A vadkörte kérdéssel kapcsolatban, néhány személyes megfigyelésemet legyen szabad leközölnöm. Az Óbudától nyugatra található Hidegkúti-medencében az egykori tehénlegelőn is található néhány idős példány. Valószínűsítem, hogy ezeket ültették. Törzsátmérőjük megközelíti az 50 cm-t. Különben valószínű, hogy miként az erdők pirossapkás törpéinek alakját a harkályokról, úgy az erdőkben talált aranypénz halomról, a vadkörte levele alapján vette a mintát a népköltészet.
Kiváló és igen szép turista botokat készítettünk fiatal hajtásaiból. Különösen, ha kivágnak egy vadkörtefát, az újbóli sarjhajtás ad megfelelő botanyagot. A sok elágazásból igen szép bütykök képezhetők ki. A fogantyút pedig a szarvasagancs szemágából készítettük. A levágott botalapanyagot héjasan parázs fölött "megpirítottuk", akkor némileg egyengetni is lehetett. Ezt követte szalonnabőrrel történő bedörzsölés, miután a bütykök, méretre vágás után le lettek csiszolva. Adott esetben pedig politúrozásra, vagy színtelen lakkali bekenésre is sor került. /A pácot nem veszi be./
Hasonlóan a vadalmából is készültek botok, de a faanyaguk sokkal puhább. Ugyanakkor az idő múlásában, miként a szilvák, bezsírozva, szépen megpirosodnak.
DR. BÓKAI BÁTOR
