1. Virágzás, termésérés és begyűjtés
A vadkörte fehér virágai a kilombosodás előtt, március közepétől április közepéig nyílnak. A morfológiailag almatermésnek tekinthető körte áltermés kerek, vagy hosszúkás, színe zöld, zöldes-sárga, sárga, néha pirossal futtatott, fanyar ízű.

Mérete többé-kevésbé jellemző a Pyrus nemzetséghez tartozó fajokra:

  P. pyraster 20-30 mm
  P. magyarica 15-22 mm
  P. nivalis 30-50 mm

A kősejtekkel körbevett 5 rekeszű magház rekeszeiben 2-2 szem mag van. Ezek 4-6 mm hosszúak, lapított tojásdad formájúak, barnásfekete színűek, sima felületűek.
A termés kora ősszel, szeptember-októberben érik. általában a lehullott gyümölcsöt szedik össze a gyűjtők, de szokás a fa alá kiterített ponyvára, vagy fóliára is leverni a termést. Az erjedésre kevésbé érzékeny, azonban arra azért vigyázni kell, hogy ne melegedjen be. Célszerű kb. 30 cm vastag rétegben kiterítve tárolni addig, amíg megpuhul. Ekkor megfelelően beállított szőlődarálóval, vagy kádban, hordóban történő taposással összezúzzák. ügyelni kell arra, hogy a kövecses magház szétzúzásakor a magvak sértetlenek maradjanak.


2. A mag kezelése - a rétegelés
Mivel átfekvő - a csírázáshoz hideghatást igényel - rétegelni kell. Azaz valamilyen nedvesség tartó, de mégis levegős közeggel összekeverve, 0-5 Co-os hőmérsékleten tárolni kell addig, amíg a csírázás megindul. Ez általában 90-100 napot vesz igénybe, miközben legalább hetente ellenőrizni kell a rétegelt tétel nedvességtartalmát és egészségi állapotát. A vetést mindenképpen el kell kezdeni, amikor az első csírák megjelennek. Ha túl hosszú csírákkal vetjük el a vadkörtét, akkor sok görbült gyökérnyakú csemetét kapunk, amelyek nem exportképesek.

Kísérletekkel kimutatták, hogy a nyugalmi állapot sok magnál, így a körténél is megszüntethető exogén hormonokkal (gibberellinek, citokininek és etilén) történő kezeléssel. A gibberellinekről az is kiderült, hogy jól helyettesítik a hideg kezelést. általában a magvak vagy a gibberellinre, vagy a citokininre reagálnak, a körte azonban azon magvak közé tartozik, amelyekre mindkét exogén hormon hat.

Az átfekvés okai ma még nem kellően ismertek. Az azonban bizonyos, hogy a körténél ezt nem a kemény maghéj okozza. Sokkal inkább tulajdonítható olyan cián tartalmú inhibitoroknak (csírázásgátlóknak), mint pl. az amygdalin, amelyek a Rosaceae család magjaiban gyakran jelen vannak, de a rétegelés során fokozatosan elbomlanak.


3. Csemetekerti vetés
Egyes csemetekertekben az összezúzott gyümölcspépet száraz homokkal összekeverik és még ősszel elvetik. őszi vetésnél a takaróföld vastagsága 4-5 cm. Tavaszi vetés esetén csak 3-4 cm vastagon takarják. Ebben az esetben, vagy hosszabb ideig tartó tárolás esetén a magot célszerű kimosni.

A gyakorlat számára fontos néhány adat:
átlag ezermagtömege   28 g (MSZ 13385/1-79)
100 kg termésből nyerhető tiszta mag   1 kg
1 kg tiszta magban   36000 db van
tisztaság (MSZ 13385-1: 1992) I. oszt. 95 %
  II. oszt. 70 %
csírázóképesség (MSZ 13385-1: 1992) I. oszt. 90 %
  II. oszt. 60 %

Növőtér szükséglete 21-27 cm2. általában egy év alatt eléri a kiültethető méretet. Ha mégsem, akkor érdemes visszaiskolázni. A csemete méreteire vonatkozóan sem az erdészeti szaporítóanyagokról szóló 91/1997. (XI. 28.) FM rendelet nem tartalmaz előírást, sem az európai unión belül nincs előírás.

A korábbi magyar követelmények szerint:

  növény magasság tőátmérő legalább gyökérhossz
  cm mm cm
MÁ 1/0 15 3 20
       2/0 30 4 20

Az utóbbi években megnőtt a külföldi kereslet általában a vadgyümölcsök, így a vadkörte csemeték iránt is. Az alábbi országos termesztési adatokból (OMMI országos csemeteleltár összesítők) mégis erős hullámzást lehet megfigyelni.

  kiültethető tovább nev. összesen
1993/94. 320 21 341
1994/95. 137 24 161
1995/96. 156 7 163
1996/97 571 16 587
1997/98 133 116 249

4. Génmegőrzés
A Növényi Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottsága kezdeményezésére megkezdődött az erdei gyümölcsök, ezen belül többek között a körték génmegőrzése. A munka során igyekszünk feltárni és ex situ megőrizni a veszélyeztetett körtefajokat (P. magyarica, P. nivalis, P. austriaca, stb.). Emellett a P. pyraster fatermesztési szempontból legszebb genotípusait is le szeretnénk szemezni, hogy később nemesített szaporítóanyagot tudjunk előállítani fatermesztés céljára.

BARNA TAMáS

IRODALOM

CSAPODY I. - CSAPODY V. - ROTT F. 1966: Erdei fák és cserjék. OEF, Budapest, pp. 327.
Erdészeti maggazdálkodási utasítás. OEF, 1958.
MAYER, A.M. - POLJAKOFF-MAYBER, A. 1975: The germination of seeds. Second Edition, Pergamon Press
PáPAI G. szerk.: Csemetekert. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1986.
SUSZKA, B. - MULLER, C. - BONNET-MASIMBERT, M. 1993: Graines des feuillus forestiers - de la récolte au semmis. INRA Editions, Paris - Polish Scientific Publishers PWN Ltd, Warszawa, pp. 292.
TIHANYI Z. - TOMPA K. 1985: Erdészeti szaporítóanyag termesztési gyakorlatok. Egyetemi jegyzet, EFE, Sopron.