ill. a színfurnér. Így a madárcseresznye kereskedelmének ismertetését a hengeres alapanyag értékesítésével szükséges kezdeni, annál is inkább, mivel - mint azt később látni fogjuk - a fűrész-, ill. furnéripari termékek értékesítése ebből a fafajból elenyészően csekély, így komolyabb tapasztalatokkal ezen a téren nem rendelkezünk. Az utóbbi években a külföldi kereslet a madárcseresznye - általában az erdei gyümölcsféleségek - iránt jelentősen megnövekedett, a belföldi fizetőképes kereslet csökkent, ezért ma ez a faanyag szinte kizárólag a külpiacon értékesül, elsősorban rönk formájában és kismértékben fűrészáruként vagy nyers parkettlécként. Az utolsó négy esztendő gyümölcsrönk exportforgalmát (amelynek legnagyobb részét a madárcseresznye teszi ki) az alábbi táblázat mutatja: (Az adatok m3-ben értendők.) Ország 1992 1993 1994 1995 Ausztria 3.184 2.340 2.400 3.086 Németország 100 250 192 369 Olaszország 4.401 4.518 4.291 3.714 Egyéb 97 96 164 2 Összesen 7.782

2005. február 27.

madárcseresznye

A MADÁRCSERESZNYE KULTÚRTÖRTÉNETE ÉS KERTÉSZETI VONATKOZÁSAI

Dr. Konkolyné Dr. Gyúró Éva Erdészeti és Faipari Egyetem, Környezetvédelmi Tanszék, Sopron A madárcseresznye (Cerasus avium) egyike azon mérsékelt övi lombos fáinknak, amelyhez - széles elterjedési területét, előfordulását, számos fajtáját és változatát, felhasználásának, alkalmazásának sokrétűségét tekintve - kevés hasonlót ismerünk. A cseresznyét számon tartjuk mint vadon tenyésző fafajt, mint gyümölcséért termesztett, étket adó növényt, mint virágával és lombjával díszítőkertalkotó elemet és mint értékes, különlegesen szép faanyagot adó lombos fát. Nem csoda tehát, hogy a kultúrtörténet, a botanika és a kertészettörténet forrásai bőtájékoztatást adnak a ma emberének a madárcseresznye históriai szerepéről, származásáról és elterjedéséről, termesztett és díszkerti fajtáiról, gyümölcsének sokféleségéről, étkezési és gyógyászati felhasználásáról, a néphitben, játszott szerepéről. Származás, elterjedés A cseresznye őshazája a Fekete-tenger mellékétől a Kaszpi-tengerig húzódik, de vadon megtalálható Ázsia és Európa erdeiben, így Perzsiától Észak-Indiáig, a déli Kaukázusban Örményországban, fellelhető Dél-Oroszországban és Svédország déli részétől Görög-, Olasz- és Spanyolország hegyes

2005. február 27.

A MADÁRCSERESZNYE FÁJÁNAK TULAJDONSÁGAI ÉS IPARI FELHASZNÁLÁSA

Dr.Molnár Sándor Erdészeti és Faipari Egyetem, Faanyagismerettani tanszék, Sopron Kereskedelmi elnevezései: Kirsche, Vogelkirsche /német/, European Cherry /ang./ Bird Cherry /USA/, Cerisier /franc/, Ciliego /olasz/. Megemlitjük, hogy a madárcsersznyéhez hasonló megjelenésű értékes fafaj az észak-amerikai /USA, Mexiko/ fekete cseresznye /Black cherry, Prunus serotina/. Fája valamivel sötétebb az európai cseresznyénél. E fafajt már Európában is telepitik, de ma még jellemző az import behozatal. A japán cseresznye, /Myama-Zukara, Yama-Zukara, Prunus maximowiczii, Prunus serrata/ elsősorban Japánban és Kinában fontos furnéripari fafaj. A fatest anatómiai jellemzői: Makroszkópos tulajdonságok A szijácsa sárgás fehér 3-5 cm széles. A gesztje világos vörösesbarna, zöldes-barna csikoltsággal. A sugármetszeti "csikoltság" és a húrmetszeti "rajzosság" az évgyűrűk és a két évgyűrű pászta határozott elkülönülésének köszönhető /a zöldes-barnás árnyalat a korai pászta nagyobb edényeinek a szinhatása/. Az un. "félig gyűrűlikacsú" fafajok közé tartozik, mivel a korai pászta közepes nagyságú edényei nem alkotnak olyan szabályos sorokat, mint ahogy az megfigyelhető az igazi gyűrűslikacsu fafajoknál

