1. Virágzás, termésérés és begyûjtés
A hegyi szil virágai a kilombosodás elõtt, március elején nyílnak. A virágok csomókban helyezkednek el, az ágakon ülnek (CSAPODY et al. 1966, GENCSI-VANCSURA 1997).
A termés szárnyas makk, mérete 20-25 mm, a legnagyobb a szilek között. Alakja kerekded vagy visszás tojásdad. A lependék széle kopasz. A makkocska a lependék közepén helyezkedik el. A termések májusban érnek, sokáig fûzöld színûek. Késõbb a lependék kifakul, piszkos, szürkés-fehér színt vesz fel, a makkocska színe barnás vöröses lesz. Ekkor kezd hullani a fáról. A magját a szél terjeszti (CSAPODY et al. 1966, GENCSI-VANCSURA 1997, BARTHA 1997).
Gyûjteni akkor kell, amikor megindul a termés hullás. Gyûjthetõ fáról és földrõl (TIHANYI 1991).
2. A mag kezelése
A termés nagy víztartalom miatt könnyen befülled, ezért tilos nejlon zsákba betömörítve még néhány óráig is tárolni. A begyûjtött termést szellõs, hûvös helységben, néhány cm vastag rétegben szétterítve lehet a vetésig tárolni. Célszerû gyakran forgatni.
Csíraképességét a tapasztalatok szerint fél évig õrzi meg (MÁTYÁS 1952). A szilek magkezelésével, a mag tárolhatóságával eddig nem foglalkoztak a kutatók, így nem tudjuk, hogy hosszabb ideig hogyan tárolhatók.
A termést a lependéktõl nem kell megtisztítani. A gyakorlat a termést valószínûleg ennek következtében magként kezeli.
3. Csemetekerti vetés
A begyûjtés után a lehetõ leggyorsabban el kell vetni. A szil magot a csemetekert legjobb vízellátottságú parcellájába vessük. Általában kézi vetést alkalmaznak. Az elõre kihúzott vetõbarázdákat a vetés elõtt célszerû beöntözni. 1 fm-re kb 200 szem csíraképes magot kell vetni. Ha a tárolás közben a terméscsomók nem hullanak szét, akkor azokat a vetés elõtt kézzel kell szétbontani. A takaróföld vastagsága 3-4 mm, csak finom morzsás szerkezetû talajjal szabad takarni a vetést. A vetés után rendszeres öntözésre van szükség, mert a vetés nem száradhat ki. Az intenzív öntözést az elsõ lomblevelek megjelenéséig kell folytatni. Attól kezdve az öntözõvíz mennyisége fokozatosan csökkenthetõ. Az üde talajú csemetekertekben öntözés nélkül is termelhetõ szil csemete, azonban a kezdeti öntözést itt is rendkívül meghálálja (TIHANYI 1991).
A gyakorlat számára fontos néhány adat:
| átlag ezermagtömeg | |||
| az MSZ 13385/1-79 szerint | 11 g | ||
| MÁTYÁS (1952) szerint | 9 g | ||
| 1 kg tiszta magban | 91000-111000 db van | ||
| tisztaság (MSZ 13385-1: 1992) | I. oszt. | 80 % | |
| II. oszt. | 50 % | ||
| csírázóképesség (MSZ 13385-1: 1992) | I. oszt. | 95 % | |
| II. oszt. | 75 % |
Az MSZ 13385/1 szabvány 1979 és 1992. évi kiadása a szileket összevontan kezeli.
Egy év alatt eléri a kiültethetõ méretet. Ha mégsem, akkor érdemes visszaiskolázni. A csemete méreteire vonatkozóan az európai unión belül nincs elõírás. Az erdészeti szaporítóanyagokról szóló 91/1997. (XI. 28.) FM rendelet elõírásai az alábbiak:
|
A magyar erdészeti csemetetermelésben a hegyi szil rendkívül alárendelt szerepet játszik. Az 1998/99-es szezonban mindössze 1000 db termelését regisztrálták.
DR. BARNA TAMÁS
IRODALOM
BARTHA D. 1997: Fa- és cserjehatározó. Mezõgazda Kiadó, Budapest.
CSAPODY I. - CSAPODY V. - ROTT F. 1966: Erdei fák és cserjék. OEF, Budapest. 327.
Erdészeti maggazdálkodási utasítás. OEF 1958.
GENCSI L. - VANCSURA R. 1997: Dendrológia. Mezõgazda Kiadó, Budapest.
MÁTYÁS V. 1952: Erdei magvak. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest.
PÁPAI G. szerk.: Csemetekert. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest, 1986.
SUSZKA, B. - MULLER, C. - BONNET-MASIMBERT, M. 1993: Graines des feuillus forestiers - de la récolte au semis. INRA Editions, Paris - Polish Scientific Publishers PWN Ltd, Warszawa. 292.
TIHANYI Z. - TOMPA K. 1985: Erdészeti szaporítóanyag termesztési gyakorlatok. Egyetemi jegyzet. EFE, Sopron.
TIHANYI Z. 1991: Erdészeti szaporítóanyag termesztés. Egyetemi jegyzet. EFE. Sopron.
