Morfológiai tulajdonságok

Az élő fák jellemzői:
A hársak "matuzsálemi kort" élhetnek meg és óriás méreteket növeszthetnek. A kislevelű hársak közül kiemeljük a Széchenyiek hársfasorát Nagycenken (230-240 év) és a hasonló korú kápolnai (Heves megye) "Kossuth hársakat". Talán legidősebb óriás hársfánk a süttöi (Komárom-Esztergom megye)" Rákóczi hárs". A ma is jó egészségi állapotú kb. 400 éves fa 720 cm kerületű! A nagyszámú hazai és külföldi (egyes példányok 1000 év körüliek ) védett hárs egyedek a viharos európai történelem tanúiként élték meg az elmúlt századokat. ågy nem véletlen, hogy a hársakat ma is számos országban "szent fákként" tisztelik.
A kislevelű hárs 20-35 m magasságot (10-15 m ág tiszta törzshosszal) és 0,3-0,8 m mellmagassági átmérőt érhet el a fakitermelés korában (60-70 év). A Szürke kérge sokáig sima marad, csak idősebb korban repedezik. A kéreg vastagsága 1-3 cm.

ImageA fatest makroszkópos jellemzői:
A három hazai hársfaj fája nem különböztethető meg egymástól. A színes gesztnélküli, világos fatest fehéres-sárga színű, gyakran vöröses-barnás árnyalattal. Az évgyűrű határok nem határozottak, de egy sárgás vonal jelzi. A bélsugarak a keresztmetszetben csak kézi nagyítóval láthatók. ( A hársak egyik jellemzője, hogy e bélsugarak háncsbeli folytatása V alakú, sötétebb elágazást mutat.) A keskeny bélsugarak viszonylag magasak. ågy a sötétebb bélsugár tükrök a sugár metszeten elérik az 1-1,2 mm magasságot. A finom edények egyenletesen, szórtan helyezkednek el ,tehát a korai és késői pászták az évgyűrűn belül nem különülnek el.
Megjegyezzük, hogy a felhasználók az "erdei" és az "utcai (park)" hársak között különbséget tesznek. A zárt állományban (erdőben) nőtt hársak évgyűrű szélessége egyenletesebb, keskenyebb, a fatest kevésbé göcsös.

A fatest mikroszkópos szerkezete:
A vékonyfalú, rövid libriform rostokba és rosttracheidákba ágyazva mikroszkóp alatt megfigyelhetjük az általában magányosan elhelyezkedő edényeket, a keskeny bélsugarakat, és az alig észrevehető faparenchimákat (hosszparenchimákat).
Az edények átmérője (átlag 60 µ) a késői pászta felé haladva kissé csökken. Mennyiségi részarányuk (a keresztmetszet területén): 17%. Jellemzőjük a sejtfalak spirális vastagodása. Nem figyelhető meg tilliszesedés.
A hosszparenchimák apotracheális elrendeződésűek, általában magányosak, ritkán érintő irányú csoportokat alkotnak. Mennyiségük 2-3%.Gyakran barnaszínű mézgaanyagot termelnek (pl.mechanikai sérüléseknél).
A keskeny, homogén szerkezetű bélsugarak jellegzetessége, hogy az évgyűrűhatároknál kiszélesednek. 1-6 sejtsor ( 10-30 m ) szélesek és 10-50 sejt (átlag 0,5 mm) magasak. Mennyiségük 8-10 %.
A farostok ( libriformrostok és rosttracheidák ) a lombos fáknak megfelelő átlag hosszot (1 mm) is ritkán érik el ( 0,5-0,9-1,4 mm). Finomak, vékonyfalúak és nagymennyiségűek (72 %).
A szöveti szerkezet általános jellemzéseként elmondhatjuk, hogy a színes, gesztnélküli, világos színű hárs fatest egyenletes, finom szerkezetű, ennek köszönhetően a tér minden irányában kiválóan faragható és jól megmunkálható.

Fahibák, fakárosodások
A kislevelű hárs viszonylag kevés fahibát mutat. Idősebb korban előfordul barna álgesztesedés és fagyrepedés ("fagyléc"). Megemlítjük, hogy a Faanyagismerettani Tanszék kutatásai szerint a hársak fatestének legjelentősebb hibáit, elváltozásait a mechanikai sérülések okozzák. Az erdőben növekedő hársaknál ( különösen az ezüsthársnál ) rendkívül gyakori a fiatalabb (10-20 éves) törzsek kéreghántása a gímszarvas által, idősebb korban pedig a nevelő vágások és a közelítés által okozott mechanikai sérülések. Az ilyen sebzések nagyméretű fatest-elszíneződéseket, kéregbenövéseket, gyakran korhadást eredményeznek.
A hársasokban megfigyelhető farontó gombák (pl. Grifola gigantea) fellépése a mechanikai sérülésekhez kapcsolódik. A faanyag ellenállóképessége a biotikus károsítókkal szemben igen csekély. ågy a belsőtéri hársból készült tárgyakat megtámadhatják az álszúk ( pl. Anobium punctatum ) és a változó nedvesség esetén a különböző gombafajok ( pl. Merulius lacrimans, Coniophora cerebella ).

