A molyhos tölgy dél(közép)európai, szubmediterrán, domb- és hegyvidéki fafaj. Vertikális megjelenése a déli Alpokban 1200 méter, míg a belső Alpokban (Wallis) 1450 méter (Rubner). [Az itteni előfordulás minimunfaktora a vegetációs időszaki napfénybesugárzás, amely 150-200 kcal/cm2. A száraz, meleg, csapadékszegény termőhelyi viszonyok teszik lehetővé, hogy itt a molyhos tölgy a többi lombos fafajt szinte teljesen kiszorítsa. A terület kiválóan alkalmas szőlő és más mezőgazdasági kultúráknak, így jelenleg ezek aránya ma jelentős (Ellenberg)]

Törzsméret, alak, lombozat:
Termőhelytől függően egyedei általában 5-20 méter magasak, kedvező talajviszonyok esetén az ún. virgiliana típusok növekedése erőteljesebb (30 m). Csertölggyel, illetve kocsánytalan tölggyel elegyes zárt állományokban - jobb termőhelyeken - a molyhos tölgy idővel növekedésben elmarad, alászorul, s az állományokból lassan eliminálódik. Törzse szinte mindig térgörbe; még zárt állományban is vastag, erős ágakat fejleszt. Szabad állásban nagy, félgömb alakú koronát fejleszt, amely zártabb állományokban szinte mindig szabálytalan alakú. A korona belsejében túlnyomórészben rövid, míg a korona szélén általában hosszúhajtások képződnek. Magoncai 2 éves korig zölden telelnek át. A tölgyek közül a molyhos tölgy levele tartalmazza a legtöbb kálciumot (természetesen az andeziten és a mészkövön kialakult erubáz, illetve rendzina talajok kalcium-ellátottsága hatással van az avar kalciumoxid tartalmára).
Gyökérzet:
Részletes vizsgálatok e témakörben nincsenek. Számos szerző szerint a molyhos tölgy kezdetben karógyökérzetet fejleszt, hasonlóan nemestölgyeinkhez, amely idővel átalakul szívgyökérzetté. Váztalajok esetében a gyökérzet átlagos mélységes eléri az egy métert.
Mikorrhiza kapcsolat:
A szarvasgombákkal alakít ki mikorrhiza kapcsolatot. Franciaországban a legjobb szarvasgomba gazdanövénynek tartják. (Ché0ne truffier = molyhos tölgy; truffier = szarvasgombás).
Növekedés, életciklus:
A lombfakadás általában április második felében történik, valamivel később, mint a kocsányos tölgy. Magassági növekedése 8-10 éves korig lassú, ezen időszakban a gyökérzetét fejleszti, majd jó termőhelyi viszonyok esetén az ún. virgiliana típusok magassági növekedése egy ideig hasonló lesz a kocsánytalan tölgyhöz.
Fényigény, hőigény, vízigény, páraigény:
Meleg, szárazságtűrő fafaj. Hőigénye az őshonos tölgyek közül a legmagasabb. Mindenhol előfordul, ahol a napsütésen órák száma 1900-2000/év. A hosszú, hideg telet nem viseli el, különösen a kései fagyokra érzékeny. Fényigénye nagy, fiatal korban azonban a mérsékelt árnyékolást elviseli. Nedvesebb csapadékosabb termőhelyeken egyéb fafajainkkal nem tud versenyezni, így ezeken a helyeken teljesen hiányzik. Mintegy 350-450 mm tenyészidőszaki csapadék elegendő a megfelelő fejlődéséhez. Előfordulása igen szorosan összefügg a mikroklímával. A júliusi 14 órai légnedvesség iránti igénye 44% (Duna-Tisza köze)-56% (Fertő-melléki dombsor). A Szántó-féle 165-ös éghajlatjósági görbét sehol sem lépi túl.
Virágzás, termésérés:
Elterjedési területén április közepétől május közepéig virágzik. Hazánkban a virágzási ideje általában május közepe, vége; szélbeporzású faj. Makkja október második felében hull, meleg időben általában még ősszel megindul a csírázás (sok esetben már a fán), amikor is a gyökérzetét fejleszti, a hajtásfejlesztésre csak tavasszal kerül sor.
Életkor:
Természetes életkora eléri az 500 évet.
Társulás- és visszaszerző-képesség:
Nagy fényigénye és melegigénye miatt kis alkalmazkodó-képességű fafaj. Regeneráló képessége jó.
Szaporodási képesség:
magzókor: szabad állásban már fiatalon, 15-20 éves korban hoz termést,
magtermés gyakorisága: 8-10 év,
mag mérete: ezermag súly: 700-2300 g; azaz 430-1420 db/kg,
mag terjeszkedő-képessége: endozoochor (ember, állat által közvetlen, vagy közvetett módon való továbbjuttatás), illetve ballochor (kupacsból feszültség és gravitáció segítségével való terjedés), felújulási-, sarjadzó-és terjeszkedő-képesség:
A molyhos tölgy makkja, mind az avartakarón, mind a minerális talajfelszínen képes csírázni. Tuskósarjról jól újul, magról történő szaporodását jelentősen korlátozza a ritkán bekövetkező bőséges makktermés és az a tény, hogy a vaddisznó igen kedveli a termését. A közismert generatív és vegetatív felújulási módokon kívül két sajátos, erdőművelési szempontból sem mellékes sajátosságot kell kiemelnünk. A középhegységi, sekély termőrétegű, egykoron bokorerdő vagy mész- és melegkedvelő tölgyes uralta, de elfenyvesített területeken az állományok záródásának csökkenésével egyre nagyobb mértékben verődik fel az állatok - főleg szajkó - által behurcolt molyhos tölgy (illetve más szárazságtűrő fás növény). Az árnyalás és a filcesedő fenyőtűalom nyomása miatt a molyhos tölgy megnyúlott törzsecskéi az alomszintben kúsznak, s rendszerint csak a felemelkedő azévi hajtásvégeken van néhány levél. Lékesedés vagy fahasználat esetén a többletfény miatt a törzsecskék megvastagszanak és határozottan fölfelé indulnak. Ily módon idősebb korra "lekönyökölő" törzsek születhetnek (Török András erdőfelügyelő szóbeli közlése).
A másik felújulásai különlegesség főleg erősen taposott, legeltetett, vagy erdősen erodálódott feltalajú részeken figyelhető meg. A gyökfőn és a gyökfőhöz közeleső oldalgyökereken járulékos rügyekből - még a faegyed életében - nagyszámú sarj törhet elő, amelyek közül néhány a törzs pusztulása után megerősödhet. Ilyen gyökfősarjakat a hasonló termőhelyeken levő hársaknál is gyakran meg lehet figyelni. A hagyományos tuskósarjak - a fa kivágása után - a törzs alsó részén található alvórügyekből, ritkábban a vágáslap kalluszosodó részéből törnek elő.
Erdőgazdasági jelentőség:
Középhegységeink meleg, déli kitettségű termőhelyeinek fontos fafaja. Termőhelyének fafajcserés átalakítása indokolatlan. A váztalajokon, sötét színű erdőtalajokon sínylődő feketefenyveseink visszaalakításakor már csak talajvédelmi szerepe miatt is előnyben kell részesíteni a molyhos tölgyet. Állományainak elsődleges rendeltetése általában véderdő. Száraz termőhelyeken csertölggyel elegyítve elősegíti az állományok gyorsabb záródását, illetve növeli ezek állékonyságát. Fatermése elenyésző.
Az újulatot kezdetben célszerű árnyaló fa- és cserjefajok védelmében nevelni; magas borítottságú lágyszárú szinttel rendelkező állományokban a makkról történő felújítása igen nehézkes. Szélsőségesen száraz termőhelyeken létét a többi (elegy- és főfafaj) nem veszélyezteti.
Természetvédelmi besorolás:
Szélsőséges talajokon is megél, ezzel bővítve e termőhelyeken alkalmazható fafajok számát. Jövőbeni szerepét talajvédelmi, erdővédelmi, esztétikai szerep jelentősen meg fogja határozni. A molyhos tölgy területének növekedésére a fent említett tényezőkön kívül az esetleges klimatikus változások is hatással lehetnek.
Megőrzésének lehetőségei:
Erdőtelepítések során:
Elsősorban a felhagyott legelők, kedvezőbb vízgazdálkodású szántók, földes kopárok, valamint felhagyott szőlők és gyümölcsösök lehetnek alkalmasak molyhos tölggyel való erdőtelepítésre. Külön kiemelendő a felhagyott, esetleg csak részlegesen használt katonai gyakorlóterületek, ahol a molyhos tölgy alkalmazása minden szempontból célszerű.
Erdőfelújításokban:
A mész- és melegkedvelő tölgyesek, karsztbokorerdők hagyományos erdőnevelési eljárására gyakorlatilag nincsen szükség, eltekintve az esetlegesen fellépő biotikus, abiotikus károsítástól. Nagyobb gondot a cseres-tölgyes, homoki tölgyes, valamint a lösztölgyesekben található molyhos tölgyek fenntartása jelenti. A cseres-tölgyes állományok természetes felújítása során ügyelni kell, hogy a kezdetben sokkal intenzívebben növő fő- (csertölgy, kocsánytalan tölgy), valamint az elegyfafajok (virágos kőris, mezei juhar, tatár juhar, vadgyümölcsök) megfelelő mértékű visszaszorítására. Ezt az ápolások, tisztítások és a törzskiválasztó gyérítések során úgy kell elvégezni, hogy biztosítsuk a molyhos tölgy koronák megfelelő módon fejlődhessenek. (Természetesen a molyhos tölgy számára kedvezőtlenebb termőhelytípus-változat esetén a faj erőltetett fenntartása nem lehet cél.) A homoki-, lösztölgyesek esetén a legnagyobb gondot az állományokban, illetve a szomszédos területeken található akác jelenti, amelynek visszaszorítása mechanikai úton szinte lehetetlen.