2005. február 27.

madárcseresznye

A MADÁRCSERESZNYE KÁRTEVÕI ÉS KÓROKOZÓI

DR. VARGA FERENC Erdészeti és Faipari Egyetem, Erdővédelemtani Tanszék, Sopron A Prunus-félék sok kártevőnek és kórokozónak biztosítanak táplálkozási, szaporodási lehetőséget, illetve jelentenek aljzatot. Mégis az mondható, hogy a madárcseresznye, összehasonlítva a gyümölcstermesztésben elterjedt különféle kultúrváltozataival, kevesebb károsítóval és kórokozóval rendelkezik. A legfontosabb kártevőket és kórokozókat célszerű az érintett növényrészek szerint csoportosítva tárgyalni. A gyökéren, mint általános gyümölcsfa kórokozót a gyökérgolyvát okozó baktériumot (Agrobacterium tumefaciens) kell megemlíteni. A cserebogárfajok (Melolontha, Polyphylla, Anoxia, stb.) pajorjai a leggyakoribb gyökérkártevők közé tartoznak. A gyökérfonalférgek (Pl.: Prathylenchus penetrans) a gyökerek golyvásodását és pusztulását okozzák. A törzsön megjelenő rákos képződményt a Pseudomonas mors-prunorum nevű baktérium okozza. Az akác-pajzstetű (Eulecanium corni) és a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) a fiatal, elnyomott és legyengült fákat támadják meg, okozva azoknak sokszor a pusztulását. A faanyagban a nagy kéregszú (Scolytus mali) és a púpos szú (Anisandrus dispar) megfeketedő menetei

2005. február 26.

madárcseresznye

A madárcseresznye erdőművelési tulajdonságai, felújítása, nevelése

A madárcseresznye erdőművelési szempontból ellentmondásos tulajdonságokkal rendelkezik. Magzókorát már korán, 20-30 évesen eléri, évente terem, magról jól újul, tuskóról kielégítően sarjadzik. Fiatalon elég gyorsan nő. Fényigényes, de az enyhe árnyalást elviseli. Mindezek az erdőművelés, elsősorban a felújítás szempontjából előnyös tulajdonságok. Erdőnevelésére vonatkozóan sok tapasztalattal nem rendelkezünk. Természetes életkora Magyarországon 80-100 év, de 40-50 év után egészségi állapota rohamosan romlik, ezért már az előhasználatok során - általában az utolsó törzskiválasztó gyérítés idején - néhány hagyásfa kivételével kitermelik. Tipikus elegyfafaj, elegyetlen állományfoltjaiban tapasztalható, hogy "önmagát nem képes nevelni". Ez azt jelenti, hogy természetes kiválasztódása igen radikális. A gyengébb társulásképességű faegyedek gyorsan elpusztulnak, az életerősek viszont erősen elböhöncösödnek. Ezzel magyarázható, hogy elegyetlen - jó törzsminőségű egyedeket adó - állományokat nem érdemes, és nem is lehet madárcseresznyéből létesíteni. Ennek ellenére európai viszonylatban az egyik legértékesebb fafajnak tekinthető: - faanyaga rendkívül értékes, piaci ára Nyugat- és Közép-Euró

2005. február 26.

