Fafajok

A kislevelű hárs fájának tulajdonságai és ipari felhasználása

Morfológiai tulajdonságok Az élő fák jellemzői: A hársak "matuzsálemi kort" élhetnek meg és óriás méreteket növeszthetnek. A kislevelű hársak közül kiemeljük a Széchenyiek hársfasorát Nagycenken (230-240 év) és a hasonló korú kápolnai (Heves megye) "Kossuth hársakat". Talán legidősebb óriás hársfánk a süttöi (Komárom-Esztergom megye)" Rákóczi hárs". A ma is jó egészségi állapotú kb. 400 éves fa 720 cm kerületű! A nagyszámú hazai és külföldi (egyes példányok 1000 év körüliek ) védett hárs egyedek a viharos európai történelem tanúiként élték meg az elmúlt századokat. ågy nem véletlen, hogy a hársakat ma is számos országban "szent fákként" tisztelik. A kislevelű hárs 20-35 m magasságot (10-15 m ág tiszta törzshosszal) és 0,3-0,8 m mellmagassági átmérőt érhet el a fakitermelés korában (60-70 év). A Szürke kérge sokáig sima marad, csak idősebb korban repedezik. A kéreg vastagsága 1-3 cm. A fatest makroszkópos jellemzői: A három hazai hársfaj fája nem különböztethető meg egymástól. A színes gesztnélküli, világos fatest fehéres-sárga színű, gyakran vöröses-barnás árnyalattal. Az évgyűrű határok nem határozottak, de egy sárgás vonal jelzi. A bélsugarak a keresztmetszetben csak kézi nagyító

2005. február 5.

A KISLEVELÛ HÁRS KULTÚRTÖRTÉNETE...

KULTÚRTÖRTÉNETE, KERTÉPÍTÉSZETI SZEREPE Az Írországtól Nyugat-Szibériáig terjedő areájú kislevelű hárs végigkísérte a kontinens népeinek történetét, és a hozzá kötődő szimbólumok a görög és a római kultúra, a közép-európai germán és szláv népek, valamint a magyarság művelődéstörténetének is részévé váltak. A hárs mítoszok szereplője, mondák fűződnek hozzá, szólások születnek róla, híres helyeket jelölnek, dűlőket, határrészeket neveznek el a hársról, híres helyekre, várkertekbe, kastélyparkokba ültetik, és a hársfasorok az utakat szegélyezik. A hárs a mítoszokban és a mondákban A növényszimbolika, amely megtalálható az ősi, többistenhitű és a keresztény kultúrákban is, kifejezi a népek történelmen végighúzódó természettiszteletét. A fák a törzsi, a többistenhitű mediterrán és a keresztény kultúrákban is különös tiszteletnek örvendtek. PLINIUS SECUNDUS Historia Naturalis c. művében az időszámítás szerinti első évszázadban írja: "Valamikor réges régen a fák voltak az istenek lakóhelyei és az egyszerű falusi nép a környék legmagasabb fáját az ősi hiedelemnek megfelelően még ma is valamelyik istennek szenteli." A római és görög mitológiában a megszemélyesített fáknak gyógyító, végzetho

2005. február 5.

kislevelű hárs

Élet és Tudomány: A KISLEVELÛ HÁRS II.

II. KULTÚRTÖRTÉNETI ÉS KERTÉPÍTÉSZETI VONATKOZÁSOK A Nyugat-Európában már hosszabb múltra visszatekintő "Év fája" mozgalom Magyarországon immár másodszor tüntet ki figyelmével egy kevéssé ismert, de fontos fafajt. Az 1996-os év "madárcseresznyéje" után 1997-ben az ÉV FÁJA a kislevelű hárs (Tilia cordata), melynek kultúrtörténeti és kertészeti szerepéről az alábbiakban adunk áttekintést. Az Írországtól Nyugat-Szibériáig terjedő kislevelű hárs végigkísérte a kontinens népeinek történetét, és a hozzá kötődő szimbólumok a görög és a római kultúra, a közép-európai germán és szláv népek, valamint a magyarság művelődéstörténetének is részévé váltak. A hárs mítoszok szereplője, mondák fűződnek hozzá, szólások születnek róla, híres helyeket jelölnek, dűlőket, határrészeket neveznek el a hársról, híres helyekre, várkertekbe, kastélyparkokba ültetik, és a hársfasorok az utakat szegélyezik. A hárs a mítoszokban és a mondákban A növényszimbolika, amely megtalálható az ősi, többistenhitű és a keresztény kultúrákban is, kifejezi a népek történelmen végighúzódó természettiszteletét. A fák a törzsi, a többistenhitű mediterrán és a keresztény kultúrákban is különös tiszteletnek örvendtek. PLINIUS SE

