1. Virágzás, termésérés és begyűjtés
A bibircses nyír egylaki, váltivarú virágai április-májusban virágoznak. A porzós virágzatok már az előző év nyarának végére kialakulnak. Õsszel már jól láthatók a hosszúhajtások végén egyedül vagy hármasával a csüngő, 3-4 cm hosszú barkák. A termős virágzatok viszont tavasszal, a rövidhajtásokon alakulnak ki hengeres füzérek formájában, amelyeket egymásra fekvő pikkelyek fednek. Tavasszal, a virágzás időpontjában a porzós virágzat jelentősen megnyúlik. Ezzel egyidejűleg kifejlődik a kezdetben aprócska és felálló termős virágzat is és szintén csüngővé válik. A hím virágok jelentős mennyiségű pollent termelnek, amit a szél terjeszt. A pollenszóródás mindössze hat-nyolc napig tart, és legerősebb a felnyílás után 3-4 nappal. Ezután a hím virágok lehullnak, míg a termős virágzatokból hengeres, de - ellentétben az égerekkel - nem fásodó terméságazatok fejlődnek ki. A terméságazatok nyár végén, ősz elején érnek be, amikor szétesnek. A repülő madárhoz hasonló murvapikkelyen 3-3 mag képződik. A termés szárnyas makkocska. Svéd vizsgálatok szerint egy terméságazat átlagosan 450 magot tartalmaz. Egyetlen nyírfa pedig mintegy 10 millió magot hoz évente (SUSZKA et al. 1994.).
Július-augusztusra a terméságazatok megbarnulnak, a makkocskák világosbarnák lesznek. A sérült terméságazatok néha korábban érnek be és még ősz végén is a hajtásokon csüngenek. Ezekben általában közepes minőségű mag fejlődik. Végül a terméságazatok a szél és a vízvesztés hatására szétesnek. Néha a terméságazatok terméságazatok széthullása egész télen tart. A könnyű, szárnyas makkocskákat a szél nagy távolságra is képes eljuttatni. Terjesztésében a víz is szerepet játszhat.
Gyűjteni akkor kell, amikor a terméságazatok színe zöldből sárgára vált, amikor még nem estek szét. A gyűjtést akkor a legjobb megkezdeni, amikor a terméságazat gyenge nyomásra szétesik, de nem törik. Gyűjthető álló és döntött fáról, lehetőleg a korona napsütötte részéből. A begyűjtött terméseket zsákokba szedik. A gyűjtést száraz időben kell végezni, amikor a termések kellően szárazak. Ha döntött fáról történik a gyűjtés, akkor a fát lehetőleg röviddel eső után kell kivágni, amikor a terméságazatok kevésbé hajlamosak a szétesésre.
2. A nyír termés tisztítása és szárítása
A begyűjtés után a termések nedvességtartalma viszonylag nagy, ezért hajlamosak a befülledésre. Ezt elkerülendő, a begyűjtött nyír termést azonnal szét kell teríteni száraz, hűvös, jól szellőzött helyiségben 3-4 cm vastag rétegben. A tételt naponta 3-4-szer át kell forgatni. Egyes gyűjtők felfüggesztett fakeretre feszített vászonra terítik ki a begyűjtött terméságazatokat kb. 10 cm vastag rétegben, de itt is gyakran forgatják, mindaddig, amíg szét nem esnek.
A terméságazatok kiszáradása több hétig is eltarthat. A szétesés gyorsítható csépléssel vagy rázással. A szétesés után egy termés-murvapikkely keveréket kapunk, aminek a tisztasága 30-40 %. A pikkelyek és a törmelék nagy része elválasztható vibrációs lappal vagy szeleléssel. Jó eredményt ad a 2,5 mm lyukbőségű rostán való átszitálás. A maradék pikkelyt légoszloppal lehet eltávolítani. A gyakorlatban azonban többnyire a pikkelyekkel együtt, tisztítás nélkül vetik el a nyír termést. Ennek a keveréknek azonban jó esetben csak 40 %-a tiszta termés, aminek jelentős része ráadásul léha. 1 kg termés-pikkely keverékben általában 500.000 db csíraképes mag van.
