Ha a magyarországi fafajokat rangsorolnánk abból a szempontból, hogy melyikhez hány rovarfaj kötődik, akkor a molyhos tölgy a kocsányos és kocsánytalan tölgy után az előkelő 3. helyet érné el. A bronzérmet azonban valószínűleg nem csak a "magyar bajnokságon", hanem az európai versenyben is megszerezné. Jelenlegi tudásunk szerint 600 körüli azoknak a herbivor (=élő növényi szövetet fogyasztó) rovarfajoknak a száma, amelyek a molyhos tölgyhöz kötődnek. A molyhos tölgy (és általában a nálunk honos tölgyek) hordozzák mindazokat az evolúciós és ökológiai jellemzőket, melyeket a tudomány a kiemelkedően magas fajszámú rovaregyüttes alapfeltételeiként tart nyilván. Ezek a tulajdonságok:
- széles elterjedésűek
- nagy termetűek
- hosszú életűek
- strukturálisan összetettek
- rokon fajaik közelségében fordulnak elő
A kiemelkedően magas fajszám mellett érdekes és fontos azt is megemlíteni, hogy a molyhos tölgyhöz kötődő rovaregyüttesek fajainak több mint 40 %-a tölgy specialista, azaz olyan faj, ami kizárólag tölgyeken képes megélni. A magas fajszám és specialista fajok magas aránya együttesen jól érzékeltetik, hogy a tölgyeknek általában, így a molyhos tölgynek is milyen jelentős szerepük van a herbivor rovarok fajgazdagságának fenntartásában. Ezeken túl még további említést érdemelnek azok rovarok is, melyek ugyan nem közvetlenül a molyhos tölgyet fogyasztják, de molyhos tölgyhöz közvetve kötődve maguk sem nélkülözhetik a tölgyeket. Ilyenek többek között a gubacsokozó rovarokban élősködő fémfürkészek, vagy a molyhos tölgyön is gyakori szivacsgubacs (Biorhiza pallida) belsejében fejlődő gubacslakó zsuzsóka (Curculio villosus). Ha ezeket, és a később még említésre kerülő szaproxilofág (holtfát fogyasztó) fajokat is számba vesszük, akkor a molyhos tölgyön élő rovarok fajszáma bizonyosan meghaladja az 1000-et.
Rovarfaunája ugyan nagyban hasonlít a kocsányos és kocsánytalan tölgyéhez, de attól több mediterrán jellegű, melegkedvelő faj előfordulásában el is tér azokétól.
Számos olyan lepkefaj hernyói táplálkoznak a molyhos tölgy lombján, melyek ugyan más Quercus-okon is előfordulnak, de leggyakrabban a molyhos tölgy a tápnövényük. Ilyen például a tölgyszender (Marumba quercus - 1. kép), a magyar púposszövő (Phalera bucephaloides), vagy az Anker-araszoló (Erannis ankeraria). Ezek Magyarországon ritka, védett fajok. Rajtuk kívül további legalább 250, különböző fajhoz tartozó hernyóval találkozhatunk kisebb-nagyobb gyakorisággal a molyhos tölgy levelein. Közülük néhány polifág faj (Lymantria dispar, Operophtera brumata, Erannis aurantiaria, Colotosis pennaria, stb.) faj esetenként tömeges is lehet, és akár tarrágást is okozhat. Különösen az araszolókkal fordulnak együtt gyakran elő az Orthosia nembe tartozó bagolylepkék is. Közülük több fajnál megfigyelhető a fakultatív ragadozó életmód. Az Orthosia cruda hernyói például rendszeresen elfogyasztják a náluk jóval kisebb méretű, sodratokban rejtőzködő sodrómoly (pl. Tortix viridana, Archips xylosteana) lárvákat, illetve akár saját fiatalabb fajtársaikat is. Ez a jelenség egyébként éppen a száraz, meleg, déli kitettségű molyhos tölgyesekben gyakori, ahol az egyébként békésen "legelésző" herbivor lepkehernyók kénytelenek a nedvesség pótlásának ilyen agresszív módját választani. A molyhos tölgy leveleit egyébként összesen több mint 300 különféle rovarfaj rágja.
A szabadon rágó lárvák mellett igen sok a levélsodratokat készítő faj (sodrómolyok, eszelények), illetve a levélaknázó is. Az utóbbiak száma eléri az 50-et. Nagy részük aknázómoly, de levéldarazsak, illetve ormányosok is készítenek aknákat a molyhos tölgy levelén.
