Nevezéktan
LINNÉ 1753-ban megjelent Species plantarum-ában a nemes körtét és a vadkörtét még nem választotta el egymástól, Pyrus communis név alatt írta le őket, a vadkörtét e faj változatának (var. pyraster) tekintette. Később BURGSDORF 1787-ben faji rangra emelete, bár meg kell jegyezni, hogy a nemes körtefajtákkal való kereszteződés és kivadulás miatt a faji határokat nehéz élesen megvonni, ezért több botanikus inkább a régi Linné-féle nevet használja. Szinonim nevei közül gyakran fölbukkan a GäRTNER-féle 1791-ben adott Pyrus achras. A tudományos nemzetségnév a római köznyelvben a körtét jelentette, a klasszikus latin pirus írásmódot LINNÉ torzította pyrus-ra, ami később aztán meghonosodott. A communis a latinban közönségest jelent, melyet közismertsége miatt ragasztotta rá LINNÉ, a pyraster a pyrus és a görög aster összeolvadásából keletkezett, utóbbi csillagot jelent, mely a keresztben felvágott termés csillag alakúan elhelyezkedő magházaira utalhat. Az achras szintén görög faji jelző, a klasszikus görög nyelvben az élvezhetetlen vadkörtének felel meg.
Elterjedés
A vadkörte - vagy népies nevén vackor - európai elterjedésű faj, de areájának szubmediterrán súlypontja van. Elterjedési területének északi határát Dél-Anglia (bár itt lehet, hogy csak meghonosodott), a Balti-tenger partvidéke, valamint Kiev-Voronyezs vonala képezi. Keleten a Kaukázus nyugati lejtőjén még megtalálható. Elterjedési területének déli részén a hegyvidékekre húzódik fel.
A Kárpát-medencében szinte mindenütt megjelenik a vadkörte, ahol elsősorban a síkvidékek és dombvidékek jellemző fája. Vertikális megjelenésének felső határát elsősorban melegigényessége szabja meg, a középhegységek alsó régiójában még jól érzi magát, a magashegységek fölső régiójában viszont már egyáltalán nem él meg. Kárpát-medencei legmagasabb megjelenéseit FEKETE LAJOS és BLATTNY TIBOR 1913-ban megjelent "Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén" c. nagyszabású munkájukban adják meg:
|
A vadkörte a legmagasabbra az Északkeleti-Kárpátokban található Guttin-hegycsoportban, a Cigánykő gerincére kapaszkodik fel, itt 1179 m tszf. magasságban található.
Hazai előfordulás
Hazánkban a sík vidékektől a középhegységekig mindenütt előfordul, bár az Alföld egyes részeiről hiányzik. Ez a hiány - a láp- és erősen kötött talajok kivételével - a természetes erdők területének lényeges lecsökkenésével, a több évszázados erdőkiéléssel magyarázható elsősorban. Középhegységeinkben főleg a délies, meleg oldalakon tenyészik. A vadkörte a száraz tölgyesek (homoki tölgyesek, lösztölgyesek, sziki tölgyesek, cseres-kocsányos tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, mész- és melegkedvelő tölgyesek) jellemző elegyfája, megjelenik a bokorerdőkben is elcserjésedve, az üde lomberdőkben és mészkerülő erdőkben viszont csak ritkán bukkan fel. Ezen kívül maradványként félkultúr környezetben sem ritka. FEKETE LAJOS és MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR 1896-ban megjelent Erdészeti növénytanában a vadkörte hazai előfordulását és élőhelyeit röviden így foglalta össze: "Inkább a lapályos és dombos vidéken, kevésbé az előhegyeken; bokros helyeken, elparlagosodott vágásokban, legelőkön, erdőszéleken, berkekben és ligetekben, gyepükben, útak szélén sat."
Alaktani jellemzés
A vadkörte rendkívüli méreteket és kort nem ér el. Külföldön 500 évesre becsült, 30 m magas és 470 cm mellmagassági törzskerületű egyedeket is jeleztek, hazánkban azonban a 200 év körüli egyedek már matuzsálemnek számítanak, s nagyon ritkák a 25 m-nél magasabb fák. Legnagyobb törzskörméretű (378 cm) vadkörténk a Nógrád megyei Kisterenye község határában található, mely a ráépített magasles ellenére jó egészségi állapotnak örvend.
