A MADÁRCSERESZNYE FÁJÁNAK TULAJDONSÁGAI ÉS IPARI FELHASZNÁLÁSA

Dr.Molnár Sándor
Erdészeti és Faipari Egyetem, Faanyagismerettani tanszék, Sopron

Kereskedelmi elnevezései: Kirsche, Vogelkirsche /német/, European Cherry /ang./ Bird Cherry /USA/, Cerisier /franc/, Ciliego /olasz/.
Megemlitjük, hogy a madárcsersznyéhez hasonló megjelenésű értékes fafaj az észak-amerikai /USA, Mexiko/ fekete cseresznye /Black cherry, Prunus serotina/. Fája valamivel sötétebb az európai cseresznyénél. E fafajt már Európában is telepitik, de ma még jellemző az import behozatal. A japán cseresznye, /Myama-Zukara, Yama-Zukara, Prunus maximowiczii, Prunus serrata/ elsősorban Japánban és Kinában fontos furnéripari fafaj.

A fatest anatómiai jellemzői:
Makroszkópos tulajdonságok
A szijácsa sárgás fehér 3-5 cm széles. A gesztje világos vörösesbarna, zöldes-barna csikoltsággal. A sugármetszeti "csikoltság" és a húrmetszeti "rajzosság" az évgyűrűk és a két évgyűrű pászta határozott elkülönülésének köszönhető /a zöldes-barnás árnyalat a korai pászta nagyobb edényeinek a szinhatása/. Az un. "félig gyűrűlikacsú" fafajok közé tartozik, mivel a korai pászta közepes nagyságú edényei nem alkotnak olyan szabályos sorokat, mint ahogy az megfigyelhető az igazi gyűrűslikacsu fafajoknál /pl. tölgy, kőris, akác stb./. Keskeny bélsugarai a keresztmetszeten csak nagyitóval láthatók, a sugár-metszeten pedig 0,5-1 mm magas "tükrök" formájában. Gyakran megfigyelhető a rostkötegek hullámos lefutása. A világos, enyhén rózsaszin árnyalatú finom szövetű fát markáns rajzolata teszi igen esztétikussá.

Mikroszkópos jellemzők:
A fatest alapállományát a rosttroacheidák és részben libriform rostok adják /45-50 %/, átlagos hosszuk 1,1 mm. Az edények területi részaránya 35-38 %, átmérőjük a korai pásztában 70-80, a későiben 30-40 *m. A parenchima sejtekből felépülő bélsugarak mennyiségi részaránya 17 %, a hosszparenchimáké pedig igen csekély 2-3 %. Az edények esetenként tömitettek vörösbarna mézgával.

Fahibák, fakárosodások:

A szabadállásban növő cseresznye sudarlós törzsfát növeszt csak igen rövid ágtiszta /göcsmentes/ szakasszal. Már az élőfát is megtámadhatják a virusok /gyürüs mozaik virus/ és a gombák. A törzsön varas hegszövetek és vizhajtások is előfordulnak. A kitermelt faanyag nem időjárásálló és fülledékeny. Tehát ügyelni kell a gyors feldolgozásra, szakszerű tárolásra.

Műszaki jellemzők:
Kémiai tulajdonságai:

A kémiai tulajdonságai kevésbé ismertek. Összetétele: cellulóz 55-59%; hemicellulózok 24-27 %, lignin 13,5%, járulékos anyagok 2,7%, hamu 0,23%. A ragasztás és felületkezelés szempontjából fontos pH értéke 4,5 /enyhén savas/.

Előnyös, hogy a zsugorodási anizotrópia (húr/sugár) viszonylag kicsi (1,74), tehát kevésbé hajlamos a vetemedésre.

Mechanikai tulajdonságok:
Az értékek rostokkal párhuzamos irányban légszáraz állapotra vonatkoznak /u=12%.

Megállapitható, hogy - bár a cseresznyére vonatkozóan kiterjedt vizsgálati eredményekkel nem rendelkezünk - a viszonylag közepes sűrűségi értékekhez kedvező szilárdsági értékek tartoznak. Tehát a cseresznyéből gyártott termékek /pl. székek/ a kisebb önsúly mellett is elfogadható szilárdságúak. Fontos további feladat, hogy ennek az értékes fafajnak sokoldalúan feltárjuk a fizikai és mechanikai tulajdonságait.

A madárcseresznye erdei választékai:

A hazai erdőkben töltelékfaként jelenlévő madárcseresznyére még ma sem forditanak kellő figyelmet a fakitermelések során. Gyakran összevágják tűzifának: mondván ezzel a néhány törzzsel nincs értelme elkülönitetten foglalkozni....
E rendkivül értékes fafajból választékolható:
- furnéripari rönk /szinfurnér gyártáshoz/
- fürészipari rönk
- fagyártmányfa, kivágás / a felhasználói igények szerint különböző még
extrarövid - 0,5 m -méretben is/
- tűzifa /mivel e fafajnak a térfogatra vetitett fűtőértéke igen szerény, ezért
csak a másra nem alkalmas - erősen göcsös, beteg-farészek használandók
tüzelési célra/.