2005. február 5.

kislevelű hárs

Élet és Tudomány: A KISLEVELÛ HÁRS I.

I. BOTANIKAI ÉS ERDÉSZETI VONATKOZÁSOK A Nyugat-Európában már hosszabb múltra visszatekintő "Év fája" mozgalom Magyarországon immár másodszor tüntet ki figyelmével egy kevéssé ismert, de fontos fafajt. Az 1996-os év "madárcseresznyéje" után 1997-ben az ÉV FÁJA a kislevelű hárs (Tilia cordata), melynek botanikai és erdészeti jelentőségéről az alábbiakban adunk áttekintést. Nevezéktana A kislevelű és nagylevelű hársat LINNÉ 1753-ban megjelent művében, a Species plantarum-ban még nem választotta el egymástól, rájuk a Tilia europaea nevet alkalmazta. 1759-ben MILLER már külön fajként tárgyalja a kislevelű hársat, s Tilia cordata névvel illeti. Gyakoribb, ma is használt szinoním neve az EHRHARDTtól származó Tilia parvifolia, illetve a SCOPOLI-féle Tilia ulmifolia. A tudományos nemzetségnév a görög ptilon-ból vezethető le, mely szárnyat jelent, s a virágzat megnyúlt murvalevelére vonatkozik. Az ókori latin nyelvben a tilia már a hársak neve volt. A tudományos fajnév, a latin eredetű cordata szív alakút, szívest jelent, mely jellemző leveleire utal. Elterjedése Európai elterjedésű faj, areája Írországtól Nyugat-Szibériáig húzódik. A legészakibb és legdélibb területekről hiányzik, így nem

2005. február 5.

A kislevelű hárs botanikai jellemzése

Nevezéktana A kislevelű és nagylevelű hársat LINNÉ 1753-ban megjelent művében, a Species plantarum-ban még nem választotta el egymástól, rájuk a Tilia europaea nevet alkalmazta. 1759-ben MILLER már külön fajként tárgyalja a kislevelű hársat, s Tilia cordata névvel illeti. Gyakoribb, ma is használt szinoním neve az EHRHARDTtól származó Tilia parvifolia, illetve a SCOPOLI-féle Tilia ulmifolia. A tudományos nemzetségnév a görög ptilon-ból vezethető le, mely szárnyat jelent, s a virágzat megnyúlt murvalevelére vonatkozik. Az ókori latin nyelvben a tilia már a hársak neve volt. A tudományos fajnév, a latin eredetű cordata szív alakút, szívest jelent, mely jellemző leveleire utal. Elterjedése Európai elterjedésű faj, aerája Írországtól Nyugat-Szibériáig húzódik. A legészakibb és legdélibb területekről hiányzik, így nem tenyészik Spanyolország, Olaszország és a Balkán-félsziget déli részén. Érdekes, hogy elterjedési területének keleti nyúlványa átbukik a Közép-Uralon, s egész az Irtis folyó völgyéig húzódik. Az area súlypontja Kelet-Európában van, a Volga középső és felső folyása mentén éri el optimumát, ahol jelentős kiterjedésű - bár sokszor másodlagos - állományai találhatók. Nyugat- é

2005. február 5.