Kedvező termőhelyen nyúlánk, viszonylag jól feltisztuló törzset és sudaras koronát nevel, átlagosan 15 m magasra nő meg. Szabad állásban koronája viszont gömbölyded lesz, oldalágai megvastagszanak, a törzstől el- vagy lehajlanak. Kérge az idős törzsrészeken jellegzetes apró, négyzetes, lapos hátú, barnásszürke kéregcserepekre repedezik. Lombozata laza, hajtásrendszere erősen differenciált. A hosszúhajtások simák, világosbarnák és fényesek, a gyakori rövidhajtások keskeny levélripacsoktól gyűrűzöttek, ezeken kívül előfordulnak törpehajtások is, melyek erős, barna tövisben végződnek. Ez utóbbi a nemes körtéknél hiányzik. A differenciált hajtásrendszer a lombjavesztett fának berzedt külsőt kölcsönöz. Kúpos, sötétbarna hónaljrügyei a vesszőtől elállnak. A kerekded vagy széles tojásdad, 2-5 cm hosszú levelek xeromorf felépítésűek, azaz a levéllemez kissé bőrszerű, felül fényes, sötétzöld, oldalerei alig láthatók. A laza lombozat és a xeromorf levelek miatt csökken a párologtatás, így a hosszan tartó szárazságot is jól elviseli a vackor. Jellegzetessége még a levéllemez hosszúságát gyakran meghaladó levélnyél, valamint a tavasszal még gyengén molyhos hajtásrendszer is. 6-12 virágú sátorozó fürt virágzata a rövidhajtások csúcsán áprilisban, lombfakadással egyidőben jelenik meg. Pártája fehér, a 20 porzószál portokjai jellegzetesen bíborpirosak, felnyílás után feketéllők. A bibeszálakat a vacok gyűrűszerű duzzanata fogja körül. Termése szeptemberben érik, gömbölyded alakú, 2-3 cm átmérőjű, nagyon hosszú kocsányú, kövecses húsú és igen fanyar ízű. Pergamenfalú, 5 rekeszű magházában 2-2 lapos, barnásfekete mag van.
Változatosság a fajon belül
A vadkörte változatos faj, melyet két, egymás között folytonos alakváltozatosságot mutató alfajra osztanak. A nálunk gyakoribb és Közép-, illetve Kelet-Európára jellemző ssp. pyraster levelei ép szélűek, vagy csúcsi részen finoman fűrészesek, kifejlődve kopaszak. Ennek az alfajnak a magháza kopasz, termése gömbölyded. A nálunk csak átmeneti alakokkal képviselt és Nyugat-Európára jellemző ssp. achras levelei kihegyesedő csúcsúak, határozottan és körben fűrészes szélűek, kifejlődve maradóan molyhos fonákúak. A magház itt molyhos, termése nyakas körte alakú. TERPÓ ANDRÁS az 50-es években a hazai vadkörte populációkból számos változatot és formát írt le, elsősorban a levélalak, levélszél, szőrözöttség, termésalak és terméskocsány hossza alapján.
A vadkörte nem csak a nevezéktannál említett nemes körte fajtákkal hibridizálódik, hanem a többi őshonos körtefajunkkal is. Így a fokozottan védett magyar vadkörtével (Pyrus magyarica), melyek hibridjét KÁRPÁTI ZOLTÁNról, a Kertészeti Egyetem botanika-professzoráról Pyrus x kárpátiana névre keresztelte TERPÓ ANDRÁS. Ez a hibrid, miként a magyar vadkörte is, rendkívül ritka. Gyakoribb viszont a másik védett körtefajunkkal, a vastaggallyú körtével (Pyrus nivalis) alkotott hibrid, mely Nyugat-Dunántúlon és Burgerlandban az előbbi szülőfaj génkészletének feloldódása miatt állandósulni is tudott. Ez az osztrák körte (Pyrus x austriaca), melyet sózókörte vagy fekete körte néven - főleg az Õrségben - termesztenek is. A hazai átmeneti körtealakok között nehéz eligazodni, de mint a nemesítés genetikai erőforrásai és kultúrtörténeti reliktumok valamennyien természetvédelmi oltalom alatt állnak.
