A különböző berkenye fajokon számos mikroorganizmus előfordulása ismert, ennek ellenére nem sok számottevő jelentőségű kórokozó van köztük. Ha pedig csak a barkócaberkenye sajátos kórokozóit óhajtjuk számba venni, még kevesebb eredményre jutunk, ugyanis a növénykórtani szakirodalomban általában a Sorbus-ok betegségeivel találkozunk, gazdanövény fajokra való lebontás nélkül.
Vírus okozta betegségek előfordulásáról a barkócaberkenyén nincs adat. Mégis megemlítem, hogy a madárberkenyéről több vírus is ismert Európában (alma mozaik vírus, alma klorótikus levélfoltosság vírus, törzs himlő vírus). Jellegzetes tüneteik a levelek klorótikus mozaikossága, foltossága, illetve a törzs és az ágak fájának szövet-szerkezeti változása, amely felületileg gödrös deformációkban nyilvánul meg.
A baktériumok közül a berkenyéken az almatermésűek tűzelhalás nevű betegségét okozó Erwinia amylovora léphet fel mint jelentős kórokozó. Az Észak Amerikából behurcolt baktériumot hazánkban 1996-ban találták meg először. Az almatermésű gyümölcsfák nagy gazdasági jelentőségű, gyors lefolyású hajtás- és ágelhalását, pusztulását okozza (tűzelhalás). Sorbus fajokon is előfordul Európában, konkrétan a barkóca-berkenyén való fellépéséről nincs adatunk.
A berkenyék kórokozóinak legnagyobb része a gombák közül kerül ki. A gyakoribbakat a megtámadott szervek szerint csoportosítva említem meg.
Leveleken és hajtásokon:
A különböző berkenye fajok levelein, hajtásain több, különböző gomba okozta betegséget ismerünk (lisztharmat, varasodás, levélfoltosság, rozsda). Itt csak azokat a betegségeket és kórokozóikat tárgyalom, amelyek a barkócaberkenyén sajátosak vagy azon is előfordulnak.
A Gymnosporangium nemzetségbe tartozó gazdacserés rozsdagombák közül a barkócaberkenyén a Gymnosporangium torminali-juniperinum és a G. cornutum előfordulása bizonyított. A leveleken és a hajtásokon a spermogóniumok és a rösztélia típusú eciumok jönnek létre. A tünetek sárgás-vöröses foltok formájában jelentkeznek, a levelek fonákán feltűnőek az 5 mm hosszúságot is elérő, hengeres, sallangos rösztéliák. A másik gazdák a boróka fajok , amelyeknek vékony ágain a teliumok alakulnak ki.
Sorbus fajokon előforduló, és a barkócaberkenyéről is ismert további rozsdagomba az Ochrospora ariae. Itt a berkenyék levelén az urediniumok és a teliumok jelennek meg. Az urediniumok a levelek fonákán megfigyelhető, apró, halványsárga, epidermisz alatti telepek. A teliumok vöröses sárga, viaszos, kéregszerű foltok, szintén a levelek fonákán jelennek meg. Köztes gazda a berki szellőrozsa (Anemone nemorosa) amelynek levelein a narancssárga eciumok fejlődnek.
Az almafa-varasodás kórokozójának (Venturia inaequalis, anamorfa Spilocea pomi) egyik változata a barkócaberkenyén is gyakori. A leveleken nyár elején megjelenő, növekvő, sötétszürke varasodásos foltokat, elhalásokat, okoz. A konídiospórák barnák, körte alakúak, többnyire egy-, ritkán kétsejtűek, 16-22x7-9 µm nagyságúak.
Ágakon, kéregben:
A barkócaberkenyén sajátos kéregbetegségéről nem tudunk, így általában a berkenyéken előforduló gyakoribb kórokozókat említem meg. A berkenyék ágain, kérgében több tömlősgomba faj élhet, amelyek a különböző egyéb okok miatt legyengült, pusztuló vagy elpusztult ágakon jelennek meg mint gyengültségi kórokozók. Gyakori ilyen gomba pl. az Eutypella sorbi, amelynek konídiumos alakja (Cytospora sp.) a kéregből kiáramló narancsvörös spóratömegek formájában figyelhető meg. Hasonlóképpen különböző más Cytospora fajok is megjelenhetnek berkenyék pusztuló ágain, pl. a Cytospora leucostoma, a Cytospora rubescens stb., amelyek több más fás növény, gyümölcsfák kórokozóiként is ismertek.
Berkenyék pusztuló ágain gyakori a Nummulariella marginata tömlősgomba. Feltűnőek a kéregből előtörő, korongszerű szürkés sztrómái. Gyengültségi kórokozónak tekinthető, kedvezőtlen környezeti feltételek, gyakran aszályos periódusok után jelenik meg.
Különböző lombos fák és cserjék, gyümölcsfák ágainak rákosodását okozza a Nectria galligena, amely a berkenyéken is előfordul.
A barkócaberkenyének sajátos tő- és törzskorhasztó taplója nincs. A sebzett, idősebb törzseket megtámadhatják különböző polifág taplógombák, pl. a pisztricgomba (Polyporus squamosus), az almafa rozsdástapló (Inonotus hispidus) és mások, annak ellenére, hogy hazai adatunk a Sorbus-okon való előfordulásukról nincsen.
A gyökerek és a gyökfő korhasztói lehetnek a gyűrűs tuskógomba fajok (Armillaria spp.). Mint tipikus gyengültségi kórokozók, elsősorban az aszály vagy egyéb ok miatt legyengült fákat támadják meg.
Irodalom:
1. Bánhegyi J., Tóth S., Ubrizsy G., Vörös J. (1985): Magyarország mikroszkópikus gombáinak határozókönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest.
2. Brandenburger, W. (1985): Parasitische Pilze an Gefäßpflanzen in Europa. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart, New York. pp. 261-263.
3. MacBrayne, C. G. (1981): Canker and dieback of Sorbus spp. Eur. J. For. Path. 11. pp. 325-333.
4. Nienhaus, F. (1989): Viruses in Forest Trees. Annu. Rev. Phytopathol. 27. pp. 165-186.
5. Spaulding, P. (1961): Foreign Diseases of Forest Trees of the World. Agr. Handbook No. 197. U.S. Department of Agriculture.
6. Ubrizsy G. (1965): Növénykórtan. Akadémiai kiadó, Budapest.