kislevelű hárs

A kislevelű hárs (<i>Tilia cordata Mill.</i>) csemetenevelése

Barna Tamás KEFAG R.T. Erdészeti Szaporítóanyag Termesztési Központ 6000 Kecskemét Külső-Szegedi u. 135. 1. Virágzás és termés érés A kislevelű hárs hímnős virágai június közepétől július első napjaiig nyílnak. A virágzás időpontja mindig 10-14 nappal követi a nagylevelű hárs virágzását. A virágok kellemesen erős mézillatot árasztanak. Igen jó mézelő, különösen a nektár hozama kiemelkedő. Megporzását a rovarok, elsősorban a méhek végzik. Egyes vidékeken sok virágot begyűjtenek gyógyászati célra. Sajnos többnyire az útmenti fasorokból, ahol a virágok feltételezhetően a közlekedésből származó, mérgező anyagokkal szennyezettek. A gyűjtők nem kímélik a fákat, sokszor egész vastag ágakat vágnak le, emiatt ezeknek a fáknak a koronája jellegzetesen csonkolt. A virágok 5-11 virágú álernyőt képeznek. Az álernyő a kopasz murvalevélnél hosszabb, kissé megcsavarodva közel vízszintesen áll (CSAPODY et al.). A virágzati kocsány és a murvalevél összenőttek a kocsány hosszának felén. Termése kicsi, gömbölyű, fel nem nyíló tok, többnyire megnyúlt gömb, amely finom hegyben végződik. Színe éretten piszkos rozsdabarna. Hossza általában 4,5-6 mm, szélessége rendszerint 4,5-5 mm. Felülete sima, vagy gye

2005. február 5.

vadkörte

A VADKÖRTE: II. A vadkörte rovarvilága

A vadkörte (Pyrus pyraster) európai elterjedésű, közepes termetű, esetenként 200 éves kort is megérő fafaj. Sík-, domb-, és hegyvidéken egyaránt előfordul, igen sokféle élőhelyen megél. Már ezen tulajdonságai is előrevetítik, hogy rovarvilága viszonylag gazdag, változatos lehet. Herbivor rovaregyüttese fajgazdagságát és összetételét nagyban befolyásolja továbbá az a tény is, hogy számos viszonylag közeli rokon fa és cserjefajjal együtt tenyészik. A rokon növényfajok rovarfaunája között általában a rokonság mértékével arányos hasonlóság figyelhető meg, így a vadkörte is osztozik az alma (Malus),berkenye (Sorbus), galagonya (Crataegus), szilva (Prunus), cseresznye (Cerasus) nemzetségek rovarfaunájának jelentős részén. Természetesen az oligofág és polifág fajokon túl számos specialista fajt is eltart. A vadkörtén táplálkozó ízeltlábú fajok száma a becslések szerint 300 körül van. A fajegyüttes mintegy 10-15 %-a Pyrus-specialista, ennek mintegy harmada lehet azoknak a fajoknak a száma, melyek kizárólag a vadkörtén élnek. Egyes nemesített és termesztett körtefajták "megörökölték" a vadkörtén élő herbivor rovarfajok túlnyomó részét. Közülük számos faj időnként jelentős károkat is okozhat

2005. február 2.

vadkörte

A VADKÖRTE: III. Kultúrtörténeti és kertészeti vonatkozások

A hazánkban őshonos Pyrus pyraster, több más faj között a mai termesztett körtefajták egyik őse. A körtefa gyümölcsét már a neolitikumban gyűjtötték. Bizonyság erre, hogy a svájci cölöpépítmények feltárt hulladékgödreinek maradványaiban körtemagvakat is tömegesen találtak. Termesztése az ókorban Perzsiában és Örményországban kezdődött. Innen jutott el Görögországba, majd a Rómába. A Peloponészosz félsziget számos "Apia", azaz körte elnevezésű települése a faj elterjedt voltára utal. Az ókori mediterrán kultúrákban a mitológia és a mítikus szimbólumok világának fontos szereplői a növények. Surányi Dezső szerint a körte a H betű szimbóluma a hüperboreász fa ábécében, amely egyben a hatodik hónap első napját (máj 13.) is jelenti a görögöknél. A Holdnak, illetve Föníciában a holdistennőnek szent fája volt - fehér virága miatt. A mükénéi Héraionban, a Héra-szentélyben a holdistennő szobrát körtefából faragták ki, csakúgy mint a biotiai Athéné tiszteletére állított Onké(körtefa)-szentélyt. Homérosz az Iliászban a körtét az istenek ajándékának nevezte. Az Odüsszeiában, a főhős atyja Láertész kertjeinek leírásában 13 fajtája szerepel és "körte a körte körül puhul, érik" Alkinoosz kertjének