Termőhelyi igény
A vadkörte melegkedvelő, szárazságtűrő fafaj, ennek megfelelően előfordulásai - bár emberi közvetítéssel még a bükkös klímazónában is megtalálható - a cseres-tölgyesek övéhez tartozó területekre koncentrálódnak. Hidrológiai igénye alapján a többletvízhatástól független termőhelyekre jellemző, a talajba szivárgó csapadékvízen kívül semmilyen kiegészítő vízforrást nem igényel. Inkább mészkedvelő fafaj, elsősorban barna erdőtalajokon, illetve kőzethatású talajokon tenyészik, de megtalálható csernozjom talajokon, s egyes réti és szikes talajokon is. Utóbbi példákból kitűnik, hogy a kötöttebb és szikes talajokat is jól viseli, ezért szélsőséges termőhelyeken, például szikfásítás során is sikerrel alkalmazható.
Csemetenevelés
A vadkörte termése kora ősszel, szeptember-októberben érik. Általában a lehullott gyümölcsöt szedik össze a gyűjtők, de szokás a fa alá kiterített ponyvára, vagy fóliára is leverni a termést. Az erjedésre kevésbé érzékeny, azonban arra azért vigyázni kell, hogy ne melegedjen be. Célszerű kb. 30 cm vastag rétegben kiterítve tárolni addig, amíg megpuhul. Ekkor megfelelően beállított szőlődarálóval, vagy kádban, hordóban történő taposással összezúzzák. Ügyelni kell arra, hogy a kövecses magház szétzúzásakor a magvak sértetlenek maradjanak.
Mivel a mag átfekvő - a csírázáshoz hideghatást igényel - rétegelni kell. Tehát valamilyen nedvességtartó, de mégis levegős közeggel összekeverve, 0-5 Co-os hőmérsékleten tárolni kell addig, amíg a csírázás megindul. Ez általában 90-100 napot vesz igénybe, miközben legalább hetente ellenőrizni kell a rétegelt tétel nedvességtartalmát és egészségi állapotát. A vetést mindenképpen el kell kezdeni, amikor az első csírák megjelennek. Ha túl hosszú csírákkal vetjük el a vadkörtét, akkor sok görbült gyökérnyakú csemetét kapunk.
Az átfekvés okai ma még nem kellően ismertek. Az azonban bizonyos, hogy a körténél ezt nem a kemény maghéj okozza. Sokkal inkább tulajdonítható olyan ciántartalmú inhibitoroknak (csírázásgátlóknak), mint pl. az amygdalin, amelyek a Rosaceae család magjaiban gyakran jelen vannak, de a rétegelés során fokozatosan elbomlanak.
Kísérletekkel kimutatták, hogy a nyugalmi állapot sok magnál, így a körténél is megszüntethető exogén hormonokkal (gibberellinek, citokininek és etilén) történő kezeléssel. A gibberellinekről az is kiderült, hogy jól helyettesítik a hideg kezelést. Általában a magvak vagy a gibberellinre, vagy a citokininre reagálnak, a körte magvaira azonban exogén hormon hat.
Egyes csemetekertekben az összezúzott gyümölcspépet száraz homokkal összekeverik és még ősszel elvetik. Õszi vetésnél a takaróföld vastagsága 4-5 cm. Tavaszi vetés esetén csak 3-4 cm vastagon takarják. Ebben az esetben, vagy hosszabb ideig tartó tárolás esetén a magot célszerű kimosni. A kikelt magoncok általában egy év alatt elérik a kiültethető méretet. Ha mégsem, akkor érdemes őket iskolázni.
A Növényi Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottsága kezdeményezésére megkezdődött az erdei gyümölcsök, ezen belül többek között a körték génmegőrzése. A munka során a kutatók igyekeznek feltárni és ex situ megőrizni a veszélyeztetett körtefajokat (P. magyarica, P. nivalis, P. austriaca, stb.). Emellett a P. pyraster fatermesztési szempontból legszebb genotípusainak leszemzésére is sor kerül, hogy később nemesített szaporítóanyagot tudjunk előállítani fatermesztés céljára.
