bibircses nyír

bibircses nyír

Dr. Szabó Ilona: A bibircses nyír (<i>Betula pendula</i>) betegségei

A bibircses nyír betegségeit okozhatják élettelen tényezők vagy különböző, élő kórokozók. Ez utóbbiak részben sajátosak, csak a Betula nemzetség fajain fordulnak elő, részben általánosak, vagyis tágabb gazdanövénykörrel rendelkeznek. A nyírpusztulás mint fogalom komplex betegséget jelöl, amelyet több, élő és élettelen betegségokozó tényező együttes és/vagy egymás utáni hatása vált ki. Jellemzően aszályos periódusokban vagy pangóvizes helyeken álló facsoportok esetében lép fel. Gyakori megnyilvánulása a levelek sárgulása, aprólevelűség, a korona csúcsszáradása, adott esetben a fák teljes pusztulása. Az élettelen tényezők közül a vízháztartás szélsőségeinek, vagy a nem megfelelő (pl. meszes) talajoknak van jelentősége. Élő tényezők közül vírusok, különböző, gyengültségi kórokozó gombák, törzskorhasztó taplógombák játszanak lényeges szerepet. Az alábbiakban a bibircses nyír (és általában a Betula nemzetség) Európában gyakori és Magyarországon is előforduló vagy lehetséges kórokozóit vesszük számba, a megbetegített szervek szerint csoportosítva. Levélbetegségek: Cseresznye levélsodródás vírus (Cherry leaf roll nepovirus) Gyakran azonosították különböző erdei fákon, így a nyíreken is. A

2005. január 19.

bibircses nyír

A bibircses nyír fájának tulajdonságai, ipari felhasználása

A nyírek nemzetségének mintegy 70 faja ismert. Ezek közül fakereskedelemi jelentősége elsősorban a bibircses nyírnek van. Az utóbbi évek bútordivatában jelentős szerepet kapott a nyír, mint tömörfa és színfurnér egyaránt. A fatest színe és makrószkópos szöveti jellemzői A bibircses nyír és általában az alacsony és közepes sűrűségű nyírfajok nem rendelkeznek színes geszttel ("szijácsfák"). A nehéz, sűrű szövetű fafajoknál idősebb korban egy sötétebb gesztrész kialakulása figyelhető meg. A bibircses nyír finom szövetű, szórt likacsú fateste világossárga-fehér, néha enyhén vörösbe hajló. Az edények a keresztmetszeten "lisztszerű" pontoknak mutatkoznak. Az évgyűrűn belül a két pászta nem válik el, de az évgyűrűhatárok világos vonalaknak látszanak. A bélsugarak finomak, szabad szemmel alig észlelhetők. A sugármetszeten a bélsugártükrök "atlaszselyem" fényt adnak. A bélfoltok rendszeresek, gyakoriak, bütüfelületen kisebb húrirányú foltok, a hosszirányú húrmetszeten jól látható vörösesbarna csíkok formájában láthatók. A rostkötegek lefutása gyakran hullámos, ez esztétikailag előnyös megjelenést ad a fatestnek. A csomoros nyír különösen keresett, érdekes. Leginkább Karéliában és a Skandiná

2005. január 19.

bibircses nyír

A bibircses nyír (<i>Betula pendula</i>) termőhelyi igénye

A bibircses nyír hazai termőhelyeiről, termőhelyi igényéről, az egyes termőhelyek nyírrel történő hasznosításáról kevés hazai szakirodalom áll rendelkezésre. Részben ennek, részben pedig az egyes korszakaink fafaj-politikájának köszönhetően viszonylag szerény ismeretekkel rendelkezünk a bibircses nyír termőhelyi igényét illetően. Ez eredményezi azt, hogy a nyír, mint őshonos fafajunk, az elegyfafajok listájáról is szinte kiszorult, pedig értékes, dekoratív, szerény igényű és nagy alkalmazkodó képességű fa. Fagyálló, a hőmérsékleti szélsőségeket jól tűrő, mészkerülő pionír fafaj. Számos pozitív tulajdonsága közül nagy vonalakban emeljünk ki néhányat: - Javítja saját termőhelyét, így az általa meghódított területeken a szukcesszió folytán más állományalkotó fafajok mielőbbi megtelepedését teszi lehetővé. - Előnyösen hat az elegyes állományokban, nő azok biológiai ellenálló-képessége. - Pionír jellegéből adódóan képes a viharkárok, erdőtüzek, hótörések stb. utáni gyors regenerációra (RUMSZAUER, 1984). - Fontos szerepet tölt be elő- és védőállományként. - A nemzetközi irodalomban se szeri, se száma a közönséges nyírről írt publikációknak, ezzel szemben a hazai szakirodalom meglehetősen