Európai viszonylatban 100-at is meghaladja a rajta előforduló gubacsdarázs gubacsok száma, de több gubacsszúnyog is megél rajta. A gubacsdarazsak mindegyike előfordulhat kocsányos és kocsánytalan tölgyön is, de több faj egyértelműen a molyhos tölgyet részesíti előnyben. Ilyen például az Andricus gallaeurnaeformis is. Tavaszi kétivarú nemzedéke alig észrevehető, apró lencseszerű gubacsokat képez a levéllemezen, az őszi egyivarú nemzedék pedig csoportosan álló, urnaszerű kinövéseket okoz a levélfonákon (2. kép).
A molyhos tölgynek egyébként minden részén élnek rovarok. Még az egészen rövid életű hím virágzaton is tucatnyi rovarfaj talál megélhetést. A polifág lepkehernyók mellett, melyek esetenként a virágrügyeket és a virágokat is megrágják, virág-specialista tripszek, illetve gubacsdarazsak is találhatók rajta. Ezeken túl igen sok pollengyűjtő rovar (méhek, darazsak, bogarak) is látogatja molyhos tölgy általában tömeges hím virágzatait. Ezek azonban - a tölgyek szélbeporzásúak révén - a megporzásban nem játszanak jelentős szerepet.
A makk tápanyagokban gazdag szikleveleire is sok rovarfaj specializálódott. Makkormányosok (pl. Curculio glandium), makkmolyok (pl. Cydia spelandana - 3. kép) és gubacsdarazsak egyaránt igyekeznek kivenni részüket a makk kínálta éléstárból. Közülük legnagyobb jelentőségűek talán a makkormányosok bírnak. Még a molyhos tölgy viszonylag kis makkjában is több, akár 6 lárvájuk is kifejlődhet. A karpofág (makk-fogyasztó) csoport együttes tevékenysége gyakran a potenciális makktermésnek 99 %-át is megsemmisíti.
Sajátos a molyhos tölgyön élő xilofág rovaregyüttes is, melynek számos faja védett ritkaság. Ilyen például a Magyarországon védett és "vöröskönyves", mediterrán elterjedésű Arias díszbogara (Kisanthobia ariasi) is (4. kép). Lárvái elhalt vastagabb ágakban, illetve a törzsben élnek. Hazánkban a 70-es években találták meg először a Balaton-felvidéken, később a Cserhátból és Fót mellől is előkerült. Hasonlón szép megjelenésű és szintén védett a magyar virágdíszbogár (Anthaxia hungarica). Lárvái 2-3 éven át fejlődnek tölgyek, elsősorban molyhos tölgy vastag, száradó ágaiban. A sávos tölgybogár (Coraebus florentinus = C. bifasciatus) száraz, ligetes tölgyesekben - így igen gyakran molyhos tölgyesekben - fordul elő leggyakrabban. A nyár első felében repülő nőstényei fiatal hajtásokra petéznek. A kikelő kis lárvák a hajtás belsejébe furakodnak, és ott rágnak. Fejlődése 2 évet vesz igénybe. Az idősebb lárvák a háncsban és a szíjácsban rágnak hosszú, kígyózó - halálgyűrűnek is nevezett - meneteket, melyek hossza az 1 m-t is elérheti. A megtámadott ág elhal, a faj jelenlétét általában éppen erről lehet felismerni. Száraz tölgyeseinkben mindenütt előfordul de nem túl gyakori. A drámai "halálgyűrű" kifejezés ellenére erdővédelmi szerepe nem jelentős, habár hosszantartó száraz periódusokban, helyenként Magyarországon is észlelték már tömeges fellépését.
A szemet gyönyörködtető megjelenésű, nevüket méltán viselő díszbogarak mellett igen sok további ritka szaproxilofág faj kötődik a molyhos tölgyhöz. Vastagabb, száraz törzseiben kifejlődik a szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a gyászcincér (Morimus funereus), korhadó tuskóiban pedig az orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) is, hogy csak néhány ismertebb példát soroljunk fel. Érdekességként említést érdemel, hogy az ugyancsak védett vércincér (Purpuricenus kaehleri) lárvái igen gyakran éppen a fentebb már említett sávos tölgybogár által meggyűrűzött ágakban fejlődnek. Ritka, kevéssé ismert, de nem kevésbé érdekes faj a molyhos tölgy specialista, "vöröskönyves" holttettetős ormányos (Camptorhinus statua). Nevét sajátos önvédelmi trükkjéről kapta. A megzavart bogarak ugyanis megmerevednek, és holtnak tettetik magukat.
Ha az erdei életközösségek fajgazdagságáról akarunk meggyőző képet kapni, talán nincs is jobb mód, mint néhány órás májusi sétát tenni egy molyhos tölgyesben. Ha nyitott szemmel járunk, találkozhatunk annak a lenyűgöző szín-, méret-, és formagazdagságnak legalább egy részével, amely nélkül környezetünk sokkal szegényebb lenne, és amelynek megőrzésében a molyhos tölgynek kiemelkedő szerepe van.
Dr. Csóka György
