hegyi szil

A hegyi szil (<i>Ulmus glabra Huds.</i>) kórokozói

Szabó Ilona Soproni Egyetem, Erdő- és Faanyagvédelmi Intézet A szilek betegségei közül elsősorban az Ophiostoma ulmi (Buism.)Nannf. által okozott, szilpusztulásnak nevezett hervadásos edénybetegség (tracheomikózis) vált közismertté nagymértékű jelentőségénél fogva. A szil fajoknak azonban számos más kórokozójuk van amelyek esetenként szembetűnő betegségtüneteket idéznek elő. Olyan kórokozóról, amely az Ulmus fajok közül kizárólagosan csak a hegyi szilt betegítené meg, nem tudunk. Az alábbiakban tárgyalt kórokozóknak a hegyi szilen való előfordulása bizonyított, de amellett más Ulmus -okon is előfordulnak, némelyikük több más fafajt is megtámad. A kórokozókat és az általuk okozott betegségeket a megtámadott szervek szerint csoportosítva tárgyalom. Gyökereken Verticillium alboatrum Reinke et Berthold és V. dahliae Kleb. Talajlakó, gyökereken át fertőző kórokozók. Hervadást okoznak különböző lágyszárú és fás növényeken. A beteg növényeknél a szállítóedények elszíneződése tapasztalható (tracheomikózis) akárcsak az Ophiostoma fajok okozta szilpusztulás esetében. Mikológiai vizsgálat és a kórokozó kitenyésztése révén lehet a két edénybetegséget elkülöníteni. A verticilliumos hervadás a s

2005. január 27.

hegyi szil

A SZILEK KERTÉSZETI ÉS KULTÚRTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAI

" A magyarok fája. Ott áll a fa az ős öreg szilfa, az akarattyai magaslaton. Földje fája büszkén néz szét a messze világba" Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül, 1905. A szilek a ligeterdők, a hegyvidékek fája. E tág areájú nemzetség képviselőinek viszonylag kevés kultúr- illetve kertészettörténeti vonatkozása van. A vad vidékek fája a szilfa, amolyan 'szilaj' fa. És mégis, épp ebből adódik az első átvitt értelmű kapcsolódás: a szil és a szilaj szó összefüggése. "Ezer falu, város, halom, dűlő, határrész viseli nálunk a Szilas és Szilágy nevet. S, hol ez a név van: ott magyar lakik, ott magyar telepedett meg ezer év előtt." írja a századfordulón Eötvös Károly, aki tehát nem véletlenül tartja úgy, hogy a magyarok nemzeti fája a szil. A Földrajzi Nevek Etimológiai Szótára számos táj- illetve helységnevet említ, amelyet 'szilfás helyként' határoz meg. Szil, Győr-Sopron megyei helység neve szilfával benőtt helyre utal. Szilágy község Baranya megyében, amelyet az Árpád-kori oklevelek elsőként 1220-ban említenek 'Zylag' néven, a szil fanév -gy képzős származéka. A Szilágyság Erdélyben a Berettyó, Kraszna, Szamos, részben a Lápos folyók, a Szilágy és a Zilah patak vidékén elterülő történe

2005. január 27.