2005. január 19.

bibircses nyír

A bibircses nyír kultúrtörténeti, kertészeti és táji vonatkozásai

A nyírfa az észak hideg tájainak fája, ahol a korai őszön a vöröslő tőzegmohalápok és sötét fenyvesek között tündöklik aranysárga lombja és fehér törzse. Közép-Európa vidékén pionír fafajként jelenik meg a tájban irtásokon, erdei tisztásokon, vagy nyírjes fenyérekben. Hazánkban elsősorban a hűvösebb, csapadékosabb országrészekben fordul elő. Rokona a molyhos nyír, amely savanyú talajú nyirkos, lápos vidékeken él, északkeleti sík homokvidékünk, a Nyírség névadó fája. A bibircses nyírt a díszkertekben, a nagyobb parkokban, az extenzív fásításokban leggyakrabban színesítő, díszítő elemként találjuk mint szoliter fát, de gyakrabban csoportokban és ligetes telepítésben. Nyír az északi és keleti népek mítoszaiban, a magyar ősvallásban A finnugor nyelvcsalád ősvallásának és mítoszainak legendáit elbeszélő eposzokban a különleges szerepű, megszemélyesített, illetve szent fák között szerepel a nyírfa. A Kalevalában az erdő istennőjének feladata lenne a fák díszítése. Erről olvashatjuk: "Borítsd be az erdőt gyolccsal, posztóval a rengeteget, keríts nyárfára köntöst ékes ruhát égerfára! Vond be a fenyőt ezüstbe, Húzd a lucfenyőt aranyba, Vén fára rézövet rakjál, Ezüstövet más fenyőre, Nyírfár

2005. január 19.

bibircses nyír

A bibircses nyír (<i>Betula pendula</i>) erdőművelési tulajdonságai

A bibircses nyír domb- és hegyvidéki erdeink igen dekoratív, ökológiai szempontból rendkívül fontos elegyfafaja. Az antropogén hatások miatt roncsolódott területeink biológiai újrahasznosításában szinte nélkülözhetetlen. Pionír jellegének következtében lékekben, erdőszéleken, felhagyott területeken (sípályák, nyomsáv) tömegesen fordul elő. Fontosabb külföldi nevei: német: Weißbirke, Gemeine Birke, Sandbirke, Hänge-Birke francia: Bouleau verruqueux angol: Silver Birch, European White Birch Lombozat: laza, sok fényt enged a talajfelszínre, ennek következtében az alatta lévő lágyszárúszint borítása magas. Kevés avart vet, amelynek Ca-tartalma: 65-105 kg/ha/év, mennyisége 3550 kg/ha (JÁRÓ). Gyökérzet: tipikus szívgyökérzetet alakít ki, melynek szerkezete azonban erősen függ a talaj víz- és tápanyagviszonyaitól. A gazdagon elágazó (bojtos alakú) szívgyökér-rendszere már három éves kortól megfigyelhető. A gyökfőtől induló fő-oldalgyökerek, már a tövüknél vastagabb és vékonyabb részekre ágaznak el. Feltételezések szerint a bibircses nyír adja a lombos fafajok között a legkevesebb gyökérfa-mennyiséget. A hajszálgyökér mennyisége magasabb, mint a tölgyeké, mézgás égeré, vagy a szileké. A gy

2005. január 19.

