hegyi szil A hegyi szil botanikai jellemzése
Nevezéktana LINNÉ 1753-ban megjelent főművében, a Species plantarum-ban a mezei szileket és a hegyi szilt még nem különítette el, mind a hármat együttesen kezelte, s Ulmus campestris névvel látta el őket. A hegyi szilt az U. campestris-ből 1762-ben W. HUDSON hasította ki, s a Londonban megjelent Flora Anglica első kiadásában Ulmus glabra néven írta le. Későbbi, már csak szinonímként figyelembe veendő nevei az U. scabra és U. montana. Mindhárom fajnév latin eredetű, a < glabra > simát jelent, mely a hegyi szil sokáig sima kérgére utal. A < scabra > jelentése érdes, ezt a fajnevet a levélfelület érdessége alapján adta neki MILLER. A < montana > megfelel a magyar fajnévnek is egyben, mivel előfordulása elsősorban a hegységekre korlátozódik. Az Ulmus nemzetségnév egyébként a szilfa latin köznyelvi alakjából került be a Linné-féle nevezéktanba. Elterjedése Európai elterjedésű faj, aerájának határa Észak-Skócián, Közép-Skandinávián, a Ladoga-tó környékén és a Káma felső folyásán húzódik keresztül. Legészakabbra Norvégia partvidékén a 67. szélességi körig hatol fel. Nyugat-Európában az atlanti partvidékre már nem ereszkedik le, Kelet- és Dél-Európában szórványosabb a megjelenése. Keleti i
