A bibircses nyír betegségeit okozhatják élettelen tényezők vagy különböző, élő kórokozók. Ez utóbbiak részben sajátosak, csak a Betula nemzetség fajain fordulnak elő, részben általánosak, vagyis tágabb gazdanövénykörrel rendelkeznek.

A nyírpusztulás mint fogalom komplex betegséget jelöl, amelyet több, élő és élettelen betegségokozó tényező együttes és/vagy egymás utáni hatása vált ki. Jellemzően aszályos periódusokban vagy pangóvizes helyeken álló facsoportok esetében lép fel. Gyakori megnyilvánulása a levelek sárgulása, aprólevelűség, a korona csúcsszáradása, adott esetben a fák teljes pusztulása. Az élettelen tényezők közül a vízháztartás szélsőségeinek, vagy a nem megfelelő (pl. meszes) talajoknak van jelentősége. Élő tényezők közül vírusok, különböző, gyengültségi kórokozó gombák, törzskorhasztó taplógombák játszanak lényeges szerepet.
Az alábbiakban a bibircses nyír (és általában a Betula nemzetség) Európában gyakori és Magyarországon is előforduló vagy lehetséges kórokozóit vesszük számba, a megbetegített szervek szerint csoportosítva.

Levélbetegségek:

Cseresznye levélsodródás vírus (Cherry leaf roll nepovirus)
Gyakran azonosították különböző erdei fákon, így a nyíreken is. A levelek klorótikus foltosodását, nekrózisokat, valamint aprólevelűséget okoz. Súlyosabb esetekben az ágak vagy az egész fa lassú elhalása is bekövetkezhet, amelyhez több más tényező is hozzájárul (nyírpusztulás).
.
Discula betulina (Westend.) Arx - levélfoltosság
A tünetek június elejétől jelentkeznek. A leveleken apró, feketés pontok, majd barna foltok keletkeznek. Idő előtti lombsárgulás és lombhullás következik be. A gomba termőképletei (acervuluszok) a levelek fonákján figyelhetők meg. A konidiospórák hialinok, bunkósodó hengeresek, 6-16 x 2,5-4 µm méretűek (Szabó 1993).

Fusicladium betulae Aderh. - levélvarasodás
A tünetek: 3-4 mm nagyságú, barnás-sötétszürke, kerekded foltok formájában jelentkeznek, különösen a levél színén. A konidiospórák körte vagy bunkó alakúak, egy-két sejtűek, barnák, 13-20 x 4-5 µm méretűek (Szabó 1993). A gomba a lehullt levelekben telel át, amelyekben tavasszal az ivaros alak is kifejlődik (Venturia ditricha (Fr.) Karst. f. betulae Aderh.).

Marssonina betulae (Lib.) Magn. levélbarnulás
Sötétbarna, szabálytalan, sugaras foltokat okoz. Az acervuluszok a levelek színén jelennek meg, A konidiospórák hialinok, kétsejtűek, 17-22 x 8-10 µm méretűek. Ezt a betegséget hazánkban még nem tapasztaltuk, de Németországban, az Érchegységben, nedves helyeken az utóbbi években gyakorinak bizonyult. (Baucker, B., Heydeck G. (2000). Hazai megjelenésére is számíthatunk.

Phyllactinia guttata (Wallr. ex Fr.) Lév. - lisztharmat
Nyár végén a levelek, különösen az alsó ágakon levők, idő előtt sárgulni kezdenek. A fonákon laza lisztharmatbevonat, majd az éretten fekete, 6-10 jellegzetes függelékkel rendelkező kleisztotéciumok figyelhetők meg. E kórokozó sokgazdás, számos fás növény levelén okoz lisztharmatbetegséget. Hazánkban a bibircses nyíren nem ritka, de jelentősége, a tünetek késői megjelenése miatt nem számottevő.

Melampsoridium betulinum (Pers.) Kleb - levélrozsda
E gazdacserés rozsdagomba fejlődése tavasszal a vörösfenyőn kezdődik, amelynek tűin a spermogóniumok, majd a narancssárga eciumok fejlődnek. Az eciospórák fertőzik a nyír leveleit, amelyek fonákján a nyár közepétől narancssárga urediniumok tömege keletkezik. A levelek idő előtt megsárgulnak és lehullnak. A betegség minden korú nyíren előfordul, csemetekertekben és erdőkben egyaránt. Egyes években a betegség hazánkban is járványszerű, pl. 1999-ben az Északi Középhegységben és a Soproni hegyvidéken is gyakorinak bizonyult.

Ág- és kéregbetegségek:

Taphrina betulina Rostrup - boszorkányseprű
E dérgomba a nyír boszorkányseprűjét, rendellenes hajtáshalmozódását okozza. A boszorkányseprű normálisnál apróbb leveleinek fonákján jelennek meg a gomba aszkuszai.
Hazánkban szórványosan fordul elő. A nyíren gubacsatkák is okozhatnak boszorkányseprűt, ekkor azonban a leveleken nem figyelhető meg az aszkuszok sárgás bevonata.