2005. február 2.

vadkörte

A VADKÖRTE: I. Botanikai és erdészeti vonatkozások

Nevezéktan LINNÉ 1753-ban megjelent Species plantarum-ában a nemes körtét és a vadkörtét még nem választotta el egymástól, Pyrus communis név alatt írta le őket, a vadkörtét e faj változatának (var. pyraster) tekintette. Később BURGSDORF 1787-ben faji rangra emelete, bár meg kell jegyezni, hogy a nemes körtefajtákkal való kereszteződés és kivadulás miatt a faji határokat nehéz élesen megvonni, ezért több botanikus inkább a régi Linné-féle nevet használja. Szinonim nevei közül gyakran fölbukkan a GäRTNER-féle 1791-ben adott Pyrus achras. A tudományos nemzetségnév a római köznyelvben a körtét jelentette, a klasszikus latin pirus írásmódot LINNÉ torzította pyrus-ra, ami később aztán meghonosodott. A communis a latinban közönségest jelent, melyet közismertsége miatt ragasztotta rá LINNÉ, a pyraster a pyrus és a görög aster összeolvadásából keletkezett, utóbbi csillagot jelent, mely a keresztben felvágott termés csillag alakúan elhelyezkedő magházaira utalhat. Az achras szintén görög faji jelző, a klasszikus görög nyelvben az élvezhetetlen vadkörtének felel meg. Elterjedés A vadkörte - vagy népies nevén vackor - európai elterjedésű faj, de areájának szubmediterrán súlypontja van. Elterj

2005. február 2.

vadkörte

Hozzászólás

A vadkörte kérdéssel kapcsolatban, néhány személyes megfigyelésemet legyen szabad leközölnöm. Az Óbudától nyugatra található Hidegkúti-medencében az egykori tehénlegelőn is található néhány idős példány. Valószínűsítem, hogy ezeket ültették. Törzsátmérőjük megközelíti az 50 cm-t. Különben valószínű, hogy miként az erdők pirossapkás törpéinek alakját a harkályokról, úgy az erdőkben talált aranypénz halomról, a vadkörte levele alapján vette a mintát a népköltészet. Kiváló és igen szép turista botokat készítettünk fiatal hajtásaiból. Különösen, ha kivágnak egy vadkörtefát, az újbóli sarjhajtás ad megfelelő botanyagot. A sok elágazásból igen szép bütykök képezhetők ki. A fogantyút pedig a szarvasagancs szemágából készítettük. A levágott botalapanyagot héjasan parázs fölött "megpirítottuk", akkor némileg egyengetni is lehetett. Ezt követte szalonnabőrrel történő bedörzsölés, miután a bütykök, méretre vágás után le lettek csiszolva. Adott esetben pedig politúrozásra, vagy színtelen lakkali bekenésre is sor került. /A pácot nem veszi be./ Hasonlóan a vadalmából is készültek botok, de a faanyaguk sokkal puhább. Ugyanakkor az idő múlásában, miként a szilvák, bezsírozva, szépen megpirosodnak

2005. február 2.

