Barna Tamás
egyetemi adjunktus
Erdészeti és Faipari Egyetem
Sopron
1. A madárcseresznye jelentősége a magyar csemetetermesztésben
A madárcseresznye hosszú ideje kedvelt fafaja a magyar csemetetermelőknek. Egy éves csemetéje egyaránt keresett erdészeti és gyümölcsfaiskolai célokra Nyugat-Európában. Sajnos a termelés számszerű adatait elemezve, a hazai felhasználás nem mutat kedvező képet. Megvizsgálva az elmult öt év termelési adatait a madárcseresznye csemetetermelése az 1. táblázat szerint alakult.
A madárcseresznye csemetetermelésének mennyiségi alakulása
1991/92 - 1995/96. között
az OMMI éves csemeteleltár összesítői alapján
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
Az fenti adatokat látva meg kell állapítanunk, hogy a madárcseresznye alárendelt jelentőségű a magyar erdészeti csemetetermelésben. Ha pedig abba is belegondolunk, hogy ebből a szerény mennyiségből csak egy kis hányad marad a hazai erdőkben, mert jelentős része exportra kerül, másik jelentős hányadot pedig gyümölcs alanynak használnak fel, akkor jogosnak tűnik egyes szakemberek félelme, hogy más fafajok mellett a madárcseresznye is eltűnik lassan az erdeinkből.
2. Magkezelési és csemetetermelési módszerek
A hagyományos módszer szerint a júliusban érő termést a fa alá leterített ponyváról, vagy főliáról szedik fel. Az igazán szép törzsalakú fákról így kevés magot lehet begyűjteni, mert arra a fa nagy méretei miatt nincs mód, hogy a termést éretten, időben leverjék, vagy lerázzák. A ponyvára csak az hullik le, amit a madarak meghagynak. A termés lerázása, vagy leverése csak az alacsonyabb fák esetében jöhet szóba, amelyek rendszerint nem a legjobb genotipusok. Ezáltal félő, hogy negatív génszelekció is történik az évek során.
A madárcseresznye magja közel gömbölyű, 7,7-8,5 mm hosszú, 6,8-8,0 mm széles és 5,3-6,0 mm vastag csontár. 1 kg tiszta magban 5-7000 db mag van, ezermagtömege 150-200 g között ingadozik, az erdészeti termesztési gyakorlat 180 g átlag ezermagtömeggel számol.
A hazai termesztési gyakorlat szerint, a begyűjtött termést egy-két napos erjesztés után kimossák és rendszerint azonnal el is vetik. Ha valamilyen oknál fogva nem kerül sor a nyári vetésre, amit egyébként legkésőbb szeptember végéig kell elvégezni, akkor a magot nedves közegben rétegelve, 3-5 oC-on, kb. 3 hónapig tárolják és márciusban vetik. A rétegelés kezdetét tehát a tervezett vetési időpontból visszafelé számolva kell megállapítani. A takaróföld vastagsága 3-4 cm. Egy folyóméterbe 50 szemet, vagy 90 g-ot kell kalkulálni 100 %-os használati értékű magból (TIHANYI 1991). Rendszerint erélyesen kel és 1 éves korára eléri, sőt lényegesen meghaladja a kiültethető méretet, amikor 19 db/fm kihozatallal lehet minimálisan kalkulálni. A csemete méretére vonatkozo jelenlegi szabvány előírásait a 2. táblázat tartalmazza.
A madárcseresznye csemete szabványos méretei
| ||||||||||||||||||||||||
A madárcseresznye magjának kezelésével francia és lengyel kutatól foglalkoztak behatóan (MULLER et al. 1990. és SUSZKA 1976.). Megállapították, hogy a mag igen mély embrionális nyugalomban van, amihez egy viszonylag gyenge maghéj-gátlás társul. Tapasztalataik szerint a hagyományos rétegelési eljárások nem mindig hoztak kielégítő eredményt, a vetések sok esetben egyenetlenül, foltosan keltek. Ez, amellett, hogy gazdaságilag kedvezőtlen, mert magpazarlással jár, ökológiailag sem kívánatos, mert a genetikai változatosság csökkenését eredményezi.
