A hegyi juhar kórokozói
A hegyi juhar, mint általában a juhar fajok, nagyszámú kórokozónak a gazdanövénye. Közülük több is viszonylag gyakori a hegyi juhar levelein, hajtásain, kérgében, fájában, ennek ellenére gazdaságilag számottevő károkat, nagymértékű járványokat nem okoz. Ez részben annak tulajdonítható, hogy a juharok elegyesen fordulnak elő erdeinkben, így a járványok keletkezésének egyik feltétele, a nagyszámú fogékony gazdanövény együttes jelenléte nem áll fenn.
Leveleken
Rhytisma acerinum
A levelek tintafoltossága nevű betegséget okozza. Minden őshonos juhar fajon előfordul, de leggyakoribb a hegyi juharon. Az első tünetek már júniusban megjelennek, apró, pontszerű, sárga levélfoltok formájában. A foltok mérete fokozatosan növekszik, és központjukban fekete, szklerótikus képződmény jelenik meg. A tünetek lassan, csak augusztus második felére fejlődik ki teljesen, amikor a még zöld leveleken a fekete, kerekded szkleróciumok mérete eléri a 7-12 mm-t (1. ábra). A szklerócium üregeiben pálcika alakú, 8-10 x 1 ?m nagyságú spermáciumok tömege képződik. Ezek nem fertőznek, az ivaros folyamat kialakulásában van szerepük. Az ivaros alak a lehullt levelekben, áttelelés után fejlődik ki. A tavasszal szóródó aszkospórák fertőzik a frissen fakadt lombozatot, amelyen a kezdeti tünetek néhány hét elteltével jelentkeznek. Mivel levélsárgulást, korai lombhullást nem okoz, a kár a tünetek tömeges megjelenése esetén sem számottevő.
Sawadaea bicornis
A juharok lisztharmatbetegségét okozza. A hegyi juhar levelein gyakori, különösen a sarjakon, fiatal fákon. A tünetek a nyár második felétől jelentkeznek. A micélium és az ivartalan spórák (oidiumok) kevéssé feltűnő, laza bevonatot képeznek a levelek mindkét felszínén. Az ősszel kialakuló ivaros termőtestek (kleisztotéciumok) függelékei egyszer-kétszer dichotomikusan elágaznak, végeik bekunkorodnak. A juharok másik lisztharmatgombája, a S. tulasney a mezei, korai és a tatár juharokon gyakoribb, de szórványosan a hegyi juharon is előfordul.
Cristulariella depraedans
Kerekded, 2-6 mm nagyságú fehér, szürkésfehér levélfoltokat okoz, amelyek május végétől, június elejétől jelennek meg (2. ábra). A betegséget a hegyi juhar fehér levélfoltosságának nevezik. Hazánkban az 1990-es évektől ismert, ritkán a mezei, tatár és ezüst juharokon is előfordul.
A kórokozó konídiumos gomba. A levélfoltokban mikroszkopikus gombostűhöz hasonló, hifanyélen ülő, 100-200 ?m átmérőjű, hialin, gömbös sejthalmaz ("fejecske") keletkezik. A hifáról leszakadva a légáramlatok útján terjed. Megtapad a levélfelületen, sejtjei csíráznak és behatolnak a levélszövetbe. A fertőzési pont körül keletkezik a fehér levélfolt. A kórokozó a lehullt levelekben, szklerócium alakban telel át.
Phloeospora aceris
Apró, 0,5-1,5 mm nagyságú, pontszerű barna, később szürkülő levélfoltokat okoz. A foltokban, a levelek fonákján fejlődő acervuluszokban 30-50 x 4-5 ?m nagyságú, négysejtű, a szeptumoknál befűzött, hialin konídiumok tömege keletkezik. Ezek terjesztik a betegséget. Az ivaros alak (Mycosphaerella latebrosa) a lehullt levelekben áttelelés után fejlődik ki, az aszkospórák tavasszal szóródnak. Hazánkban a hegyi és a mezei juharon fordul elő. A hegyi juharon korai lombhullást nem okoz, gazdasági szempontból nincs különösebb jelentősége.
Phyllosticta minima
Barna, növekvő levélfoltokat, nekrózisokat okoz. A foltokban figyelhetők meg a gömbös piknídiumok, amelyekben tojásdad, hialin, 12-16 x 9-11 ?m méretű konídiumok keletkeznek. Hazánkban szórványosan fordul elő a hegyi, mezei és tatár juharokon.
Diplodina acerina
Szabálytalan, növekvő levélfoltokat okoz, gyakran a levélerek mentén. A levelek fonákján megjelenő acervuluszokban képződő hialin, kétsejtű, 11-18 x 3-4 ?m méretű konídiumok terjesztik a betegséget. A hegyi és más juharokon sem ritka. Ivaros alakja (Cryptodiaporthe hystrix, mások szerint Gnomonia cerastis) a levélnyelekben és a hajtások kérgében tavasszal fejlődik ki.