A vadkörte botanikai jellemzése

Nevezéktana LINNÉ 1753-ban megjelent Species plantarum-ában a nemes körtét és a vadkörtét még nem választotta el egymástól, Pyrus communis név alatt írta le őket, a vadkörtét e faj változatának (var. pyraster) tekintette. Később BURGSDORF 1787-ben faji rangra emelete, bár meg kell jegyezni, hogy a nemes körte fajtákkal való kereszteződés és kivadulás miatt a faji határokat nehéz élesen megvonni, ezért több botanikus inkább a régi Linné-féle nevet használja. Szinonim nevei közül gyakran fölbukkan a GäRTNER-féle 1791-ben adott Pyrus achras. A tudományos nemzetségnév a római köznyelvben a körtét jelentette, a klasszikus latin pirus írásmódot LINNÉ torzította pyrus-ra, ami később aztán meghonosodott. A communis a latinban közönségest jelent, melyet közismertsége miatt ragasztotta rá LINNÉ, a pyraster a pyrus és a görög aster összeolvadásából keletkezett, utóbbi csillagot jelent, mely a keresztben felvágott termés csillag alakúan elhelyezkedő magházaira utalhat. Az achras szintén görög faji jelző, a klasszikus görög nyelvben az élvezhetetlen vadkörtének felel meg. Elterjedése A vadkörte európai elterjedésű faj, de areájának szubmediterrán súlypontja van. Elterjedési területének északi h

2005. február 2.

vadkörte

A vadkörte (<i>Pyrus pyraster</i>) csemetenevelése

1. Virágzás, termésérés és begyűjtés A vadkörte fehér virágai a kilombosodás előtt, március közepétől április közepéig nyílnak. A morfológiailag almatermésnek tekinthető körte áltermés kerek, vagy hosszúkás, színe zöld, zöldes-sárga, sárga, néha pirossal futtatott, fanyar ízű. Mérete többé-kevésbé jellemző a Pyrus nemzetséghez tartozó fajokra: P. pyraster 20-30 mm P. magyarica 15-22 mm P. nivalis 30-50 mm A kősejtekkel körbevett 5 rekeszű magház rekeszeiben 2-2 szem mag van. Ezek 4-6 mm hosszúak, lapított tojásdad formájúak, barnásfekete színűek, sima felületűek. A termés kora ősszel, szeptember-októberben érik. általában a lehullott gyümölcsöt szedik össze a gyűjtők, de szokás a fa alá kiterített ponyvára, vagy fóliára is leverni a termést. Az erjedésre kevésbé érzékeny, azonban arra azért vigyázni kell, hogy ne melegedjen be. Célszerű kb. 30 cm vastag rétegben kiterítve tárolni addig, amíg megpuhul. Ekkor megfelelően beállított szőlődarálóval, vagy kádban, hordóban történő taposással összezúzzák. ügyelni kell arra, hogy a kövecses magház szétzúzásakor a magvak sértetlenek maradjanak. 2. A mag kezelése - a rétegelés Mivel átfekvő - a csírázáshoz hideghatást igényel - rétegelni kel

2005. február 2.

A hegyi szil (<i>Ulmus glabra Huds.</i>) kórokozói

Szabó Ilona Soproni Egyetem, Erdő- és Faanyagvédelmi Intézet A szilek betegségei közül elsősorban az Ophiostoma ulmi (Buism.)Nannf. által okozott, szilpusztulásnak nevezett hervadásos edénybetegség (tracheomikózis) vált közismertté nagymértékű jelentőségénél fogva. A szil fajoknak azonban számos más kórokozójuk van amelyek esetenként szembetűnő betegségtüneteket idéznek elő. Olyan kórokozóról, amely az Ulmus fajok közül kizárólagosan csak a hegyi szilt betegítené meg, nem tudunk. Az alábbiakban tárgyalt kórokozóknak a hegyi szilen való előfordulása bizonyított, de amellett más Ulmus -okon is előfordulnak, némelyikük több más fafajt is megtámad. A kórokozókat és az általuk okozott betegségeket a megtámadott szervek szerint csoportosítva tárgyalom. Gyökereken Verticillium alboatrum Reinke et Berthold és V. dahliae Kleb. Talajlakó, gyökereken át fertőző kórokozók. Hervadást okoznak különböző lágyszárú és fás növényeken. A beteg növényeknél a szállítóedények elszíneződése tapasztalható (tracheomikózis) akárcsak az Ophiostoma fajok okozta szilpusztulás esetében. Mikológiai vizsgálat és a kórokozó kitenyésztése révén lehet a két edénybetegséget elkülöníteni. A verticilliumos hervadás a s