hegyi szil

A HEGY SZIL HERBIVOR ROVARAI

A Magyarországon őshonosan előforduló egyes szil fajok herbivor rovarfaunája között igen kicsi az eltérés, igen magas viszont a "genusz-monofág" rovarfajok aránya, melyek szileken kívül más tápnövényen nem élnek meg. Ez tehát azt is jelenti, hogy a hegyi szil rovarfaunájával kapcsolatban elmondottak nagy mértékben vonatkoztathatók a mezei, és vénic szilre is. Szileinken eddig mintegy 130 herbivor rovarfajt regisztráltak, a becslések szerint ennek kb. 90 %-a a hegyi szilen is előfordul. Törzsében és ágaiban számos xylofág rovarfaj él. Egyaránt kifejlődhet benne a nagy és a kis farontó lepke lárvája (Cossus cossus és a Zeuzera pyrina). Az előbbi akár 3-4 évet is eltölt a törzsben táplálkozva, mire a 10 cm-t is megközelítő nagyságot eléri. Három cincérfajról tudjuk (Clytus rhamni, Exocentrus punctipennis, Saperda punctata), hogy lárváik csak szilek fájában fejlődnek ki, ezeket már a hegyi szilből is kinevelték. Ezek mellett számos további polifág cincér lárvái (pld. Megopis scabrionis, Prionus coriarius, Cerambyx scopoli,…,stb.) is kifejlődnek pusztuló törzsében, illetve ágaiban. Száradó, vastagabb ágaiban él a Magdalis armigera nevű kis méretű (3-5 mm) ormányos bogár is. A xylofágok

2005. január 27.

A hegyi szil botanikai jellemzése

Nevezéktana LINNÉ 1753-ban megjelent főművében, a Species plantarum-ban a mezei szileket és a hegyi szilt még nem különítette el, mind a hármat együttesen kezelte, s Ulmus campestris névvel látta el őket. A hegyi szilt az U. campestris-ből 1762-ben W. HUDSON hasította ki, s a Londonban megjelent Flora Anglica első kiadásában Ulmus glabra néven írta le. Későbbi, már csak szinonímként figyelembe veendő nevei az U. scabra és U. montana. Mindhárom fajnév latin eredetű, a < glabra > simát jelent, mely a hegyi szil sokáig sima kérgére utal. A < scabra > jelentése érdes, ezt a fajnevet a levélfelület érdessége alapján adta neki MILLER. A < montana > megfelel a magyar fajnévnek is egyben, mivel előfordulása elsősorban a hegységekre korlátozódik. Az Ulmus nemzetségnév egyébként a szilfa latin köznyelvi alakjából került be a Linné-féle nevezéktanba. Elterjedése Európai elterjedésű faj, aerájának határa Észak-Skócián, Közép-Skandinávián, a Ladoga-tó környékén és a Káma felső folyásán húzódik keresztül. Legészakabbra Norvégia partvidékén a 67. szélességi körig hatol fel. Nyugat-Európában az atlanti partvidékre már nem ereszkedik le, Kelet- és Dél-Európában szórványosabb a megjelenése. Keleti i

2005. január 27.

hegyi szil

A hegyi szil (<i>Ulmus glabra</i>) csemetenevelése

1. Virágzás, termésérés és begyûjtés A hegyi szil virágai a kilombosodás elõtt, március elején nyílnak. A virágok csomókban helyezkednek el, az ágakon ülnek (CSAPODY et al. 1966, GENCSI-VANCSURA 1997). A termés szárnyas makk, mérete 20-25 mm, a legnagyobb a szilek között. Alakja kerekded vagy visszás tojásdad. A lependék széle kopasz. A makkocska a lependék közepén helyezkedik el. A termések májusban érnek, sokáig fûzöld színûek. Késõbb a lependék kifakul, piszkos, szürkés-fehér színt vesz fel, a makkocska színe barnás vöröses lesz. Ekkor kezd hullani a fáról. A magját a szél terjeszti (CSAPODY et al. 1966, GENCSI-VANCSURA 1997, BARTHA 1997). Gyûjteni akkor kell, amikor megindul a termés hullás. Gyûjthetõ fáról és földrõl (TIHANYI 1991). 2. A mag kezelése A termés nagy víztartalom miatt könnyen befülled, ezért tilos nejlon zsákba betömörítve még néhány óráig is tárolni. A begyûjtött termést szellõs, hûvös helységben, néhány cm vastag rétegben szétterítve lehet a vetésig tárolni. Célszerû gyakran forgatni. Csíraképességét a tapasztalatok szerint fél évig õrzi meg (MÁTYÁS 1952). A szilek magkezelésével, a mag tárolhatóságával eddig nem foglalkoztak a kutatók, így nem tudjuk, hogy hos

2005. január 27.