Pleuroceras pseudoplatani
A hegyi juhar levélbarnulását okozza. Tünetei az erek mentén keletkező, nagy méreteket (2-5 cm) elérő, barna, retikuláris levélfoltok. A foltokban a levelek fonákján jellemző az erek fekete elhalása. Csak a hegyi juharon fordul elő, hazánkban mostanáig ismeretlen.
Kéregben, ágakon
Nectria cinnabarina
Sok gazdanövényen előforduló, inkább szaprotróf, vagy gyengültségi parazita jellegű gomba. Esetenként, különösen juharokon, akácon, kőrisen, vadgesztenyén kórokozóként is fellép, a hajtások, ágak elhalását okozza. Az elhalások gyakran sebzésektől, ágnyesésektől indulnak ki. A narancsvörös, 0,5-2 mm nagyságú konídiumos sztrómák a pusztuló és elhalt ágrészeken jelennek meg.
Verticillium albo-atrum, Verticillium dahliae
Verticilliumos hervadásnak nevezett edénybetegséget (tracheomikózis) okoznak a különböző lágy- és fásszárú növényeken. A betegség tünete a hajtások, levelek hervadása, a növény, illetve az ágak majd az egész fa pusztulása. Az ágak keresztmetszetén az edények körkörös, zöldes elszíneződése figyelhető meg. A kórokozók konídiumos gombák, a gyökerek és a tő sebzésein keresztül fertőznek. A talajban, növényi maradványokon hosszú ideig életképesek. Az erdei és parkfák közül fogékonyak a juharok, kőrisek, hársak, akác és a madárberkenye.
Cryptostroma corticale
A kórokozó a fertőzött fák kérgének lehámló felületi rétegei alatt kiterjedt, fekete sztrómát képez. A sztrómüregekben 4-6 x 3-4 ?m méretű, barna konídiumok tömege képződik. A betegség a juharokon lép fel, Magyarországon eddig nem tapasztaltuk.
Pusztuló, vagy elpusztult hegyi juhar ágak kérgében számos további gombafaj fordul elő, amelyek patológiai jelentőségét kevéssé ismerjük: Diaporthe pustulata, Dichomera saubinetii, Eutypa acharii, Eutypella acericola, Massaria inquinans, Steganosporium pyriforme stb.
Fatestben
A hegyi juharon előforduló tő- és törzskorhasztó gombák általában a lombos fák sokgazdás, polifág kórokozói. A hazai vizsgálatok szerinti gyakoribb fajokat soroljuk fel.
Ustulina deusta
Tömlősgomba, amelynek több cm nagyságú, kéregszerű, éretten fekete sztrómája a bükk, gyertyán és a juharok tövén, általában sebzett törzsek esetében figyelhető meg. A fában szürkés, sávos elszíneződést, majd korhadást okoz.
Bükktapló (Fomes fomentarius)
Idős hegyi juhar törzseken nem ritka. Évelő, pata alakú, szürkés vagy mogyoróbarna kéreggel fedett termőteste közismert. Fehér korhadást okoz.
Pisztricgomba (Polyporus squamosus)
Sebzett, idős fákon gyakori, polifág tapló. Termőteste egyéves, oldalasan nyeles, általában csokrosan nő, világos krémszínű, felületét barna pikkelyek borítják. Fehér korhadást okoz.
Alma likacsosgomba (Spongipellis spumeus)
Az utcai sorfaként nevelt, gyakran nyesett hegyi juhar törzseken nem ritka. A tapló termőteste egyéves, fehér, majd krémszínű, felülete bolyhos. Fehér korhadást okoz.
Lépcsőzetes tapló (Oxyporus populinus)
A bükkösök övében, idős hegyi juhar törzseken, a gyökfő mély sebzésein gyakran megjelenik. Csöves termőteste évelő, elterülő visszahajló típusú, általában több, egymás feletti kalapból álló, fehér, szürkésfehér. Fehérkorhasztó.
Elterülő rozsdástapló (Inonotus obliquus)
Bükkállományokban elegyként előforduló hegyi juhar törzseken többször megfigyelték. Egyéves termőteste a kéreg alatt fejlődő csőréteg, amely a felette lévő rétegeket felfeszíti. Fehér korhadást okoz.
Hegyi juhar törzseken ritkábban a vékony rozsdástapló (Inonotus cuticularis) és a kétalakú csertapló (Inonotus nidus pici) is előfordul.
Gyűrűs tuskógomba (Armillaria fajok)
A legyengült fák gyökereit, tövét megtámadó, sokgazdás kórokozó a hegyi juhart is megbetegítheti. Csokrosan növő, kalapos, gyűrűs tönkű termőtestei ősszel jelennek meg a pusztuló fák tövén, tuskókon, elhalt gyökereken.
Dr. Szabó Ilona
