vadkörte

vadkörte

A VADKÖRTE: II. A vadkörte rovarvilága

A vadkörte (Pyrus pyraster) európai elterjedésű, közepes termetű, esetenként 200 éves kort is megérő fafaj. Sík-, domb-, és hegyvidéken egyaránt előfordul, igen sokféle élőhelyen megél. Már ezen tulajdonságai is előrevetítik, hogy rovarvilága viszonylag gazdag, változatos lehet. Herbivor rovaregyüttese fajgazdagságát és összetételét nagyban befolyásolja továbbá az a tény is, hogy számos viszonylag közeli rokon fa és cserjefajjal együtt tenyészik. A rokon növényfajok rovarfaunája között általában a rokonság mértékével arányos hasonlóság figyelhető meg, így a vadkörte is osztozik az alma (Malus),berkenye (Sorbus), galagonya (Crataegus), szilva (Prunus), cseresznye (Cerasus) nemzetségek rovarfaunájának jelentős részén. Természetesen az oligofág és polifág fajokon túl számos specialista fajt is eltart. A vadkörtén táplálkozó ízeltlábú fajok száma a becslések szerint 300 körül van. A fajegyüttes mintegy 10-15 %-a Pyrus-specialista, ennek mintegy harmada lehet azoknak a fajoknak a száma, melyek kizárólag a vadkörtén élnek. Egyes nemesített és termesztett körtefajták "megörökölték" a vadkörtén élő herbivor rovarfajok túlnyomó részét. Közülük számos faj időnként jelentős károkat is okozhat

2005. február 2.

vadkörte

A VADKÖRTE: III. Kultúrtörténeti és kertészeti vonatkozások

A hazánkban őshonos Pyrus pyraster, több más faj között a mai termesztett körtefajták egyik őse. A körtefa gyümölcsét már a neolitikumban gyűjtötték. Bizonyság erre, hogy a svájci cölöpépítmények feltárt hulladékgödreinek maradványaiban körtemagvakat is tömegesen találtak. Termesztése az ókorban Perzsiában és Örményországban kezdődött. Innen jutott el Görögországba, majd a Rómába. A Peloponészosz félsziget számos "Apia", azaz körte elnevezésű települése a faj elterjedt voltára utal. Az ókori mediterrán kultúrákban a mitológia és a mítikus szimbólumok világának fontos szereplői a növények. Surányi Dezső szerint a körte a H betű szimbóluma a hüperboreász fa ábécében, amely egyben a hatodik hónap első napját (máj 13.) is jelenti a görögöknél. A Holdnak, illetve Föníciában a holdistennőnek szent fája volt - fehér virága miatt. A mükénéi Héraionban, a Héra-szentélyben a holdistennő szobrát körtefából faragták ki, csakúgy mint a biotiai Athéné tiszteletére állított Onké(körtefa)-szentélyt. Homérosz az Iliászban a körtét az istenek ajándékának nevezte. Az Odüsszeiában, a főhős atyja Láertész kertjeinek leírásában 13 fajtája szerepel és "körte a körte körül puhul, érik" Alkinoosz kertjének

2005. február 2.

vadkörte

A VADKÖRTE: I. Botanikai és erdészeti vonatkozások

Nevezéktan LINNÉ 1753-ban megjelent Species plantarum-ában a nemes körtét és a vadkörtét még nem választotta el egymástól, Pyrus communis név alatt írta le őket, a vadkörtét e faj változatának (var. pyraster) tekintette. Később BURGSDORF 1787-ben faji rangra emelete, bár meg kell jegyezni, hogy a nemes körtefajtákkal való kereszteződés és kivadulás miatt a faji határokat nehéz élesen megvonni, ezért több botanikus inkább a régi Linné-féle nevet használja. Szinonim nevei közül gyakran fölbukkan a GäRTNER-féle 1791-ben adott Pyrus achras. A tudományos nemzetségnév a római köznyelvben a körtét jelentette, a klasszikus latin pirus írásmódot LINNÉ torzította pyrus-ra, ami később aztán meghonosodott. A communis a latinban közönségest jelent, melyet közismertsége miatt ragasztotta rá LINNÉ, a pyraster a pyrus és a görög aster összeolvadásából keletkezett, utóbbi csillagot jelent, mely a keresztben felvágott termés csillag alakúan elhelyezkedő magházaira utalhat. Az achras szintén görög faji jelző, a klasszikus görög nyelvben az élvezhetetlen vadkörtének felel meg. Elterjedés A vadkörte - vagy népies nevén vackor - európai elterjedésű faj, de areájának szubmediterrán súlypontja van. Elterj