2005. január 27.

hegyi szil

A SZILEK KERTÉSZETI ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAI

" A magyarok fája. Ott áll a fa az ős öreg szilfa, az akarattyai magaslaton. Földje fája büszkén néz szét a messze világba" Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül, 1905. A szilek a ligeterdők, a hegyvidékek fája. E tág areájú nemzetség képviselőinek viszonylag kevés kultúr- illetve kertészettörténeti vonatkozása van. A vad vidékek fája a szilfa, amolyan 'szilaj' fa. És mégis, épp ebből adódik az első átvitt értelmű kapcsolódás: a szil és a szilaj szó összefüggése. "Ezer falu, város, halom, dűlő, határrész viseli nálunk a Szilas és Szilágy nevet. S, hol ez a név van: ott magyar lakik, ott magyar telepedett meg ezer év előtt." írja a századfordulón Eötvös Károly, aki tehát nem véletlenül tartja úgy, hogy a magyarok nemzeti fája a szil. A Földrajzi Nevek Etimológiai Szótára számos táj- illetve helységnevet említ, amelyet 'szilfás helyként' határoz meg. Szil, Győr-Sopron megyei helység neve szilfával benőtt helyre utal. Szilágy község Baranya megyében, amelyet az Árpád-kori oklevelek elsőként 1220-ban említenek 'Zylag' néven, a szil fanév -gy képzős származéka. A Szilágyság Erdélyben a Berettyó, Kraszna, Szamos, részben a Lápos folyók, a Szilágy és a Zilah patak vidékén elterülő történe

2005. január 27.

hegyi szil

A HEGY SZIL HERBIVOR ROVARAI

A Magyarországon őshonosan előforduló egyes szil fajok herbivor rovarfaunája között igen kicsi az eltérés, igen magas viszont a "genusz-monofág" rovarfajok aránya, melyek szileken kívül más tápnövényen nem élnek meg. Ez tehát azt is jelenti, hogy a hegyi szil rovarfaunájával kapcsolatban elmondottak nagy mértékben vonatkoztathatók a mezei, és vénic szilre is. Szileinken eddig mintegy 130 herbivor rovarfajt regisztráltak, a becslések szerint ennek kb. 90 %-a a hegyi szilen is előfordul. Törzsében és ágaiban számos xylofág rovarfaj él. Egyaránt kifejlődhet benne a nagy és a kis farontó lepke lárvája (Cossus cossus és a Zeuzera pyrina). Az előbbi akár 3-4 évet is eltölt a törzsben táplálkozva, mire a 10 cm-t is megközelítő nagyságot eléri. Három cincérfajról tudjuk (Clytus rhamni, Exocentrus punctipennis, Saperda punctata), hogy lárváik csak szilek fájában fejlődnek ki, ezeket már a hegyi szilből is kinevelték. Ezek mellett számos további polifág cincér lárvái (pld. Megopis scabrionis, Prionus coriarius, Cerambyx scopoli,…,stb.) is kifejlődnek pusztuló törzsében, illetve ágaiban. Száradó, vastagabb ágaiban él a Magdalis armigera nevű kis méretű (3-5 mm) ormányos bogár is. A xylofágok

2005. január 27.