A MADÁRCSERESZNYE (<i>CERASUS AVIUM L.</i>) CSEMETENEVELÉSE MAGYARORSZÁGON

Barna Tamás egyetemi adjunktus Erdészeti és Faipari Egyetem Sopron 1. A madárcseresznye jelentősége a magyar csemetetermesztésben A madárcseresznye hosszú ideje kedvelt fafaja a magyar csemetetermelőknek. Egy éves csemetéje egyaránt keresett erdészeti és gyümölcsfaiskolai célokra Nyugat-Európában. Sajnos a termelés számszerű adatait elemezve, a hazai felhasználás nem mutat kedvező képet. Megvizsgálva az elmult öt év termelési adatait a madárcseresznye csemetetermelése az 1. táblázat szerint alakult. A madárcseresznye csemetetermelésének mennyiségi alakulása 1991/92 - 1995/96. között az OMMI éves csemeteleltár összesítői alapján Év Összes csemete Madárcseresznye ezer db ezer db % 1991/92 325 960 339 0,1 1992/93 208 497 758 0,4 1993/94 155 917 503 0,3 1994/95 276 662 780 0,3 1995/96 280 553 676 0,2 Mindösszesen: 1 247 589 3 056 0,2 Az fenti adatokat látva meg kell állapítanunk, hogy a madárcseresznye alárendelt jelentőségű a magyar erdészeti csemetetermelésben. Ha pedig abba is belegondolunk, hogy ebből a szerény mennyiségből csak egy kis hányad marad a hazai erdőkben, mert jelentős része exportra kerül, másik jelentős hányadot pedig gyümölcs alanynak használnak fel, akkor jogosnak t

2005. február 26.

madárcseresznye

A MADÁRCSERESZNYE TERMÕHELYI IGÉNYE

A termőhelyi igény meghatározását a magyarországi erdészeti termőhelyértékelés kategóriái (Járó 1964) szerint a következőképpen végezhetjük. Klímakategória: Súlypontosan fordul elő gyertyános-tölgyes klímaövezetben, egy-egy szál előfordulhat (kevésbé jellemző) a bükkös és cseres-kocsánytalan tölgyes övezetben is, az erdős-sztyepp klímaövezetből hiányzik. Hidrológiai viszonyok (csapadékon kívüli vízbevételi lehetőségek): Åltalában a "többletvízhatástól független" kategóriában fordul elő, vagyis jellemzően a csapadékvíz mennyiségére támaszkodik. Ez utóbbi szügséges mértéke 650-750 mm/év közötti, ritkán ezen alul vagy felül is előfordul, de ilyenkor a talajviszonyoknak, klímának az optimumot kell mutatnia számára. Nagyon ritkán megtaláljuk még a szivárgó vizes hidrológiai kategóriában is, valamint a talaj mélyebb rétegeiben megjelenő, víztorlasztó réteget képező agyagos talajréteg esetén a "változó vízellátottságú" kategóriában is, de ez már semmiképpen sem jellemző rá, inkább a véletlen telepíti meg ilyen helyen. Talajtípusok vonatkozásában elsődlegesen a barna erdőtalajok főtípusában van, legjobb növekedéssel az agyagbemosódásos barna erdőtalajon, valamivel gyengébb növekedéssel a b

2005. február 26.

A MADÁRCSERESZNYE botanikai jellemzése

Nevezéktana A madárcseresznyét 1753-ban LINNÉ, a nagy svéd botanikus Prunus avium néven vezette be a tudományba, Species plantarum c. művében ô adja elôször e faj tudományos leírását. A Prunus tudományos nemzetségnevet a görög prumnon illetve az ebbôl levezethetô latin prunus név alapján alkotta LINNÉ, mely mindkét nyelvben a madárcseresznyével rokon szilvafát jelöli. A fajnévként szereplô avium a latin avis-ból származik, s utal arra, hogy e fajt elsôsorban madarak terjesztik. A mintegy 200 fajt magába foglaló népes Prunus nemzetséget késôbb felosztották, így 1794-ben MOENCH a madárcseresznyének a Cerasus avium tudományos nevet adta. Az új nemzetségnév Cerasunt kisázsiai város nevébôl, illetve az ebbôl levezethetô görög kérasos = cseresznye szóból származik. Elterjedése A kultúrába vett madárcseresznye kivadulása és meghonosodása miatt pontos elterjedési területét ma már nehéz közreadni. Az area java része Közép- és NyugatEurópára esik, hiányzik a Német-lengyel aIföldrôl, az Alpok és a Nagyalföld jelentôs részérôl. Dél -Európában szórványos elôfordulása van a Kaukázusban, Olaszországban, a Balkán-félszigeten. Feltehetôen ôshonos Nagy-Britannia délkeleti részén, viszont megkérdôjel

2005. február 26.