magyar kőris

magyar kőris

A magyar kőris megismerésének viszontagságos története

A magyar kőris megismerésének viszontagságos története Bevezetés A tudomány eredményei rendszerint nehezen mennek át a gyakorlatba, de olykor maga a tudományos megismerés is sok nehézséggel, buktatóval jár. E megállapításokat kiválóan példázza a magyar kőris hazai esete, melynek történetét - okulásra - az alábbiakban vázlatosan adjuk közre. Egy megtévesztő feltételezés: a magas kőris ökotípusai A német erdész szakemberek már régóta felfigyeltek arra, hogy a magas kőris (Fraxinus excelsior L.) két, egymástól lényegesen eltérő termőhelyen tenyészik: 1. száraz, meszes, hegyvidéki termőhelyeken, 2. nedves, főleg sík vidéki termőhelyeken. Ezeket talajrassznak (Bodenrasse, mai értelmezésben ökotípus) fogták fel, s az elsőt "mészkőrisnek" (Kalkesche), a másodikat "vizikőrisnek" (Wasseresche) nevezték. Elsőként Münch tharandti erdészprofesszor és Dieterich tübingeni főerdőtanácsos vállalkoztak arra, hogy a két feltételezett ökotípus közötti különbséget tudományosan is bizonyítsák. A közös tenyészkertben nevelt, eltérő termőhelyekről származó kőriscsemeték összehasonlító elemzését 1925-ben adták közre [1], melyben egyértelmű különbséget mutattak ki a Wasseresche és a Kalkesche között. Ezt a

2006. szeptember 30.

magyar kőris

A magyar kőris botanikai jellemzése

A magyar kőris botanikai jellemzése Bevezetés Sorozatunk első részében vázlatosan bemutattuk a magyar ("barnarügyű", "lapályi", "szlavón", "pannon") kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis, syn: F. a. subsp. pannonica) megismerésének viszontagságos történetét. Ebben a cikkben a magyar kőris botanikai jellemzőiről szólunk, összehasonlítva azokat a magas kőrisével. Már itt utalunk arra, hogy általában egyetlen bélyeg vizsgálata nem elégséges a két faj egyértelmű szétválasztására, mindig több bélyeget célszerű egyszerre elemezni. Alaktana Mivel a magas kőris és a magyar kőris morfológiai bélyegei nagyobbrészt hasonlítanak vagy megegyeznek, ezért a differenciális jellemzőket részletesen és a két taxont összehasonlítva mutatjuk be. Ezek a hasonló vagy egyező bélyegek játszhattak közre abban, hogy a két taxont hosszú ideig nem különítették el, s csak az utóbbi közel fél évszázadban ismerték fel a magyar kőris elkülönülését. A magyar kőris termete, habitusa hasonló a magas kőriséhez. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy a híres szlavóniai tölgyesekben a magyar kőris, miként a mezei szil is, magasság és átmérő tekintetében vetekedett a szlavón tölggyel. A "fehérfa", ahogy faanyaga alap

2006. szeptember 30.

A magyar kőris faanyagának tulajdonságai és felhasználása

A magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis) faanyagának tulajdonságai és felhasználása Bevezetés E meleg és fényigényes fafaj főleg a magyar Alföldön él, de előfordul a Dél-Dunántúl alacsonyabb dombvidékén is. Érdekessége az elterjedésének, hogy a Kisalföld északi részén nem található, de előfordul a Bécsi-medencében, Nyugat-Ukrajnában és Morva-mezőn is. Talán ennek a morva-mezei előfordulásnak is köszönhető, hogy a Soproni Egyetem nagy barátja, a brno-i Mezőgazdasági Egyetem volt rektorhelyettese, a közelmúltban elhunyt A. Matovic prof. foglalkozott a legtöbbet a magyar kőris fájának tulajdonságival. A faipari gyakorlatban a különböző kőris fajok (magas, virágos, amerikai, magyar) között ritkán tesznek különbséget. Talán a legnagyobb gondot a színes gesztű előfordulások okozzák. Ezzel összefüggésben fontosnak tartjuk leszögezni: a kőrisek általában színes geszttel nem rendelkező gyűrűs likacsú fák, de idősebb korban és a termőhelytől függően előforduló színes gesztű kőris nem álgesztes, hanem az évgyűrű határokat követő egészséges gesztű! Ennyi bevezető után vizsgáljuk meg, hogy a magyar kőris rendelkezik-e a faanyag szempontjából figyelemre méltó sajátosságokkal. Szö

2006. szeptember 30.

A magyar kőris termőhelyigénye

A magyar kőris termőhelyigénye A magyar kőris ökológiai igényének jellemzésére legjobban az elterjedési területe alkalmas. Magyar kőrissel elsősorban a Balkán északi részén, a Pannon-medencében, Nyugat-Ukrajnában találkozhatunk. Magyarország síkvidéki területein - az erdőtervi adatok szerint - mindenütt megjelenik (BARTHA et al., 1995). Mivel az erdőtervi adatok, a magyar kőris esetén nem biztos, hogy megbízhatóak, előfordulását elsősorban a Duna és a Tisza, valamint mellékfolyói, a Dráva-sík, valamint a Dél-Dunántúl dombvidékeihez és a Duna-Tisza köze vizes termőhelyeihez köthetjük. A Szigetközben a magas kőris helyettesíti. Ökológiai igényének vizsgálatára érdemes azon erdőtársulások termőhelyét bemutatni, ahol leggyakrabban előfordul. Magyar kőrissel elsősorban a tölgy-kőris-szil (keményfás) ligeterdőkben, a sík- (és domb-) vidéki gyertyános-kocsányos tölgyesekben, az égerlápokban, valamint a sziki tölgyesekben találkozhatunk. A magyar kőris átmeneti fafaj a fűz-nyár (puhafás) ligeterdőkből a tölgy-kőris-szil (keményfás) ligeterdő állományai felé (MAJER, 1972). A fenti társulások termőhelyének jellemzését TÓTH (1958) és JÁRÓ (2000) munkája alapján tehetjük meg. Az alföldi terüle

2006. szeptember 30.