A TÖLGYEK KULTÚRTÖRTÉNETE, TÁJFORMÁLÓ ÉS KERTÉPÍTÉSZETI SZEREPE
Konkolyné dr. Gyuró Éva egyetemi docens Az istenek tölgyfái, a mítoszok tölgyligetei A tölgy maga mítosz és valóság. A fák királya, az ókori főisteneknek szentelt fa. A tölgyek az ezerarcú és örök természet jelképei, tiszteletet parancsoló, terebélyes, nemes, szilárd, sokarcú és sokhasznú fák. A tölgyfajok rendkívüli sokfélesége, hosszú életkora a változatosság, a folytonosság példája, az időtlenség szimbóluma. Érthető tehát, hogy az ősi kultúrák fatiszteletének bizonyságát adó mitikus költeményekben, mondákban, eposzokban, versekben is központi helyet kap. Ovidius az Átváltozások VIII. könyvében a saját esztelenségével a Föld elpusztítására törő embert mutatja a földhasogató Erüszikthón személyében, akinek fejszéje Ceres (Demeter = Földanya) szent ligetében a középen álló hatalmas tölgyet sem kíméli. …Erisychthon nem tisztelte az istent, egyet sem, tömjént sose füstölt tiszteletükre; mondják még a Ceres ligetét is sérteni merte bárdjával, s az öreg berket megbántani vassal. Egy terebélyes nagy tölgyfa állt a liget közepében, egymaga erdőség; szalagok, táblák díszítették és koszurúk, cél-ért fogadalmak jó jele mindez. Tölgylakozó dryasok gyakran táncoltak alatta, gyakran megmérték,