Nectria ditissima Tul. et C.Tul. és Nectria galligena Bres. - ágrák
A bükkrák kórokozója (N. ditissima) más fafajokon, így a nyíreken is előfordul, jellegzetes, évelő rákosodást okozva az ágakon, törzsön. A N. galligena sokgazdás kórokozó, gyakori lehet, pl. a gyümölcsfákon, kőrisen, nyárakon. A nyírek nektriás rákját mindkét faj okozhatja.

Myxosporium devastans E. Rostrup - hajtás- és ágelhalás
E gomba előfordulását hazánkban még nem tapasztaltuk, de az irodalom szerint a 2-5 éves csemetéken gyakori lehet, különösen szellőzetlen, túl nedves talajokon. Az ágak, vagy a csemeték teljes pusztulását okozhatja. A kéregben fejlődő, szemölcsszerű acervuluszokban hialin, egysejtű, elliptikus, 6-10 x 2-3 µm méretű konidiospórák keletkeznek (Butin 1996).

Melanconium betulinum Kunze et Schm.
A nyírek csúcsszáradás formájában is megnyilvánuló pusztulása, ágelhalása kapcsán hazánkban is gyakran megfigyelhető. Az acervuluszok a kéregbe süllyedten keletkeznek, a kiáramló konidiospórák tömege fekete, amely feltűnően jelentkezik a nyír fehér kéregfelületén. A konidiospórák egysejtűek, tojásdadok, barnák, méretük 13-18 x 5-7 µm (Butin 1996).

Libertella betulina Desmaz.
Az előző gombához hasonlóan gyengültségi kórokozó, pusztuló nyír ágakon gyakran megtalálható. A kéregben fejlődő acervuluszokbam hialin, fonal alakú, görbült konidiospórák keletkeznek, amelyek, narancssárga tömegben törnek elő. Méretük 13-16 x 0,75- 1 µm (Grove 1937). Az ágak elhalását követően, a Diatrypella favacea (Fr.) De Not. peritéciumos sztrómái fejlődnek ki, a kérget haránt irányban felrepesztve.


Gyökérbetegségek:

A sokgazdás gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea (Vahl) Kumm. s. lat.), a nyírek gyökereit is megtámadja. Elsősorban aszály sújtotta fák esetében a pusztulás egyik jelentős tényezője lehet. A gomba kalapos termőtestei ősszel csoportosan jelennek meg a pusztuló, vagy már elpusztult fák gyökfője körül. A fekete micéliumkötegek (rizomorfák) és a szíjács fehér korhadása is megfigyelhető.

Törzskorhasztó taplók:

A nyírek törzskorhasztó gombái közül kiemelkedő szerepet játszik a Piptoporus betulinus (Bull.) Karst. (nyírtapló) és a Fomes fomentarius (L.) Fr. (bükktapló). Az első faj sajátosan csak a Betula nemzetségen fordul elő, vörös korhasztást okoz (1. ábra). A második sokgazdás, fehér korhadást okozó faj. Ág- vagy törzssebzéseken keresztül fertőznek. Korhasztásuk gyorsan halad előre, a megtámadott fák hamar elpusztulnak. A taplók még hosszabb ideig tenyésznek szaprotróf módon az elpusztult, kidőlt törzseken (Igmándy 1991).
A nyírek Európában elterjedt kórokozója, az Inonotus obliquus (Pers. ex Fr.) Pilát (elterülő rozsdás tapló) hazánkban ritkán fordul elő (Igmándy 1991). Ivartalan klamidospórákat termelő termőteste kisebb-nagyobb, fekete, repedezett, gumószerű, rákos képződményként jelenik meg az élő törzseken (2. ábra). Az ivaros alak egyéb lombos fákon (bükkön, tölgyeken stb.) fejlődik, mint a kéreg alatt keletkező és azt felrepesztő, aljzatra fekvő csőréteg.
A bibircses nyír pusztuló ágain, törzsén nem ritka a gyümölcsfák ólomfényűségnek nevezett betegségét okozó Chondrostereum purpureum (Pers.) Pouz.(lilás réteggomba) elterülő-visszahajló kalapkáinak megjelenése. A sima termőréteg frissen élénk lila színű (3. ábra). A gomba ágcsonkokon, sebzéseken keresztül történő támadása, az előbbiekben említett taplókéhoz hasonlóan, a fák pusztulásához vezet.

Irodalom:

Baucker, B., Heydeck, P and G. (2000): Pilzinfectionen auf Blättern von Sandbirke in Sachsen. Allgemeine Forstzeitung/ Der Wald 7/2000 pp. 368-369.

Butin, H. (1996): Krankheiten der Wald- und Parkbäume. Georg Thieme Verlag Stuttgart New York.

Grove, W. B. (1937): British Stem- and Leaf fungi. Vol. II. Cambridge at the University Press. pp. 304.

Igmándy Z. (1991): A magyar erdők taplógombái. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Szabó I.(1993): Erdei fák levelén fellépő kevéssé ismert kórokozó gombák. Egyetemi doktori értekezés. Erdészeti és Faipari Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Sopron.