Megmunkálási sajátosságok:

A cseresznye foldolgozásakor tekintettel kell lenni a faanyag fülledékenységére, kisebb biológiai tartósságára. Tehát a fürész- és furnérüzemekben ügyelni kell a szakszerű tárolásra és az alapanyag gyors feldolgozására. A cseresznyefa kültéri felhasználásra nem javasolható.

Száritás:
A cseresznye körültekintő száritásszervezéssel, kiméletes menetrendek alkalmazásával problémamentesen száritható. A mesterséges száritás előtt vagy természetes száritásra, vagy nagyteres száritókban lassú előszáritásra van szükség /25 % nettó nedvességig/. Az ilyen előszáritásnál max. 60oC hőmérséklet alkalmazható. A száritás előtt az értékes cseresznyefürészárút le kell kérgezni, a kezdődő repedéseket "S" kapcsozni szükséges. Célszerű a bütüfelületek takarása, esetleg parafinozása is. Ugyancsak nagy figyelem forditandó a máglyák szakszerű hézaglécezésére és takarására. A cseresznye száritásakor a 80 oC feletti száritási hőmérsékletek alkalmazása nem csak a repedések és a zsugorodási deformációk miatt veszélyesek, hanem a faanyag rendellenes elszineződésének kialakulása végett is.

Mechanikai megmunkálás, ragasztás, felületkezelés:
A cseresznyefa könnyen, jó minőséggel, méretpontosan fürészelhető, gyalulható, marható, csiszolható. Repedésmentesen könnynen szegezhető, csavarozható. A gőzölt cseresznye jól hajlitható. Ragasztása szintén problémamentes, de tekintettel kell lenni a viszonylag alacsony pH értékre. Lugokkal való kezeléskor a faanyag mahagóni szinű árnyalatot kap. Felületkezeléskor gondot okoz a fotodegradáció, vagyis a fény /UV sugarak/ hatására a kezelt faanyagok /bútorok/ elveszithetik természetes szinüket /sötétednek/. Igy célszerű a cseresznyeszinű pigment pácok vagy az UV abszorbensek /alapozók/ alkalmazása. A nedves cseresznyefa acél, réztárgyakkal való érintkezéskor foltosodhat. A tömörfából /ragasztott fürészárúból/ készitett un. "biobútoroknál" egyre inkább elterjed a felületek viaszolása és/vagy olajozása.

Felhasználási területek:

A cseresznye a fakereskedelemben rönk, fagyártmányfa fürészáru és furnér formájában jelenik meg. Az utóbbi években Európában is forgalmazzák az észak-amerikai cseresznye fürészárút és furnért /nálunk pl. a Mezőberényi Bútorgyár alkalmazza/.
A cseresznye a bükk, éger, dió és a tölgy mellett - az egyik legkeresettebb és legértékesebb bútorfa, ill. belsőtéri faanyag. E faanyag természetes eleganciája, szépsége különösen a "biedermeier" korszakában vált meghatározó szerepűvé. A cseresznye furnér és tömörfa ma is a stilbútorgyártás fontos alapanyaga. A frontfelületek mellett készitenek belőle székeket, asztalokat, különböző kisbútorokat egyaránt. A gyengébb minőségű vegyes szinű cseresznyét dió- és mahagóni helyettesitésére is felhasználják.

A belsőépitészetben a cseresznyét szivesen alkalmazzák exclusiv falak, mennyezetek boritására; lépcsők, korlátok, belső ajtók, reprezentativ terek /pl. bankok, kávéházak stb./ kialakitására.

Mivel a cseresznyefa kiválóan faragható, esztergályozható, elterjedten használják disztárgyak, lámpatestek, különböző fatömegcikkek előállitására, sőt a hangszergyártásban /fafúvósok, pianinók/ is.

Megjegyzés:

A szintén Prunus félékhez tartozó meggyfa /Prunus cerasus/ hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a cseresznye, de nem éri el azokat a méreteket. A bútorművességben jelentősége van még a szilvafának /Prunus domestica/, ennek sötétvörös gyakran "lilaárnyalatú" fája igen esztétikus megjelenésű, de a cseresznyénél keményebb, nehezebben megmunkálható.
A kiváló tulajdonságú, sajátos szépségű cseresznyefa a hazai erdőgazdálkodásban és fahasználatban lényegesen nagyobb felkarolást érdemelne.

Irodalom:
Babos K., Filló Z., Somkúti E.: Haszonfák, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979.
Informationsdienst Holz; Arbeitsgemeinschaft Holz, Düsseldorf, 1988.
Kovács I.: Faanyagismerettan, Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1979.
Lohmann U. : Holzhandbuch, DRW Verlag, Rosenheim, 1986.
Molnár S.: Faanyagismerettan I. Egyetemi jegyzet, Sopron, 1991.
Szalay L.: Ipari fák, FKI kiadványa, Bp, 1991.