Erdőművelési tulajdonságok
A vadkörte viszonylag gyorsan növő fafaj, fiatalon kismértékben árnytűrő, idősebb korban azonban határozottan fényigényes. Kevésbé záródott erdeinkben (például karsztbokorerdőkben, cseres-tölgyesekben, nyáras-borókásokban) az állományok belsejében is megtalálható, míg az erősen zárt lombkoronaszintű erdőkben (például gyertyános-tölgyesekben, keményfás ligeterdőkben) - ahol jóval ritkább is a fafaj - kiszorul az állományszegélyekre. A termőhely minőségétől és a befoglaló állomány zártságától függő végleges magasságát viszonylag hamar eléri, vastagsági növekedése azonban tartós, s közben igen terebélyes koronát fejleszthet. Akár a 200 év feletti életkort is elérheti. Sarjadzóképessége gyenge, tuskóról csak mérsékelten sarjad, de előfordulhatnak olyan egyedek is, melyek gyökérsarjakat nevelnek. A vadkörtefák első virágai 6-10 éves kortól jelennek meg, s generatív szaporodásra már fiatalon, 10-15 éves korától is képes. Termését madarak és emlősök (különösen a vaddisznó) egyaránt fogyasztják, s így a magvak terjesztésében is jelentékeny szerepet játszanak.
Meleg termőhelyeken (meszes homokon, szikes agyagon) a versenyképessége a hazai fafajok között az egyik legjobb. Így az erdei társulások másodlagos szukcessziójában, illetve a lepusztult, kopár termőhelyek regenerációjában, rekultivációjában nagy jelentősége van, s lehet a jövőben is.
A vadkörte faanyagának tulajdonságai és fahibái
A vadkörte és a nemes körte fatestje között jelentős különbség nincsen, azokat szinte azonos jellemzéssel illethetjük. A geszt és a szíjács általában nem különül el egymástól, de idősebb korban gyakran megfigyelhető a gesztrész sötétvonalú behatárolása. A fatest színe világos enyhe barnás-vörös, szürkés árnyalattal, tompa fénnyel. A vadkörte fája szórtlikacsú, így a két évgyűrűpászta határozottan nem különíthető el. A szabálytalan évgyűrűk határait finom sötét vonal jelzi. A szórtan elhelyezkedő apró edények és a bélsugarak csak nagyítóval figyelhetők meg. Gyakoriak a bélfoltok és a rendkívül finom tűrepedések.
A faanyag műszaki tulajdonságait tekintve elmondható, hogy az közepesen sűrű, nehéz, alacsony pórus térfogatú, vetemedésre, repedésre kevéssé hajlamos, közepesen szilárd, rugalmas és kemény. Az egyenletes, finom porozitású, éles és szabálytalan évgyűrűhatárokkal, kellemes színárnyalattal, s a fenti műszaki paraméterekkel rendelkező faanyag rendkívül esztétikus, dekoratív megjelenésű.
A vadkörte rövid törzse általában egyenes, de sudarlós, gyakran bordás, korán elágazik, esetenként csavarodott. Az élőfák sebzésein (mechanikai sérülések) több farontó gombafaj is megtámadhatja. Különösen gyakori a pata alakú termőtesttel rendelkező szegett tapló (Fomes marginatus). Gyakran figyelhető meg a vadkörtefákon a fehér fagyöngy (Viscum album), amelynek gyökerei a fatestet likacsossá teszik. További jellemző fahibák: görbeség, csavartrostúság, kéregbenövés, bélfolt, sötétebb geszt (álgeszt), repedések, korhadás, rovarrágás (cincérek, fadarazsak).
Általában ügyelni kell a vadkörte gyors feldolgozására és a szakszerű tárolására, mert a fája nem tartozik a gomba- és rovarálló fafajok közé. Érdekes megfigyelés, hogy a vadkörte valamivel tartósabb fájú, mint a nemes körte. A faanyag nem időjárásálló, ezért kültéri felhasználásra nem javasolható (tartósságára adatokkal nem rendelkezünk).
Megmunkálási sajátosságok, felhasználás és kereskedelem
A vadkörtefát legkésőbb május végéig fel kell dolgozni. Felfűrészelése után célszerű kéregben tartani a palástrepedések elkerülése céljából. Ügyelni kell a fűrészárú máglyák fedett, szakszerű tárolására és a bütük védelmére (pl. paraffinozás). A friss fűrészárut célszerű gőzölni. Ennek hatására egységes rózsaszínű-barnás színtónus érhető el és javul a faanyag megmunkálhatósága.