A molyhos tölgy közel és távoli jövőbeni szerepét a faj ökológiai igényeinek, szaporodásbiológiai tulajdonságainak pontosabb megismerése és ezek gyakorlatba való átültetése mellett az erdő- gazdálkodók és -tulajdonosok szándéka fogja meghatározni.

DR. FRANK NORBERT

Irodalom

BORDÁCS S. - BOROVICS A. - KÉZDY P. (1999): A molyhos tölgyek - Quercus pubescens (incl. Quercus virgiliana) génmegőrzése. In MÁTYÁS CS. (szerk.): Genetikailag veszélyeztetett, ritka fafajok génmegőrzésének gyakorlati teendői. - Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest, 25-32.p.
ELLENBERG, H. (1996): Vegetation Mitteleuropas mit den Alpen. - Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart, 5. Aufl. 1095 p.
KERESZTESI B. (1967): A tölgyek. - Akadémiai Kiadó, Budapest, 655 p.
KOLOSZÁR J. (1987): Erdőműveléstan I.B. Fafajok erdőművelési tulajdonságai. - Egyetemi jegyzet, Sopron, 25-27.p.
LANIER, L. (1994): Précis de sylviculture. - Nancy, École National du Génie Rural, Des Eaux et des For?ts, 2e édition, 477 p.
RUBNER, K. (1953): Die pflanzengeographischen Grundlagen des Waldbaues. - Radebeul, Berlin, Neumann Verlag. 583 p.
SAYER, U. (2000): Die Ökologie der Flaumeiche (Quercus pubescens Willd.) und ihrer Hybriden auf Kalkstandorten an ihrer nördlichen Arealgrenzen. Untersuchungen zu Boden, Klima und Vegetation. - Dissertationes Botanicae Band 340, Berlin, Stuttgart, Gebrüder Borntraeger Verlagsbuchhandlung, 198 p.