A molyhos tölgyön előforduló kórokozók nem sajátosak, a többi hazai tölgyeken is megjelennek. Közülük egyesek kevésbé, mások nagyobb gyakorisággal támadják a molyhos, mint a kocsányos- és kocsánytalan tölgyeket. Mindazonáltal elmondhatjuk, hogy a tölgyeken ismert kórokozók sokaságából a molyhos tölgyön kevesebb faj fordul elő, mint általában az egyéb tölgyeken. Az alábbiakban azokat a kórokozókat vesszük számba, amelyek a molyhos tölgyön hazánkban is előkerültek.
A leveleken előforduló leggyakoribb betegség a jól ismert tölgylisztharmat (Microsphaera alphitoides Griff. et Maubl.). E fafajnál, ellentétben a kocsányos tölgyön tapasztalható nagymértékű, járványos fellépéssel, a kórokozó támadása kisebb mértékű. Többnyire a levelek fonákjára korlátozódott laza micélium bevonat formájában jelentkezik, a hajtásokra általában nem terjed ki. Ugyanúgy, mint az egyéb tölgyeken, a kórokozó jellegzetes kleisztotéciumai ősszel a molyhos tölgyön is megjelennek.
A molyhos tölgy levelein helyenként előfordul a Phloeospora associata Bub. konídiumos gomba, amely apró, világosbarna, összefolyó foltokat okoz. Az acervuluszok a levelek fonákján keletkeznek, a konidiospórák hialinok, hengeresek, 30-50 x 2,5-3,5 ?m méretűek, többnyire három harántfallal osztottak. A gomba ivaros alakja nem ismert. Fiatal és idősebb fákon egyaránt tapasztalható, de mivel előfordulása nem gyakori, különösebb gazdasági jelentősége nincsen.
Tölgy fajokon, így a molyhos tölgyön is előfordul néhány endofita jellegű levélkórokozó, amelyek gyakran a tünetmentes levelekből is kitenyészthetők. Tüneteket, kisebb-nagyobb kiterjedésű foltokat, nekrózisokat általában szipókás, vagy levélgubacsot okozó rovarok, illetve atkák támadásával, vagy más levélkárosodásokkal összefüggésben okoznak. Ilyen endofita gomba pl. az Apiognomonia quercina (Kleb.) Höhn., konídiumos alakja Discula quercina (Westend.) Arx, amely a molyhos tölgyön is megfigyelhető, noha ritkábban, mint a kocsányos- és kocsánytalan tölgyeken. A foltokban, a levelek fonákján képződő acervuluszokban hialin, egysejtű, ovális-bunkós, 8-16 x 3,5-5 ?m. méretű konidiospórák keletkeznek. Az ivaros alak a lehullt levelekben, áttelelés után fejlődik ki, az elsődleges fertőzést a tavasszal szóródó aszkospórák végzik.
További endofita jellegű levélkórokozó a Tubakia dryina (Sacc.) Sutton konídiumos gomba. Egyes években a tölgyek levelein növekvő, barna, koncentrikusan sávozott foltokat okoz, amelyek gyakran lehulló levélgubacsok (Neuroterus fajok) helyétől indulnak ki (1. ábra). Az egyre növekvő nekrózisok a vegetációs időszak végére a levéllemez nagyrészére kiterjedhetnek. Hazánkban a molyhos tölgyön 1999-ben okozott helyenként nagymértékű levélbarnulást (Szabó 2000). A pajzs alakú, sötétbarna vagy szürkés piknídiumok többnyire a levelek fonákján, koncentrikus körökben keletkeznek. A konidiospórák egysejtűek, hialinok, ovoidok, 12-15 x 5-8 ?m méretűek. A gomba ivaros alakját nem ismerjük.

A tölgyek hajtásait, ágainak kérgét megtámadó kórokozó tömlősgombák (Valsa, Diaporthe, Colpoma, Botryosphaeria stb. fajok) a molyhos tölgyön ritkábban és kisebb mértékben okoznak megbetegedést, mint a kocsányos- és kocsánytalan tölgyeken. Általában az egyéb okok miatt sínylődő fákon, gyengültségi kórokozókként jelennek meg, vagy a természetes ágfeltisztulásban játszanak szerepet, több más, félparazita vagy szaprotróf gombafajjal együtt.

