A kislevelű hárs (<i>Tilia cordata Mill.</i>) csemetenevelése

Barna Tamás
KEFAG R.T.
Erdészeti Szaporítóanyag Termesztési Központ
6000 Kecskemét
Külső-Szegedi u. 135.

1. Virágzás és termés érés
A kislevelű hárs hímnős virágai június közepétől július első napjaiig nyílnak. A virágzás időpontja mindig 10-14 nappal követi a nagylevelű hárs virágzását. A virágok kellemesen erős mézillatot árasztanak. Igen jó mézelő, különösen a nektár hozama kiemelkedő. Megporzását a rovarok, elsősorban a méhek végzik.

Egyes vidékeken sok virágot begyűjtenek gyógyászati célra. Sajnos többnyire az útmenti fasorokból, ahol a virágok feltételezhetően a közlekedésből származó, mérgező anyagokkal szennyezettek. A gyűjtők nem kímélik a fákat, sokszor egész vastag ágakat vágnak le, emiatt ezeknek a fáknak a koronája jellegzetesen csonkolt.

A virágok 5-11 virágú álernyőt képeznek. Az álernyő a kopasz murvalevélnél hosszabb, kissé megcsavarodva közel vízszintesen áll (CSAPODY et al.). A virágzati kocsány és a murvalevél összenőttek a kocsány hosszának felén.

Termése kicsi, gömbölyű, fel nem nyíló tok, többnyire megnyúlt gömb, amely finom hegyben végződik. Színe éretten piszkos rozsdabarna. Hossza általában 4,5-6 mm, szélessége rendszerint 4,5-5 mm. Felülete sima, vagy gyengén bordás. A terméshéj vékony, ujjal összeroppantható, ellentétben a nagylevelű hárs termésével.

A tokban rendszerint egy, néha két mag van, amelyek teljesen kitöltik a terméshéjat. A magban egyetlen jól fejlett embrió található, amit a sárgásfehér endospermium teljesen körülvesz. A kislevelű hárs termést gyakorlati szempontból nyugodtan kezelhetjük magként.

A termése szeptember közepétől érik, egyszerre a többi hárs termésével. A terméshéj - a perikarpium - színe kezdetben szürkés barna. Ekkor az embrió és az endospermium már teljesen érett és kitölti a terméshéjat. Később a héj színe sötét sárgásbarnára vált. A termések sokáig a fán maradnak, egy részük egész télen át, csak a tavaszi szelek viszik le.

Terjesztését főleg a szél és az állatok végzik. Gyűjtése a téli hónapokban lehetséges. A kíméletes gyűjtés kézzel történik. A legtöbbször azonban a fa alá kiterített ponyvára, vagy fóliára verik le a termést, amivel sok sérülést okoznak a hajtásokon. Egyes felhasználók augusztus végén-szeptember elején, ún. viaszérett állapotban gyűjtik a hárs termését. Az így begyűjtött termés azonnal elvetve a következő tavaszon jól csírázik. Teljes érésben vetve viszont átfekszik.

Megjegyzendő, hogy francia adatok szerint a kislevelű hárs átlag ezermagtömege csak 35 g (SUSZKA et al. 1993.). Ugyanezt az adatot közli TIHANYI-TOMPA (1985) is.

2. A mag kezelése
Mivel a viaszérettség állapotának megállapítása meglehetősen bizonytalan és nagy gyakorlatot kíván, a legtöbb csemetetermelő teljes érésben, késő ősszel gyűjti be a hárs magot. Tulajdonképpen egész télen át gyűjthető a már elmondottak szerinti módszerrel.

