DR. VARGA FERENC
Erdészeti és Faipari Egyetem, Erdővédelemtani Tanszék, Sopron

A Prunus-félék sok kártevőnek és kórokozónak biztosítanak táplálkozási, szaporodási lehetőséget, illetve jelentenek aljzatot. Mégis az mondható, hogy a madárcseresznye, összehasonlítva a gyümölcstermesztésben elterjedt különféle kultúrváltozataival, kevesebb károsítóval és kórokozóval rendelkezik. A legfontosabb kártevőket és kórokozókat célszerű az érintett növényrészek szerint csoportosítva tárgyalni.

A gyökéren, mint általános gyümölcsfa kórokozót a gyökérgolyvát okozó baktériumot (Agrobacterium tumefaciens) kell megemlíteni.

A cserebogárfajok (Melolontha, Polyphylla, Anoxia, stb.) pajorjai a leggyakoribb gyökérkártevők közé tartoznak.

A gyökérfonalférgek (Pl.: Prathylenchus penetrans) a gyökerek golyvásodását és pusztulását okozzák.

A törzsön megjelenő rákos képződményt a Pseudomonas mors-prunorum nevű baktérium okozza.

Az akác-pajzstetű (Eulecanium corni) és a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) a fiatal, elnyomott és legyengült fákat támadják meg, okozva azoknak sokszor a pusztulását.

A faanyagban a nagy kéregszú (Scolytus mali) és a púpos szú (Anisandrus dispar) megfeketedő menetei élettani és műszaki kárt is okoznak. A nagy farontó lepke (Cossus cossus) széles meneteivel a törzsben hasonló károkat idéz elő.

A kéregmoly (Enarmonia Woeberiana) hernyói a törzs alsó részén a kéregben meneteket készítenek, amelyek ott rákos duzzanatokat hoznak létre.

A taplógombák közül a sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) az idős fák kiüregesedését okozza. Az elszáradt ágakon, elpusztult törzseken a rózsaszínes egyrétűtapló (Daedaleopsis confragosa) termőtestek nagyobb számban is előjönnek. A cseresznyefák speciális taplógombája a cinóbertapló (Pycnoporus cinnabarinus).

A koronában a hajtásokon és ágakon a Prunus necrotic ring spot vírus okozza a nekrotikus gyűrűs foltosságot.

A törzsön fellépő baktériumos rákosodás és elhalás a korona vastagabb ágain is felléphet.

Az akácpajzstetű és a kaliforniai pajzstetű az egészen vékony (1-2 éves) hajtásokon, ágakon is tömegesen elszaporodva a korona részleges vagy teljes pusztulását okozhatják.

A Taphrina cerasi nevű bábaseprőt okozó gomba koronatorzulást és ágelhalást okoz.

Az elegyfaként ültetett vagy természetes úton jelentkező újulatot a vad erősen károsítja. Ezzel fák növekedését hátráltatja és okozza azok torzulását, pusztulását.

A leveleken a különböző vírusok hatására foltosodás, elszíneződés és levéltorzulás lép fel.

A levélfoltosító gombák közül a (Gnomonia erythrostoma) és a (Blumeriella jaapii) okoznak elváltozásokat és részleges levélpusztulást. A levelek kilyukacsosodását a Stigmina carpophila nevű gomba okozza.

A fiatal zsenge hajtásokon és a leveleken a fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi spp. pruniavium) okoz torzulásokat. A levelek összepödrődnek, erős kártétel esetén el is száradnak.

A cserebogarak nemzői rajzáskor szívesen fogyasztják a cseresznyefák leveleit, virágait és fiatal gyümölcskezdeményeit.

A lepkehernyók közül a gyapjas lepke (Lymantria dispar), az aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea), az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) és a téli araszolók (Geometridae család fajai) kártétele a lombozat részleges vagy teljes elvesztését eredményezheti.

A füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa cerasi) meztelen csigához hasonló álhernyói a levelek kivázasításával okoznak a hajtásokon lombvesztést.

A virágokat a lombfogyasztó rovarok a levelekkel együtt rágják le, de mint jellegzetes virágkárosító a bundásbogár (Epicometis hirta) és az aranyos virágbogár (Cetonia aurata) a madárcseresznye fákat is felkeresi.

A gyümölcsben a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) álcái élnek.

A gyümölcs rothadását a Glomerella cingulata és a Sclerotinia laxa (= Monilia cinerea) nevű gombák esetenként tömeges méretekben okozzák.

A madárcseresznye kártevői és kórokozói elleni védekezés erdőben csak az egyéb fafajok lombfogyasztói esetében alkalmazott anyagokkal és módszerekkel történik.