Az általuk kidolgozott, vetés előtti magkezelési eljárás ezeket a hátrányokat kiküszöböli és egyenletes kelést eredményez. Az eljárás lényege, hogy a frissen begyűjtött, kimosott magot először két hétig 20 oC-on, majd szintén két hétig 3 oC-on, végül újabb két hétig 25 oC-on, mindig nedves közegben tárolják. A meleg fázisok időtartamát akkor célszerű növelni, ha a kezelés után a magot hosszú időre be akarjuk tárolni. Megállapításaik szerint a rétegelő közeg el is hagyható, arra kell csak vigyázni, hogy a mag ne száradjon ki a kezelés során. A kezelés utáni csírázási eredményeket az 1. ábra szemlélteti.
Az előkezelést követően a felhasználónak választási lehetősége van:
• vagy azonnal elveti a magot,
• vagy hosszabb időre betárolja.
A tárolásnak akkor van létjogosultsága, ha :
• több magunk van, mint amennyit el szeretnénk éppen vetni,
• értékes genotípus magját későbbi vetésekhez is át szeretnénk menteni,
• a csemetekert állapota, vagy az időjárás nem teszi lehetővé az azonnali vetést.
A tárolás lényege az, hogy a magot az előkezelés után, környezeti hőmérsékletű levegővel való átfúvatás, vagy egyszerű szikkasztás útján 8-10 % nedvességtartalomra kiszárítják és -5 oC-os hűtőbe helyezik. Ilyen módon kezelve, a madárcseresznye magja évekig eltartható és vetésre készen, bármikor elővehető. A vetés előtt csak egy rövid ideig tartó újranedvesítésre van szükség (2 ábra).
A kelés után a csemete gondos kezelést ígényel, ami öntözésből és 10-14 naponként ismételt, gomba elleni permetezésből áll. A csíracsemeték nagyon érzékenyek a cilindrospóra -fertőzésre (LUKÁCS In: PÁPAI 1986), ami ellen -vel végzett megelőző permetezéssel lehet védekezni . Később a blumeriellás levélfoltosság okozhat érzékeny kárt az állományban. A károsítás rendszerint május végén, június elején jelentkezik az alsó levelek szinén liláspiros erek által határolt foltok romájában. A fertőzőtt levelek elsárgulnak, majd nemsokára lehullanak. A fertőzés gyorsan tovaterjed az állományban. A gomba ellen május közepétől, a negyedik-ötödik lomblevél megjelenéséig 10-14 naponta végzett, rendszeres permetezéssel lehet védekezni. Az alkalmazható vegyszerek: Dithane M-45, Orthocid 50 WP, Zineb 80, Fundazol 50 wp (LUKÁCS In: PÁPAI 1986).
Gyakori a levéltetű fertőzés, ami ellen Bi 58 EC, Unifosz 50 EC, vagy Pirimor 50 DP vegyszerrel lehet védekezni.
A bojtos gyökérzet a tenyészidőszak elején, éles szerszámmal elvégzett alávágással, már 1 éves korra is biztosítható. A tapasztalat szerint ezek a csemeték életképesebbek, a betegségekkel szemben ellenállóbbak, mint az alávágatlanok.
A madárcseresznye magjának előkezelési és tárolási sémája
MULLER et al. 1990. nyomán
A termelés általában szabadföldön, soros, vagy különböző ágyásrendszerben történik. Gazdaságosabb magfelhasználást és területkihasználást biztosítanak az intenzív hidegágyak.
3. Fejlesztési lehetőségek
3.1 Maggazdálkodás
A nagy genetikai értékű magvak rendszeres és koncentrált begyűjtési lehetőségének biztosítására, nagyobb származási körzetenként, magtermesztő plantázsokat kellene létesíteni. A plantázsokhoz vírusmentes törzsfákat célszerű kijelölni. A plantázs helyét pedig úgy kell megválasztani, hogy biztosítva legyen a vírusmentesség. Az OMMI által 1994-ben összeállított, európai szinvonalú szaporítanyag rendelet-tervezet már tartalmazza a madárcseresznye származási körzetét is. Az MSZ-08-0637-(1-5) számú, az erdészeti szaporítóanyag-termelő ültetvények és állományok létesítésével és fenntartásával foglalkozó szabvány alapján már ma is létrehozhatók ilyen plantázsok.
A plantázsok összeállításánál gondosan ügyelni kell arra, hogy a faj genetikai változatossága ne csökkenjen, ugyanakkor a fatermesztési igények szempontjából értékes genotípusok domináljanak. Ehhez kellő számú törzsfára és a kijelölt törzsfák több évig tarrtó, előzetes megfigyelésére van szükség.