A körtefa nehezen hasad, nem szívós, rugalmas, de jól hajlítható. Kézzel és géppel egyaránt jól megmunkálható. Finom egyenletes szövete miatt minden irányban jól faragható, esztergályozható, gyalulható, marható. Szárítása, ragasztása és felületkezelése is problémamentes. Sötétre pácolva az ébenfa helyettesítésére is alkalmas.
A bútorgyártás és a belsőépítészet területén tömörfa és furnér formájában használják. Az exkluzív termékek alapanyaga. Szépsége és nyugodt szerkezete miatt különösen alkalmas értékes frontfelületek kialakítására, vagy dekoratív parketták gyártására. A körte nélkülözhetetlen alapanyaga a faszobrászatnak, dísztárgykészítésnek. Nem mindenki tudja: Közép-Európában a legtöbb pipa körtefából készül. Készítenek belőle továbbá mérő- és rajzeszközöket, tanszeralkatrészt, különleges kefetesteket, háztartási eszközöket is.
A nemzetközi fakereskedelemben a vadkörtefa rönk, fűrészáru (gőzölt) és furnér formájában vesz részt. Az európai vadkörtefa-export jó része Franciaországból, Hollandiából, Belgiumból, Svájcból és Ausztriából származik. A fontosabb kereskerdelmi elnevezések a következők: Birnenholz, Birne (német), Pear (angol), Poirier (francia), Perastro (olasz), Grusa (orosz).
A nemes szépségű, finom fatestű körtefa a barkócaberkenyével, tiszafával és a dióval együtt Európa legszebb és legértékesebb fái közé tartozik. Újonnan formálódó értékrendünkben az őt megillető helyre kell állítanunk!
A vadkörte gazdasági és természetvédelmi jelentősége
A vackor jelenleg talán leggyakoribb vadgyümölcsfánk, a vadalmánál és berkenyeféléknél sokkal gyakrabban kerül szem elé. Sokoldalúan felhasználható, ezért az erdő-, legelő- és szőlőterületek gazdái mindig is figyelemmel kísérték. Magoncai évszázadok óta a nemes körte, birs, és más gyümölcsfajok alanyául szolgálnak. Szép színezetű, finom szövetű, s ezért minden irányban jól faragható fája hajdan a pásztorfaragások, napjainkban a fametszők, faszobrászok, faesztergályosok, asztalosok kedvelt faanyaga. Termése fontos vadtáplálék, de éretten, dércsípetten, kellemesen fanyar íze miatt emberi fogyasztásra is alkalmas. Aszalványként is fogyasztották, a friss gyümölcsből préselt lé kitűnő, a musthoz hasonlóan édeskés aromájú, szörpkészítésre is alkalmas. A kissé már megbarnult megszottyosodott termésből pedig jó ízű pálinka főzhető.
Természetesen nem csak gazdasági szempontok miatt kell megbecsülnünk a vadkörtét. Jelenlétével nagyban hozzájárulhat természetszerű(bb) élőhelyek kialakításához, megőrzéséhez. Szőlő- és gyümölcstermesztő területeinken, fás legelőinken a tájképformálás és tájképmegőrzés fontos eleme lehet. Termése fontos vadtáplálék, sűrű koronájában, idős korban kiodvasodó törzsében pedig rovar-, madár- és emlősfajok tucatjai találnak menedéket, fészkelő- és búvóhelyet.
A vadkörte tavasszal az ébredő erdőben fehér virágtömegével, nyár végén érő, sok élőlénynek eledelül szolgáló bő termésével, őszi sárga lombszínével, téli ágas-bogas koronájával a magyar erdők becsülendő és kímélendő dísze.
Mindezek alapján a vadkörte minden figyelmet és támogatást megérdemlő fafaj, gazdasági, természetvédelmi szempontból egyaránt. Művelt erdeinkben, természetvédelmi területeken, legelőkön önvetényüléssel megjelenő magoncai feltétlen kímélendők, szálankénti ültetése és fenntartás, illetve hagyásfaként való megőrzése az arra alkalmas területeken mindenütt indokolt.
Dr. Barna Tamás, Dr. Bartha Dénes, Frank Norbert, Dr. Molnár Sándor és Dr. Szodfridt István írásai alapján összeállította:
Szmorad Ferenc