2.1 A hagyományos rétegelés
Az október végéig begyűjtött magvak azonnal elrétegezve, a következő tavasszal, április-májusban vethetők lesznek. A később begyűjtött magvakat azonban már nem érdemes rétegezni, hanem száraz szellős helyen tavaszig tárolni és csak akkor rétegezni. A rétegezés nedves homokkal összekeverve, általában 150-180 napig történik. A rétegelés kezdetén a mag egy nedves-meleg kezelést kap, Közben a magot rendszeresen, legalább hetenként át kell forgatni és ellenőrizni, hogy nem penészedik-e, nincs-e benne egérkár stb. Később, a rétegelés vége felé az ellenőrzéseket gyakrabban kell végezni. Amikor a magvak kb. 10 %-a kicsírázott el kell kezdeni a vetést. A túl hosszú csírával elvetett magból görbült, hurkos gyökérnyakú csemeték fejlődnek, amelyek erdősítésre alkalmatlanok.

2.2 Újabb magkezelési eljárás
A kislevelű hárs termésének természetes érési folyamata nem fejeződik be a fán. Az ősszel, látszólag teljes érésben begyűjtött termésben az embrió tulajdonképpen még éretlen, ehhez járul a viszonylag kemény terméshéj és a vízátnemeresztő maghéj. Ezek együttesen okozzák a kislevelű hárs magjának átfekvését.

Amikor a viaszérett magot elvetik, benne az embrió már éppen olyan érési stádiumban van, mint a később begyűjtött magban. Utóéréséhez meleg, nedves körülményekre van szükség, amit a nyár végi-kora őszi vetéssel a talajban tudunk biztosítani. Ezt követi a tél folyamán a hideghatás, ami megszünteti a termés- és a maghéj csírázásgátló hatását. Ez a magyarázata annak, hogy a viaszérésben elvetett mag a tél végén csírázik.

Ezeket a körülményeket az ősszel úgymond "teljes érésben" begyűjtött magvaknál mesterségesen is elő tudjuk idézni, ha hárs magot először 18 hétig 20-25 Co-on, majd 14 hétig 3 Co-on nedves közegben rétegeljük. A meleg fázis legkedvezőbb hossza 4 hónap. A hideg fázis legkedvezőbb hőmérséklete a kísérletek szerint 3 Co, bár ez 1 és 5 Co között ingadozhat, hosza pedig 14-18 hét, gyakorlatilag akkor kell befejezni, amikor megjelennek az első csírák (SUSZKA et al. 1993.) A lengyel erdészeti kutatóintézetben, Kórnikban kimutatták azt is, hogy a meleg-nedves rétegelési fázis helyettesíthető egy rövid kénsavas maghéjkezeléssel. Ennek növényvédelmi szemponrból van jelentősége. Ugyanis a nedves-meleg fázisban uralkodó környezeti körülmények kedveznek bizonyos, eddig kevésbé kutatott és nem kellően azonosított károsítók elszaporodásának. Egyes Diptera fajok ugyanis már a fán belerakják petéiket a hárs magba, az álcák a számukra kedvező körülmények között, a meleg-nedves rétegelés során kikelnek és az egész magtételt tönkretehetik (SUSZKA et al. 1993.).

Az első csírák megjelenésekor a vetést azonnal el kell kezdeni, mert a túl erős előcsírázás a csemeték minőségét rontja. Sikeres rétegelés után a csírázás igen gyorsan lezajlik 20 Co alatti hőmérsékleten. A legkedvezőbb hőmérséklet 3 Co. Fokozza a csírázás eredményét a 3 és 15 Co között váltakozó hőmérséklet.

Tekintettel arra, hogy ugyanabban a magtételben elég nagy az egyes magvak nyugalmi állapota közötti különbség, elég nehéz megítélni, hogy a rétegelést mikor kell abbahagyni, a magtétel teljesen elő van-e készítve vetésre. Lengyel és francia kutatók azt javasolják, hogy legjobb megoldás a korai vetés, amikor a talaj hőmérséklete még elég alacsony ahhoz, hogy ott folytatódjon a rétegelés hideg fázisa. Az esetleges fagy ellen, ami a csíracsemetéket veszélyezteti, szalmatakarással lehet védekezni.