3.2 Mageredetű csemeték termelése
A korszerű magkezelési és magtárolási eljárások minden mag esetében megkövetelik a mag pillanatnyi állapotának és különösen nedvességtartalmának ismeretét. Nagyüzemi csemetekertjeinket fel kellene szerelni a legszükségesebb magvizsgálati eszközökkel: csíráztatók, szárítószekrény, mérlegek, hűtőszekrények és hűtőládák.
Célszerű lenne legalább nagyobb termesztő tájanként egy-egy megfelelően méretezett hűtőkamrát létesíteni, ahol a körzetben jelentkező, hosszú, vagy középtávú magtárolási igény kielégíthető lenne.
3.3 Vegetatív szaporítású csemeték
A racionális földhasználat keretében, alternatív mezőgazdasági termelésként nemcsak a nemesnyár ültetvények telepítése ajánlható, hanem a termőhelyi körülményektől függően például a cseresznye ültetvény létesítése is.
Franciaországban 1-2 ha-os ültetvények létesítését ajánlják a szakemberek a földtulajdonosoknak, elsősorban a legelők fásítására (kettős célú hasznosítás), illetve a felesleges élelmiszertermelő mezőgazdasági területek hasznosítására. A javasolt tőszám tág határok között változik 200-1 100 db/ha.
Egy ilyen ültetvényben, eltérően a természetszerű erdőtől, fontos követelmény az egyöntetűség, mert ezáltal biztosíthatók az intenzív kezelés feltételei. Kihasználva a madárcseresznyének azt a tulajdonságát, hogy gyökérről jól sarjadzik, gyökérdugványozással lehetne szaporítani a legszebb genotípusokat az ültetvény telepítés céljára. Ezzel a szaporítási móddal ZATYKÓ IMRE foglalkozott közvetlenül a háború után. 1948-ban közölte gyökérdugványozási módszerét, amellyel vadalanyokat sikerült, többek között madárcseresznyéből előállítania (PROBOCSKAI 1959). Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok az EFE Erdőműveléstani Tanszékén megkezdődtek.
Franciaországban általánosan alkalmazott módszer a madárcseresznye szaporítására az állományból kiemelt gyökérsarjak eliskolázása csemetekertben (3. ábra). A kivágott fák gyökérsarjai bőven felverődnek a tuskó körül, a felszini gyökerekből. Az egy éves sarjakat néhány cm-es gyökérdarabbal együtt, a rügyfakadás előtt kiemelik és 1,0 m-es sor-, valamint 30 cm es tőtávolságú hálózatba, jó táperőben levő, tisztán tartott csemetekerti talajba eliskolázzák. A tenyészidőszakban rendszeresen elvégzik a törzsalakító nyeséseket, például gondosan eltávolítják a villákat. A második tenyészeti időszak végére 1,50-2,0 m szárhosszúságú csemetéket nevelnek, amelyeket megfelelő egyedi vadkárelhárító eszközzel ellátva, visszaültetnek az erdőbe. Egyes helyeken a csemetekerti nevelést 2 éven át végzik és 2-3 m-es csemetéket ültetnek ki az erdősítésbe.
Érdemes lenne ezt a módszert az értékes, helyi genotípusok fenntartása érdekében Magyarországon is elterjeszteni.
BIBLIOGRÁFIA
BARNA T. - MAGYAR L. 1995: A madárcseresznye (Cerasus avium L.) és a törökmogyoró (Corylus colurna L.) jelentősége a minőségi fatermesztésben. WOOD TECH III. Erdészeti szakmai konferencia. Sopron. p. 54-57.
Institut pour le Développement Forestier 1980: Le merisier, arbre a bois. Paris. p. 56.
MULLER, C. - BONNET-MASIMBERT, M. - LAROPPE, E. 1990: Nouvelles voies dans le traitement des graines dormantes de certains feuillus: hetre, frene, merisier. Revue Forestiere Française XLII. 3: p. 329-345.
SUSZKA, B. 1976: Increase of germinetive capacity of mazzard cherry (Prunus avium) seeds through the induction of secondary dormancy. Arboretum Kornickie, vol. 21. p. 257-270.
PÁPAI G. szerk 1986: Csemetekert - Erdészeti csemetetermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. p.207
PROBOCSKAI E. 1959: Faiskola. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. p. 539
TIHANYI Z. 1991: Erdészeti szaporítóanyag termesztés. Kézirat. EFE, Sopron. p. 227
TIHANYI Z. - TOMPA K. 1985: Erdészeti nemesítés és szaporítóanyag termesztés - Gyakorlatok. Kézirat, EFE Sopron. p. 209