A hegyi szil botanikai jellemzése

Nevezéktana LINNÉ 1753-ban megjelent főművében, a Species plantarum-ban a mezei szileket és a hegyi szilt még nem különítette el, mind a hármat együttesen kezelte, s Ulmus campestris névvel látta el őket. A hegyi szilt az U. campestris-ből 1762-ben W. HUDSON hasította ki, s a Londonban megjelent Flora Anglica első kiadásában Ulmus glabra néven írta le. Későbbi, már csak szinonímként figyelembe veendő nevei az U. scabra és U. montana. Mindhárom fajnév latin eredetű, a < glabra > simát jelent, mely a hegyi szil sokáig sima kérgére utal. A < scabra > jelentése érdes, ezt a fajnevet a levélfelület érdessége alapján adta neki MILLER. A < montana > megfelel a magyar fajnévnek is egyben, mivel előfordulása elsősorban a hegységekre korlátozódik. Az Ulmus nemzetségnév egyébként a szilfa latin köznyelvi alakjából került be a Linné-féle nevezéktanba. Elterjedése Európai elterjedésű faj, aerájának határa Észak-Skócián, Közép-Skandinávián, a Ladoga-tó környékén és a Káma felső folyásán húzódik keresztül. Legészakabbra Norvégia partvidékén a 67. szélességi körig hatol fel. Nyugat-Európában az atlanti partvidékre már nem ereszkedik le, Kelet- és Dél-Európában szórványosabb a megjelenése. Keleti i

2005. január 27.

hegyi szil

A hegyi szil (<i>Ulmus glabra</i>) csemetenevelése

1. Virágzás, termésérés és begyûjtés A hegyi szil virágai a kilombosodás elõtt, március elején nyílnak. A virágok csomókban helyezkednek el, az ágakon ülnek (CSAPODY et al. 1966, GENCSI-VANCSURA 1997). A termés szárnyas makk, mérete 20-25 mm, a legnagyobb a szilek között. Alakja kerekded vagy visszás tojásdad. A lependék széle kopasz. A makkocska a lependék közepén helyezkedik el. A termések májusban érnek, sokáig fûzöld színûek. Késõbb a lependék kifakul, piszkos, szürkés-fehér színt vesz fel, a makkocska színe barnás vöröses lesz. Ekkor kezd hullani a fáról. A magját a szél terjeszti (CSAPODY et al. 1966, GENCSI-VANCSURA 1997, BARTHA 1997). Gyûjteni akkor kell, amikor megindul a termés hullás. Gyûjthetõ fáról és földrõl (TIHANYI 1991). 2. A mag kezelése A termés nagy víztartalom miatt könnyen befülled, ezért tilos nejlon zsákba betömörítve még néhány óráig is tárolni. A begyûjtött termést szellõs, hûvös helységben, néhány cm vastag rétegben szétterítve lehet a vetésig tárolni. Célszerû gyakran forgatni. Csíraképességét a tapasztalatok szerint fél évig õrzi meg (MÁTYÁS 1952). A szilek magkezelésével, a mag tárolhatóságával eddig nem foglalkoztak a kutatók, így nem tudjuk, hogy hos

2005. január 27.

barkócaberkenye

DR. SZABÓ ILONA: A barkócaberkenye kórokozói

A különböző berkenye fajokon számos mikroorganizmus előfordulása ismert, ennek ellenére nem sok számottevő jelentőségű kórokozó van köztük. Ha pedig csak a barkócaberkenye sajátos kórokozóit óhajtjuk számba venni, még kevesebb eredményre jutunk, ugyanis a növénykórtani szakirodalomban általában a Sorbus-ok betegségeivel találkozunk, gazdanövény fajokra való lebontás nélkül. Vírus okozta betegségek előfordulásáról a barkócaberkenyén nincs adat. Mégis megemlítem, hogy a madárberkenyéről több vírus is ismert Európában (alma mozaik vírus, alma klorótikus levélfoltosság vírus, törzs himlő vírus). Jellegzetes tüneteik a levelek klorótikus mozaikossága, foltossága, illetve a törzs és az ágak fájának szövet-szerkezeti változása, amely felületileg gödrös deformációkban nyilvánul meg. A baktériumok közül a berkenyéken az almatermésűek tűzelhalás nevű betegségét okozó Erwinia amylovora léphet fel mint jelentős kórokozó. Az Észak Amerikából behurcolt baktériumot hazánkban 1996-ban találták meg először. Az almatermésű gyümölcsfák nagy gazdasági jelentőségű, gyors lefolyású hajtás- és ágelhalását, pusztulását okozza (tűzelhalás). Sorbus fajokon is előfordul Európában, konkrétan a barkóca-berkeny

2005. január 22.