2.3 Hosszú ideig tartó tárolás
SUSZKA et al (1993) SCHÖNBORN (1964) kísérleteire hivatkozik, aki kimutatta, hogy a kislevelű hárs magjának fagyállósága a víztartalommal van összefüggésben. A 35 %-os nedvességtartalmú mag már -2 Co-on elpusztul. A 30 % nedvességtartamú mag már -7 Co-ot, a 18 %-os -27 Co-ot, a 15 % alatti nedvességtartalmú pedig -70 Co-ot is kibír. Tehát a légszáraz mag erősen fagyálló.

Abban az esetben, ha felmerül a hosszú ideig tartó tárolás igénye, akkor a magot 10-12 % nedvességtartalomra kell kiszárítani és így, -3 és -10 Co közötti hőmérsékleten, akár 2-3 évig is eltárolható minőség romlás nélkül.

3. Csemetekerti vetés
Már szó volt róla, hogy a viaszérésben, augusztus végén begyűjtött magot azonnal el kell vetni, mert nem tárolható, ill. ez a mag a következő tavasszal ki fog csírázni.

A tél folyamán begyűjtött magot gondos ellenőrzés mellett rétegelni kell. Ha például a begyűjtést követő második év április közepén tervezzük a vetést, akkor a begyűjtést követő év augusztusában meg kell kezdeni a meleg-nedves kezelést 20-25 Co-on, majd decemberben a hideg-nedves kezelést 3 Co-on. A csírázás megindulásakor haladéktalanul vetni kell a magot. Ha erre, a túl korán megindult csírázás miatt még nincs mód, lehetséges egy legfeljebb 8 hétig tartó -3Co-os fagyasztás, ami lelassítja a csírázási folyamatot, de amint lengyel kutatók kimutatták, kedvezően hat a későbbi kelésre (SUSZKA et al. 1993.).

A vetés legkedvezőbb időpontja a március vége április eleje, amikor a nappali és az éjszakai hőmérséklet váltakozás kedvező a csírázásra.

Vetési adatok:
A hazai szokás szerint kislevelű hársból, 100 % használati értékű mag esetében 1 fm vetéséhez 150 db, ill. 5,3 g mag kell. Ebből egy éves korban 30, két éves korban 20 db/fm csemetekihozatalra lehet számítani.

Lengyelországban soros vetés esetén I. osztályú magból 115 kg/ha, II. osztályú magból 170 kg/ha a vetőmagnorma. Teljes vetés esetén 100 m2-re 5,0-10,0 kg-ot számítanak. Az átlagos kelési százalék a hársak esetében 50-80 %.

Gyakran vetik a hársat fólia alá, mesterséges közegbe, amelynek a pH-ját 5,5-6,5 közé állítják be. A fóliát június júliusban bontják le a vázról és fokozatosan szoktatják hozzá a csemetéket a természetes klímához. A szár jobb befásodásának elősegítésére augusztus közepén kevés káliumszulfát műtrágyát szórnak ki az állományra. Az átlagos csemetekihozatal 200 db/m2.
A csemete méretére az európai unión belül nincs előírás. A magyar követelmények szerint:

CSAPODY I. - CSAPODY V. - ROTT F. 1966: Erdei fák és cserjék. OEF, Budapest. 327.
SCHÖNBORN, V. A. 1964: Die Aufbewahrung des Saatgutes der Waldbäume. BLV Verlaggesellschaft München-Basel-Wien.
SUSZKA, B. - MULLER, C. - BONNET-MASIMBERT, M. 1993: Graines des feuillus forestiers - de la récolte au semmis. INRA Editions, Paris - Polish Scientific Publishers PWN Ltd, Warszawa. 292.
TIHANYI Z. - TOMPA K. 1985: Erdészeti szaporítóanyag termesztési gyakorlatok. Egyetemi jegyzet. EFE, Sopron.