Makroszkópos faanyagjellemzők
Üde termőhelyeken 20 m magasságot és 0,4-0,5 m átmérőt is elér. Igen lassan és egyenletesen növekszik. Kérge fiatalon sima, szürke; később repedezik, szürkésbarna színű lesz és vékony cserepekben hámlik. 60-80 éves korban termelik ki.
A szíjács és a geszt egyszínű világos barnásvörös (kissé a körtéhez hasonlít). Egyenletes, finom szövetű. Az évgyűrűk keskenyek. A két pászta nem különül el, de az évgyűrűhatárok élesek. A bélsugarak és a szórtan elhelyezkedő edények szabad szemmel nem láthatók. Gyakoriak a bélfoltok, és főleg idősebb korban a vörösesbarna álgeszt is előfordul.
Mikroszkópos sajátosságok
A szórt likacsú sajátosság a mikroszkóp alatt jól látható: az apró (20-70 µm átmérő) edények nagyszámúak, egyenletesen "elrendezettek" (kb. 38%). A hosszparenchimák apró sejtjei apotracheálisan elszórtak (2%). A keskeny bélsugarak általában két sejtsor szélesek, sűrűn elhelyezkedők (23%). A szilárdító alapszövetet főleg rosttracheidák és libriformrostok alkotják (37%). Az egyes berkenyefajok szerkezetében igen csekélyek a különbségek.
Fahibák, fakárosodások
A barkócafa két fontos fahibával rendelkezik: ez a sötétszínű álgeszt és a göcsösség. Tekintettel a faanyag fülledékenységére ezen értékes fafajt célszerű télen kitermelni és kora tavasszal feldolgozni.
Műszaki tulajdonságok
A barkóca meglehetősen kemény, nehéz, de egyenletesen finom szövetű fa.
| Fizikai jellemzői | ||
| Sűrűség, kg/m3; | ||
| abszolút szárazon: | 630-710-870 | |
| légszárazon: | 670-750-900 | |
| élőnedvesen: | 870-1130 | |
| Zsugorodása, % | ||
| húr irányban: | 11,6 | |
| sugár irányban: | 5,7 | |
| rostirányban: | 0,23 | |
| térfogati: | 17,5 | |
| A barkóca nagy zsugorodási értékei, valamint a húr- és sugárirányú zsugorodás jelentős különbsége a faanyag vetemedési hajlamára utal. | ||
| Szilárdsági jellemzői MPa (a rostokkal párhuzamosan) | ||
| Nyomószilárdság: | 50-53-55 | |
| Hajlítószilárdság: | 92-108-120 | |
| Ütő-hajlító munka (J/cm2): | 3,5-4,7-6,0 | |
Hajlító rugalmassági modulusz (MPa): 10000-11700-13400
Keménység (Brinell) a bütün mérve (MPa): 48
Kémiai tulajdonságai
Extrakt anyagtartalom (alkohol-benzol) 2,1%,cellúlóz 43,3%, pentozánok 24,1%, lignin 24,8%, hamu 0,6%, pH érték: 4,8 (enyhén savanyú).
Erdei választékok
Külföldi tapasztalatok (pl. Németország) alapján a 30 cm középátmérőt meghaladó rönkökből késelési célú furnéripari rönköt választékolnak. A legfontosabb választék a fűrészipari rönk. A barkócafából csak kényszerűségből (fahibák) szabad tűzifát választékolni, mivel a vékonyabb, rövidebb hengeresfa választékok (fagyártmányfa) is jól feldolgozhatók dísztárgyaknak, fatömegcikkeknek.
A legértékesebb törzseket általában hossztolás nélkül "szálfa" formájában az erdei rakodókon árverezik.
Megmunkálási sajátosságok
A barkócafa csak igen óvatosan, lassú menetrendekkel (a gyertyánhoz hasonlóan) szárítható. Ragasztása pontos megmunkálást és nagy körültekintést, szakszerűséget igényel (a vetemedési hajlam miatt). A kézi megmunkálása (gyalulás, vésés, stb.) nehéz. Gyalulva, esztergályozva esztétikus, szép felületet ad. Jól fényezhető, lakkozható, de a felületek tisztaságára nagyon ügyelni kell. Hajlamos az oxidatív elszíneződésekre. Szegezésnél, csavarozásnál előfúrást célszerű alkalmazni.
Felhasználási területek
A barkóca berkenye a míves, egyedi bútorok legértékesebb fája. Természetesen felhasználható a belsőépítészetben (pultok, egyedi parketták, stb.) kiválóan alkalmas faszobrok, különböző esztergályozott és faragott tárgyak készítésére.
A barkóca egyenletes, különlegesen finom, értékes kemény fáját nem célszerű szerszámnyélnek vagy bognáripari terméknek feldolgozni (e célra sokkal jobb az olcsóbb akácfa).
Hazánkban a fakitermeléseknél csak szerény mennyiségben fordul elő méretes barkóca berkenye hengeresfa. A választékolás során azonban a mainál sokkal nagyobb figyelem fordítandó a fafaj elkülönítésére, szakszerű kezelésére.
Befejezésül szeretnénk aláhúzni, hogy a barkóca évezredek óta az emberhez nagyon közel álló (mai fogalmazásban: ökológiailag igen értékes) fafaj; fája nemes szépségű alapanyag, gyümölcse pedig embernek, vadnak egyaránt fontos táplálék. Talán ezzel állt összefüggésben fontos szerepe a kelta- angolszász "hiedelemvilágban" ( pl. az óír-kelta fanaptár második hónapjának a barkócafa a névadója).
Dr. Molnár Sándor