bibircses nyír

A bibircses nyír (<i>Betula pendula</i>) rovarvilága

A bibircses nyír (Betula pendula) nagy elterjedési területtel bíró euroszibériai flóraelem. Pionír faj, Magyarországon az Alföld erősen meszes, szélsőségesen száraz termőhelyeit kivéve mindenütt találkozhatunk vele. Közeli rokonával, a jóval ritkább, szórványos előfordulású szőrös nyírrel (Betula pubescens) könnyen hibridizálódik, a két faj közt igen gyakoriak az átmeneti formák. Herbivor faunájuk gyakorlatilag megegyezik, jelenleg nem ismerünk olyan fajt, amely nálunk csak az egyiken, avagy a másikon fordulna elő. Mivel azonban a bibircses nyír Magyarországon jóval gyakoribb, mint a szőrös, ismereteink, adataink szinte kizárólag erről a fajról származnak. A nyírek rovarfaunájához nagyban hasonlatosak még a rokon égerek rovaregyüttesei. Igen sok faj ismert, mely csak ezen a két fanemen fordul elő. A polifág lombfogyasztó lepkehernyók közül igen sok (pld. Lymantria dispar, Operophtera brumata, Erannis defoliaria, Colotois pennaria) táplálkozik rajta. Ezek bármelyike számottevő lombvesztést, akár tarrágást is okozhat rajta. A bibircses nyír kedvelt tápnövénye egyik legszebb nappali lepkénknek, a gyászlepkének (Nymphalis antiopa). Sötétszürke, tüskés hernyóinak hátát vörös foltsor dís

2005. január 19.

bibircses nyír

A bibircses nyír botanikai jellemzése

Nevezéktana A növényvilág első rendszerezője, a svéd CAROLUS LINNÉ 1753-ban megjelent művében, a Species Plantarum-ban Betula alba L. név alatt a bibircses nyírt és a szőrös nyírt még egy kollektív fajként tárgyalja. A német botanikus, ALBRECHT WILHELM ROTH 1788-ban választja szét a két fajt, s a bibircses nyírnek a Betula pendula ROTH nevet adja. FRIEDRICH EHRHART hannoveri nagyhercegi botanikus, LINNÉ tanítványa 1791-ben Betula verrucosa EHRH. névre kereszteli, de a botanikai nómenklatura szabályai szerint - mivel később történt a névadás - ez csak társnévként (szinonímaként) került be a szakirodalomba. A Betula tudományos nemzetségnév hihetőleg a latin batuo, -ere = ütni, levágni igéből ered, mely batula és ebből betula-ként élt tovább, talán azért, mert a nyír ágai a rossz gyermekek megfenyítésére szolgáltak, vagy talán azért, mert a római liktorok (hatósági közkatonák) vesszőnyalábjaihoz (fasces) való anyagot ez a fa szolgáltatta. A tudományos fajnevek mind latinok, az alba fehéret jelent, s a nyír kérgére utal, a pendula jelentése csüngő, lecsüngő az idősebb fák ágrendszere alapján, míg a verrucosa = szemölcsös, bibircses a vessző mirigydudoraira vonatkozik. A magyarban haszn

2005. január 19.

A bibircses nyír (<i>Betula pendula</i>) csemetenevelése

1. Virágzás, termésérés és begyűjtés A bibircses nyír egylaki, váltivarú virágai április-májusban virágoznak. A porzós virágzatok már az előző év nyarának végére kialakulnak. Õsszel már jól láthatók a hosszúhajtások végén egyedül vagy hármasával a csüngő, 3-4 cm hosszú barkák. A termős virágzatok viszont tavasszal, a rövidhajtásokon alakulnak ki hengeres füzérek formájában, amelyeket egymásra fekvő pikkelyek fednek. Tavasszal, a virágzás időpontjában a porzós virágzat jelentősen megnyúlik. Ezzel egyidejűleg kifejlődik a kezdetben aprócska és felálló termős virágzat is és szintén csüngővé válik. A hím virágok jelentős mennyiségű pollent termelnek, amit a szél terjeszt. A pollenszóródás mindössze hat-nyolc napig tart, és legerősebb a felnyílás után 3-4 nappal. Ezután a hím virágok lehullnak, míg a termős virágzatokból hengeres, de - ellentétben az égerekkel - nem fásodó terméságazatok fejlődnek ki. A terméságazatok nyár végén, ősz elején érnek be, amikor szétesnek. A repülő madárhoz hasonló murvapikkelyen 3-3 mag képződik. A termés szárnyas makkocska. Svéd vizsgálatok szerint egy terméságazat átlagosan 450 magot tartalmaz. Egyetlen nyírfa pedig mintegy 10 millió magot hoz évente (SUS

2005. január 19.