A tő- és törzskorhasztó taplógombák közül a molyhos tölgyön két faj mondható gyakorinak: a kétalakú csertapló és a vörös tapló.
A kétalakú csertapló, Inonotus nidus-pici Pilát előfordulása a száraz termőhelyeken álló, sarj eredetű molyhos tölgyesekben gyakori. Így a Sopron környéki idős molyhostölgyes-cseres állományokban, a környezeti tényezőktől függően, a törzsszámra vonatkoztatott fertőzést 1-10%-osnak találták. A tapló támadásának ugyanazok a tünetei, mint a cseren (2. ábra). Akárcsak a cseren, jellegzetes ivartalan és ivaros termőtestet növeszt, a fában álgesztesedést és fehér korhadást okoz.
A fent említett állományokban a vörös tapló, Phellinus torulosus (Pers.) B. et G. esetében is 5-10%-os fertőzést tapasztaltak. E tapló támadja a kocsányos- és kocsánytalan tölgyeket is, nagyobb mértékű fellépését azonban a cseren, és főleg a molyhos tölgyön állapították meg. A tapló kórokozásának érdekessége, hogy a törzsek fájában, a tapló illeszkedési helyénél levő, valószínű a sebzésből eredő kis nekrotikus folton kívül, korhadást vagy más elváltozást nem okoz (Igmándy 1983).
A molyhos tölgyön a fenti két, gyakori taplógombán kívül, ritkábban előfordulnak a tölgyeken általános egyéb tő- és törzskorhasztók is. Az idős, sarjeredetű állományokban megfigyelt tőkorhasztók a vörös korhadást okozó májgomba, Fistulina hepatica (Schaeff.) ex Fr., és a fehér korhasztó kérges rozsdástapló, Inonotus dryadeus (Pers. ex Fr.) Murrill. A törzseken a vékony rozsdástapló (Inonotus cuticularis (Bull. ex Fr.) P. Karsten), az elterülő rozsdástapló (Inonotus obliquus (Pers. ex Fr.) Pilát), és a vastagtapló (Phellinus robustus (P. Karst.) B. et G.) előfordulását tapasztalták. (Igmándy 1991). Mindhárom faj fehér korhadást okoz.
A molyhos tölgy gyökereit megtámadhatják a gyűrűs tuskógomba (Armillaria) fajok, amelyek a határ-termőhelyeken sínylődő, legyengült egyedek pusztulását is okozhatják. Ugyanúgy, mint a sokgazdás kórokozó egyéb gazdanövényei esetében is, a gomba csokrosan növő, kalapos termőtestei ősszel, szeptember-októberben jelennek meg a megtámadott fák tövénél. A jellegzetes, zsinórszerű, fekete rizomorfák a tőrészen és a vastagabb gyökereken, valamint a pusztuló és elpusztult fák kérge és fateste között figyelhetők meg. A gomba a tőrész fehér korhadását okozza, amelynek következtében az elpusztult fák gyakran tőből kiborulnak.

A molyhos tölgy fentiekben ismertetett kórokozói ellen általában üzemszerű védekezést sem csemetekertekben sem állományokban nem szükséges végezni. Általános megelőzési szabályként a fák jó vitalitásának biztosítása, továbbá a sebzések elkerülése javasolható. Idős állományokból a taplókkal fertőzött törzseket, a fertőzési források csökkentése érdekében ajánlatos kivenni.

Dr. Szabó Ilona


Irodalom:

Igmándy Z. (1982): Fafajaink csövestaplói. Erdészeti és Faipari Tudományos Közlemények, 1982. év 1. szám, 5-23.
Igmándy Z. (1991): A magyar erdők taplógombái. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Szabó I. (2000): Levélbetegséget okozó gombák tölgyeken. 46. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2000. febr. 22-23. 120. o.