A frissen begyűjtött, érett magvak víztartalma normál időjárás esetén 13-14 %. A tárolásra szánt magvakat ki kell szárítani. Erre egyaránt használható enyhén melegített, 20-25 Co-os vagy normál 20 Co-os levegő. A nyír mag az ortodox magvak csoportjába tartozik, tehát károsodás nélkül elviseli a vízvesztést. Vizsgálatokkal mutatták ki, hogy a 12 %-ról 0 %-ra kiszárított nyír magnak sem az életképessége, sem a csírázóképessége nem változott, még a kiszárítást követő, hat hónapos tárolás után sem.
3. A nyír termések tárolása
Egy télen át, a normál víztartalmú termések problémamentesen eltarthatók felakasztott zsákban, 10 cm-es rétegben, a rétegek között újságpapírral. A 10-12 %-ra kiszárított magvak közönséges papírzsákban egy-két télen át megtartják csírázóképességüket. Azonban a csírázóképesség a harmadik tél után jelentősen visszaesik. Ugyanakkor a faggyal szembeni ellenállása lehetővé teszi a nyír mag tárolását alacsony hőmérsékleten, légmentesen lezárt edényben, ami jelentősen megnöveli az élettartamát. A teljesen érett és száraz magvak az életképesség csökkenése nélkül eltarthatók légmentesen lezárt edényben, hűtőkamrában két télen át. A tapasztalatok szerint, a 6-8 %-ra kiszárított nyír magvak, 2-4 Co-on három évig is megtartják a csírázóképességüket. Ha a magvakat két évnél tovább nem kell tárolni, akkor elegendő 15 %-ra kiszikkasztani és -4 - -10 Co-on tárolhatók (SUSZKA et al. 1994.).
Hosszabb idejű tárolás esetén a magvakat 4 % nedvességtartalom alá kell kiszikkasztani és így, légmentesen lezárt edényben az előbb említett hőmérsékleten tárolhatók.
4. A nyír mag nyugalmi állapota
A nyír mag teljes sötétségben nem vagy késve és csak igen kis mértékben csírázik. A nyugalmi állapotot olyan gátló anyag okozza, melyet többféle módon tüntethetünk el:
" megvilágítással;
" hideg hatással - a vízzel átitatott magvak, alacsony hőmérsékleten történő, 30-60 napos kezelésével;
" a magvak 7 napig tartó, 6 Co-os vízben történő áztatásával.
Abban az esetben, ha a maghéj megsérül, sötétben is jobb a csírázás, aminek az lehet a magyarázata, hogy az embrió oxigénellátása javul és a gátló anyagot az oxigén hatástalanítja. Az alacsony hőmérséklet serkentő hatása jól ismert a csemetetermelők körében. Éppen ezért egyes termelők már a tél elején elvetik a nyír magot, amit hóval takarnak tavaszig.
Egyébként, természetes körülmények között a magvak mindenképpen ki vannak téve a fény- hatásnak is, amikor a nedves erdőtalajon megszívják magukat vízzel. Norvégiában figyelték meg, hogy egy perces vörös fénnyel történő megvilágítás 80 %-al emelte az egyébként sötétben csírázó nyír magvak csírázási százalékát. Megfigyelték azt is, hogy a bibircses nyír csírázása közepes vagy nulla még fényben is, ha a hőmérséklet alacsonyabb 8-10 Co-nál és magasabb 26 Co-nál.
A nyír magvak nagyon jól csíráznak a valamivel 0 Co feletti, 30-60 napig tartó kezelés után, 20 Co közelében. A tél előtt, vagy kora tavasszal - március-április hónapban - elvetett nyír magvak minden szükséges feltételt megkapnak a nyugalmi állapot megszűnéséhez.
5. Magvizsgálatok
Az ISTA előírásai szerint a laboratóriumi minta tömege 10 g, amiből 1 g vizsgálati mintát kell előállítani. A magvak kis méreténél fogva egyes vizsgálatok eléggé nehézkesen végezhetők el. Ilyen például az életképességi vizsgálat. Ennek legegyszerűbb módja - amit annak eldöntésére célszerű elvégezni, hogy egy adott fa, vagy állomány termését érdemes-e begyűjteni - az itatóspapíron történő szétzúzás. Az életképes, telt magvak a zúzás után zsírfoltot hagynak a papíron.
