A bibircses nyír (<i>Betula pendula</i>) erdőművelési tulajdonságai

• német: Weißbirke, Gemeine Birke, Sandbirke, Hänge-Birke
• francia: Bouleau verruqueux
• angol: Silver Birch, European White Birch

Lombozat: laza, sok fényt enged a talajfelszínre, ennek következtében az alatta lévő lágyszárúszint borítása magas. Kevés avart vet, amelynek Ca-tartalma: 65-105 kg/ha/év, mennyisége 3550 kg/ha (JÁRÓ).
Gyökérzet: tipikus szívgyökérzetet alakít ki, melynek szerkezete azonban erősen függ a talaj víz- és tápanyagviszonyaitól. A gazdagon elágazó (bojtos alakú) szívgyökér-rendszere már három éves kortól megfigyelhető. A gyökfőtől induló fő-oldalgyökerek, már a tövüknél vastagabb és vékonyabb részekre ágaznak el. Feltételezések szerint a bibircses nyír adja a lombos fafajok között a legkevesebb gyökérfa-mennyiséget. A hajszálgyökér mennyisége magasabb, mint a tölgyeké, mézgás égeré, vagy a szileké. A gyökérzet átlagos mélysége 70-90 cm, de nem ritka a 110 cm-es mélység sem. A gyökérfeltárás-vizsgálatok szerint a tápanyagszegény homokon lévő idős bibircses nyír 225 m2, míg a vályogon csak 38 m2 területet hálóz be gyökérzete (KÖSTLER-BRÜCKNER-BIBELRIETHER).
Növekedés, fényigény, hőigény, vízigény: A megfelelő termőhelyre hullott makkocskák már kora tavasszal, enyhe ősz esetén pedig ősszel csírázásnak indulnak. Lombfakadás - időjárástól függően - általában március harmadik dekádja. A fiatalkori igen intenzív magassági növekedésének következtében üde, jó tápanyag gazdálkodású termőhelyen a második vegetációs időszak végén a nyír magassága elérheti az 1.5-1.8 m-t is. (LEIBUNDGUT szerint a harmadik évben 150 cm, a negyedik évben 220 cm-t ér el.) Magassági növekedésének kulminációja - jó termőhelyen 8-15. év, kedvezőtlenebb termőhelyen 20. év -, ekkor évente 60-80 cm-t nő; magassági növekedését 40-50 éves korára jelentősen lecsökken. Erősen fényigényes fafaj, fényigényességének következtében idős állományai kiritkulnak. A hideget jól tűri, mezofil jellegű fafaj. Átlagnövedéke alacsony (4-5 m3/ha/év). Az összfatérfogatának 75-80%-át a törzs teszi ki. Folyónövedéke 15-20, átlagnövedéke 25-30 éves korban kulminál.
Virágzás, termésérés: már életciklusa elején, 8-15 éves kortól kezdve virágzik és terem. Virágzása március vége, április elején történik. A bibircses nyír pollenjének terjedési vizsgálata azt mutatta, hogy a pollen akár 50-60 km-re is képes eljutni (LEIBUNDGUT). A virág megporzását a szél segíti elő; a termés- és a magterjesztés szintén a szél segítségével történik. Terméságazata július elején-közepén érik. A pionír fafajok, jellemzően a bibircses nyír minden évben rendszeresen terem. (MOROZOV szerint egy 1 ha-os nyír faállomány évente mintegy 50 millió db makkocskát "termel".) A makkocska termések augusztustól kezdenek hullani, mely sokszor novemberig is eltart.
Természetes életkor: 100-150 év.
Társulás- és visszaszerző-képesség: társulás- és kompeticiós képessége gyenge, visszaszerző-képessége jó. Tuskóról - különösen fiatal korban - jól sarjadzik, az idős példányok visszaszerző képessége gyenge, gyökérről csak ritkán sarjad. Fiatal korban jól nyeshető, így kedvező korona-törzs arány alakítható ki. [A bajor-morva hegyvidéken egykor 30 éves vágásfordulóval kezelt elegyetlen nyíresek tarvágása, a területen visszamaradt faanyag, gyökérzet elégetése, a terület felszántása után a szomszédos részekről betelepült nyír adta a következő generáció alapját. (Birkenberge)].
Felhasználás: A leveléből készített drogból vese- és hólyagtisztító teakeveréket készítenek A fiatal egyedek csapolásával nyert ún. nyírfavíz egyrészt vesekőhajtó, másrészt nyírfabor és hajvíz alapanyaga. A nyírfakátrány, melyet fájának száraz lepárlásával állítanak elő, bőrgyógyászati készítmények alapanyaga.
Természetvédelmi besorolás: jelenleg nem védett faj.
Erdőművelési jelentősége: ökonómiai jelentőségénél jóval nagyobb az ökológiai. Pionír jellegénél fogva esősorban a hegyvidéki erdőtársulások szekunder szukcessziójában tölt be igen fontos szerepet. Jó felújuló-képessége és gyors növekedése következtében gyorsan elfoglalja a faállománnyal nem borított, minerális talajfelszínű területeket. Gyér lombozata elősegíti a tranzitorikus (átmeneti), majd a klimax fafajok megtelepülését.
Nem célszerű elegyetlen nyíresek létesítése, mivel fényigényes volta miatt gyorsan kiritkul, talaját nem árnyékolja. [Az Alföldön egykoron viszonylag sok, kis kiterjedésű elegyetlen nyíresek voltak. (GAYER)]. Ha azonban faültetvény céllal alakítanak ki állományokat, akkor törekedni kell, arra, hogy a koronarészarány 50%, a koronaterpesz 23-25, míg a körlap 12-15 m2/ha legyen (LEMAIRE).
Laza, hosszan lecsüngő ágait a legkisebb szellő is megmozgatja, így a szomszédos faegyedekben kárt tehet. Szerény termőhelyi igénye, alacsony tápanyagigénye következtében meddőhányók biológiai rekultivációjában fontos szerepet töltött (tölt) be.
Erdeink természetes felújítása során ügyelni kell arra, hogy túlságosan ne szaporodjon el, azonban, mint pionír fafaj - megfelelő arányban - kellő védelmet nyújthat a természetes felújítás célfafajainak.

FRANK NORBERT

Irodalom

GAYER, K. (1889): Der Waldbau. - Verlag Paul Parey, Berlin..
GENCSI L. - VANCSURA R. (1992): Denrológiai. - Mezőgazda Kiadó, Budapest.
JÁRÓ Z. (1958): Alommennyiségek a magyar erdők egyes típusaiban. - Erdészettudományi Közlemények, Sopron, 1:151-162.
J.N. KÖSTLER - E. BRÜCKNER - H. BIBELRIETHER (1968): Die Wurzel der Waldbäume. Untersuchungen zur Morphologie der Waldbäume in Mitteleuropa. Verlag Paul Parey, Hamburg, Berlin
KOLOSZÁR J. (1987): Erdőműveléstan I.B. A fafajok erdőművelési tulajdonságai. Kézirat, Sopron.
LEIBUNDGUT, H. (1970) Der Wald. Ein Lebensgemeinschaft. - Verlag Huber, Frauenfeld, Stuttgart.
LEMAIRE, I. J. (2000): Le bouleau: conduite et sylviculture. Forêt-entreprise. 136:25-29.