Műszaki tulajdonságok

Fizikai sajátosságai:
A kislevelű hárs puha, alacsony sűrűségű, jó alaktartósságú és közepesen szilárd faanyaggal rendelkezik. Fája valamivel sűrűbb a nagylevelű hársénál.
Sűrűség ( kg/m3 ):

  • abszolút szárazon : 320-490-560
  • légszárazon (11-12 %) : 350-530-600
  • frissen termelve: 580-680-780

Pórustérfogat (%): 68
Zsugorodás (%) :

  • hosszirányú: 0,3
  • sugárirányú: 5,5
  • húrirányú : 9,1
  • térfogati : 14,9

Mechanikai tulajdonságok:
Szilárdsági értékek,(rostokkal párhuzamosan),MPa :

  • nyomó : 22-44-66
  • hajlító : 39-90-125
  • húzó : 23-85-145
  • nyíró : 4-4,5-6

Ütő-törő munka ( ütő-hajlító szilárdság,) J/cm2 : 5,0-13,0

Keménység (HB) MPa :

  • rostra : 3,0-16,0-20,0
  • rosttal ¦¦ : 27,0-38,0-47,0

Statikus hajlító rugalmassági modulusz,MPa : 5800-7400-17200

Kémiai jellemzők:
Extrakt anyagok ( alkohol-benzolos kivonás ): 2,7-3,6%
Lignin : 18,3-29,3 %
Cellulóz: 43,2-54,0 %
Gyanták,zsírok: 5,0-7,0 %
Hemi cellulózok: 25,7%
Hamualkotók: 0,5-1,5 %
pH érték :5,2
Elemi összetétel, %: Szén 49,4; Hidrogén és egyéb 6,9; Oxigén 43,7

Tartósság:
A hársak a kevésbé tartós fafajok közé tartoznak.Tartósságuk,év:

  • szabadban (talajjal nem érintkezve) : kb 20
  • állandó nedvességben : kb 20
  • állandó szárazon: kb 500

Megjegyezzük, hogy a szakrális művészetben pl. hársból készült 900-1000 éves Krisztus, Mária-szobrok (pl. Kölni dómban ) is fellelhetők.

Erdei választékai
A kislevelű hárs legtöbb esetben elegyfafajként jelentkezik a fakitermelések során és sajnos emiatt nem fordítanak rá kellő figyelmet. Sok esetben összevágják rostfának, tűzifának. A kidöntött kislevelű hársból pedig a következő választékok hossztolhatók:

  • Fűrészrönk késelési célra
  • Furnérrönk hámozási célra
  • Fűrészipari rönk
  • Kivágás, feldolgozási fa (pl. ceruzagyártáshoz) stb.
  • Papírfa (fagyapotfa)
  • Rostfa, forgácsfa
  • Tűzifa

A fakitermeléssel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a hársak esetében is kerülendő a hengeresfában való tartós tárolás. Hosszabb idejű tárolás esetén zöldes és kékes elszíneződések ("kékülés") keletkezhetnek. A nyári hónapokban kitermelt fákra a farontó rovarok különösen veszélyesek. A hársakat legcélszerűbb a téli hónapokban kivágni és kéregben tárolni. A tárolási idő az esetleges fülledés elkerülésére ne haladja meg a 6 hónapot.

Megmunkálási sajátosságok

Az elmúlt századokban a hársak háncsa igen becses alapanyaga volt a kosár, szőnyeg, kötél fonásnak. Sőt cipőt és ecsetet is készítettek belőle. E célra 20-60 éves hársakat döntöttek ki. A kérget 6-8 hétig áztatták meleg vízben. Ezután a héjkéregről leválaszthatóvá vált a jól fonható rostos háncsrész. E tevékenység ma már szinte a feledés homályába merült.
A hársak mechanikai megmunkálása (felületkezelés, hámozás, gyalulás, marás, esztergályozás, faragás, stb.) a faanyag alacsony keménysége és szöveti homogenitása miatt igen kedvezően végezhető. Kiemeljük, hogy fája minden irányban kiválóan faragható. S ezért vált a hárs már a középkorban a faszobrászat legnemesebb anyagává!
Gőzölés után jól hajlítható, hámozható, késelhető. Sajnos a gőzölés hatására igen gyakoriak a színbeli elváltozások (foltosodás). A hársak problémamentesen, gyorsan és jól száríthatók. Repedésre, vetemedésre kevésbé hajlamosak, s így jól ragaszthatók,lakkozhatók, viaszolhatók. Megjegyezzük, hogy az UV sugarak hatására besötétednek, s ezért célszerű UV abszorbensekkel alapozni a bevonatok felhordása előtt.

Felhasználása

A hársak a faszobrászat, faesztergályozás európaszerte igen keresett fafajai ( emberi arcot a hársból lehet legjobban faragni). Felhasználják a bútorgyártásban, furnér és rétegeltlemezek készítésére. Öntőminták, facipők, ládák, rajztáblák, ceruzák gyártására. Természetesen felhasználja a farost- és forgácslemezgyártás. A papíriparban főleg fagyapotként alkalmazzák. A hárs fiatal vesszőiből kosarakat fonnak. Szenesített fája kiváló rajzszén.
A hársat felhasználják még fajátékok és különböző fatömegcikkek (pl. kefe, ecset nyelek, stb.) céljára is.
A fenti felhasználási lehetőségek is jól érzékeltetik, hogy a kislevelű hárs a magyar erdőgazdálkodásban és fafeldolgozásban a mainál lényegesen nagyobb szerepet érdemelne.

Dr. Molnár Sándor