Az életképesség vizsgálható még fénnyel történő átvilágítással vagy röntgen sugárral is. A csíráztatás hagyományos módon, nedves szűrőpapíron, Jacobsen asztalon történik. Az előírt csíráztatási hőmérséklet 20-30 Co, (16+8 órán át).
6. A csemetekerti vetés
A gyakorlat számára fontos néhány adat:
átlag ezermagtömeg 0,15 g
a magvak száma 1 kg tiszta magban átlagosan 6,7 millió
a magvak száma 1 kg érett terméságazatban átlagosan 2,7 millió
a terméságazatok száma 5500 db/kg
A nyír mag - amint arra már utaltunk - vethető nyáron, közvetlenül a gyűjtés után, késő ősszel vagy kora tavasszal. A takaróföld vastagsága 1,5-4,5 mm, de takarás nélkül vagy csak szalma takarással is vethető. Ha nem takarjuk a vetést, akkor érdemes a magvakat enyhe nyomással benyomni a talaj felszínébe. Ezzel elejét vehetjük annak, hogy az öntözővíz összemossa a magvakat. Az öntözését egyébként is óvatosan kell végezni, lehetőleg finom cseppképzésű szórófejeket kell alkalmazni. A vetést az első két-három hónapban folyamatosan nedvesen kell tartani, ezért célszerű ebben az időszakban árnyalni is. A csírázás általában elhúzódik, a tavaszi vetés esetén akár négy-hat hétig is eltart.
Svédországban és Finnországban az alábbi módszerrel gyorsították meg a nyír mag kelését (SUSZKA et al. 1994.).:
A tavaszi vetésnél az ágyás talajának felső rétegébe, kb. 1 cm mélységben, fahamut kevertek és lassan átnedvesítették 3 órán át kiöntözött 50-60 l/m2 vízzel. A vetőágyás felületi kiszárítása után a talajt lehengerezték, de ugyanezt tették a hamu hozzáadása előtt is, majd gondosan elgereblyézték. Ezt követően nagyon sűrűn elvetették a nyír magvakat (1-2 mm-re egymástól), nagyon vékony talajréteggel betakarták, amire fenyőtű réteget terítettek, de ezt már nem hengerezték újra. Az ágyást ezután naponta háromszor öntözték 1,5 l/m2 vízzel. A magoncok 8-10 nap múlva jelentek meg. Mindaddig, amíg az első lomblevelek ki nem fejlődtek, naponta kétszer öntözték a vetést. Ez a vetési módszer alkalmazható a könnyű talajú szabadföldi ágyásokban is.
A csemete növőtérszükséglete 25-30 cm2. Ennek megfelelően 1m2-en 300-400 db 1/0-s csemete nevelhető meg. A tavasszal vetett magból nevelt csemete egy év alatt eléri a kiültethető méretet. Ha mégsem, akkor érdemes visszaiskolázni. A csemete méreteire vonatkozóan sem az Európai Unión belül, sem Magyarországon nincs előírás [91/1997. (XI. 28.) FM. rendelet; MSZ 20210/3-82]. Lengyelországban a 25/50 cm-es egy éves magágyi csemetét tartják a legjobb ültetési anyagnak.
A magyar erdészeti csemetetermelésben a nyír viszonylag jelentős szerepet játszik. Az 1999/2000 szezonban 1667 edb csemetét termeltek Magyarországon.
Dr. Barna Tamás
IRODALOM
CSAPODY I. - CSAPODY V. - ROTT F. (1966): Erdei fák és cserjék. - OEF, Budapest.
Erdészeti maggazdálkodási utasítás. - OEF, 1958.
GENCSI L. - VANCSURA R. (1997): Dendrológia. - Mezőgazda Kiadó, Budapest.
SUSZKA, B. - MULLER, C. - BONNET-MASIMBERT, M. (1993): Graines des feuillus forestiers - de la récolte au semis. - INRA Editions, Paris - Polish Scientific Publishers PWN Ltd, Warszawa.