2005. február 2.

vadkörte

Hozzászólás

A vadkörte kérdéssel kapcsolatban, néhány személyes megfigyelésemet legyen szabad leközölnöm. Az Óbudától nyugatra található Hidegkúti-medencében az egykori tehénlegelőn is található néhány idős példány. Valószínűsítem, hogy ezeket ültették. Törzsátmérőjük megközelíti az 50 cm-t. Különben valószínű, hogy miként az erdők pirossapkás törpéinek alakját a harkályokról, úgy az erdőkben talált aranypénz halomról, a vadkörte levele alapján vette a mintát a népköltészet. Kiváló és igen szép turista botokat készítettünk fiatal hajtásaiból. Különösen, ha kivágnak egy vadkörtefát, az újbóli sarjhajtás ad megfelelő botanyagot. A sok elágazásból igen szép bütykök képezhetők ki. A fogantyút pedig a szarvasagancs szemágából készítettük. A levágott botalapanyagot héjasan parázs fölött "megpirítottuk", akkor némileg egyengetni is lehetett. Ezt követte szalonnabőrrel történő bedörzsölés, miután a bütykök, méretre vágás után le lettek csiszolva. Adott esetben pedig politúrozásra, vagy színtelen lakkali bekenésre is sor került. /A pácot nem veszi be./ Hasonlóan a vadalmából is készültek botok, de a faanyaguk sokkal puhább. Ugyanakkor az idő múlásában, miként a szilvák, bezsírozva, szépen megpirosodnak

2005. február 2.

A vadkörte botanikai jellemzése

Nevezéktana LINNÉ 1753-ban megjelent Species plantarum-ában a nemes körtét és a vadkörtét még nem választotta el egymástól, Pyrus communis név alatt írta le őket, a vadkörtét e faj változatának (var. pyraster) tekintette. Később BURGSDORF 1787-ben faji rangra emelete, bár meg kell jegyezni, hogy a nemes körte fajtákkal való kereszteződés és kivadulás miatt a faji határokat nehéz élesen megvonni, ezért több botanikus inkább a régi Linné-féle nevet használja. Szinonim nevei közül gyakran fölbukkan a GäRTNER-féle 1791-ben adott Pyrus achras. A tudományos nemzetségnév a római köznyelvben a körtét jelentette, a klasszikus latin pirus írásmódot LINNÉ torzította pyrus-ra, ami később aztán meghonosodott. A communis a latinban közönségest jelent, melyet közismertsége miatt ragasztotta rá LINNÉ, a pyraster a pyrus és a görög aster összeolvadásából keletkezett, utóbbi csillagot jelent, mely a keresztben felvágott termés csillag alakúan elhelyezkedő magházaira utalhat. Az achras szintén görög faji jelző, a klasszikus görög nyelvben az élvezhetetlen vadkörtének felel meg. Elterjedése A vadkörte európai elterjedésű faj, de areájának szubmediterrán súlypontja van. Elterjedési területének északi h

2005. február 2.

vadkörte

A vadkörte (<i>Pyrus pyraster</i>) csemetenevelése

1. Virágzás, termésérés és begyűjtés A vadkörte fehér virágai a kilombosodás előtt, március közepétől április közepéig nyílnak. A morfológiailag almatermésnek tekinthető körte áltermés kerek, vagy hosszúkás, színe zöld, zöldes-sárga, sárga, néha pirossal futtatott, fanyar ízű. Mérete többé-kevésbé jellemző a Pyrus nemzetséghez tartozó fajokra: P. pyraster 20-30 mm P. magyarica 15-22 mm P. nivalis 30-50 mm A kősejtekkel körbevett 5 rekeszű magház rekeszeiben 2-2 szem mag van. Ezek 4-6 mm hosszúak, lapított tojásdad formájúak, barnásfekete színűek, sima felületűek. A termés kora ősszel, szeptember-októberben érik. általában a lehullott gyümölcsöt szedik össze a gyűjtők, de szokás a fa alá kiterített ponyvára, vagy fóliára is leverni a termést. Az erjedésre kevésbé érzékeny, azonban arra azért vigyázni kell, hogy ne melegedjen be. Célszerű kb. 30 cm vastag rétegben kiterítve tárolni addig, amíg megpuhul. Ekkor megfelelően beállított szőlődarálóval, vagy kádban, hordóban történő taposással összezúzzák. ügyelni kell arra, hogy a kövecses magház szétzúzásakor a magvak sértetlenek maradjanak. 2. A mag kezelése - a rétegelés Mivel átfekvő - a csírázáshoz hideghatást igényel - rétegelni kel

2005. február 2.