A barkócaberkenye erdeink egyik eltűnőben lévő dísze, ökológiailag nagyon fontos fafaja. Már a germán és kelta regék, mondák is megemlékeztek róla: a boszorkányok elűzését, a marhák betegségektől való megóvását, a hajók elsüllyedésnek megakadályozását remélték tőle. Ott ültették, ahol a gonosz megjelenhetett (templomok, házak, istállók), és az emberi javakban kárt tehetett.

Külföldi nevei:

  • német: Elsbeere, Ruhrbirne (elnevezésének oka, hogy a középkorban a vérhas (die Ruhr) ellen használták), Atlasbirne, Else
  • francia: Alisier, Alisier torminal, Sorbier alisier
  • angol: wild service tree, beam tree

Törzsméret, alak, lombozat:
Magassága 15-25 méter, de számára optimális termőhelyen és megfelelő erdészeti beavatkozással eléri, sőt meg is haladhatja a 30 métert. Törzse zárt állásban jól tisztul, de a koronaágak kissé vastagok; szabad állásban koronája mélyen ágas. Hirtelen felszabadításkor a törzsön vízhajtások jelenhetnek meg, azonban ez is csak ritkán, lassú felszabadítás esetén ez egyáltalán nem fordul elő. Sokszor látni, a fajra egyesek szerint jellemző villás elágazású példányokat is. Magassági növekedése akkor megfelelő, ha a fényt felülről kapja és oldalról biztosított a kellő árnyalás, mely a törzs feltisztulásához feltétlenül szükséges. Lombozat mennyisége közepes, mely gyorsan bomló és igen jó talajjavító. A lombozat őszi színe rozsda-sárga.

Gyökérzet:
A csíracsemete korán (március vége, április eleje) táján 3-5 cm-es gyökeret fejleszt. A csíralevelek lehullásakor már 8-14 cm-es gyökérrel rendelkezik. Két-három éves korban mintegy 40-60 cm-es gyökere van, mely akár 50-70 cm-es mélységre is lehatol, az igen idős egyedek esetén az 1-2 m-es mélység sem ritka. Gyökere nagyon gyakran a koronaátmérőnél jóval nagyobbra, akár több méter távolságra is elér. Tuskósarjakat csak fiatal korban hoz, azonban a gyökérsarjakat az idős egyedek esetén is igen gyakran lehet látni.

Mikorrhiza-kapcsolat:
Az eddigi vizsgálatok alapján valószínűleg arbuszkuláris mikorrhiza kapcsolattal rendelkezik. (Ez a mikorrhiza típus arbuszkulumokból, vezikulumokból és hifa szövedékekből áll. Az arbuszkulumok fakoronaszerűen elágazó képletek, melyek a sejten belül jönnek létre, de a sejtek citoplazmájába nem hatolnak be, s a kétirányú anyagcsere folyamatokat biztosítják.)

Növekedés, fényigény, hőigény, vízigény, páraigény:
Lombfakadás ideje május. A barkócaberkenye fiatalkori magassági növekedése jó, ekkor az évi hajtások hossza 40-60 cm, kulminációja 20-25 év; a magassági növekedés 40-50 év körül áll le. Vastagsági növekedése tartós. Csak a számára kedvező termőhelyeken éri el a maximális méreteket, (80-90 cm-es mellmagassági átmérő) melyhez feltétlenül szükséges a konkurens egyedek hiánya és a célzott erdészeti beavatkozás.
Melegkedvelő, tartós nyári meleget és csapadékos május-júniust kíván termésének beérleléséhez. Az erős árnyékolást nem szereti, már fiatal korban is fényigényes. Páraigénye csekély-közepes.

Virágzás, termésérés:
Május végén, június első dekádjában, lombfakadás után virágzik, beporzását a rovarok végzik; termése augusztus végén, szeptember elején érik és október-novemberben hullik, ami a madarak (fenyőrigó, szajkó, sárgarigó) egyik kedvenc tápláléka, sőt hozzá is járulnak a faj továbbterjesztéséhez. A termések gyűjtése szeptember végén kell kezdeni, amikor a gyümölcs még kemény és sárgásbarna színű. Ha a színe bőrbarna lesz, akkor már érett. Termőkorát állományban 20-25, szabad állásban 15-20 éves korban éri el. Csak a terebélyes fényélvező koronával ellátott példányok hoznak 2-4 évente igazán bőséges termést. A csemete-kihozatal 125-500 db/magkilogram.

Életkor:
Biológia életkora 200-300 év, erdeinkben általában a főfafaj vágáskorától függ az egyedek kivágása, azonban egyre több helyen hagyásfának visszahagyják a területen pl. Sopron: Dudlesz-erdő.

Társulás- és visszaszerző-képesség:
Tuskóról való sarjadzása gyenge, a gyökérsarjai viszont nagyon jó növekedésűek. A törzs kidőlése, illetve kidöntése után mintegy 10-30 méter sugarú körben jelennek meg a gyökérsarjak, melyek az első évben akár az egy méteres magaságot is elérhetnek, így viszonylag rövid időn belül kinőnek a vad szájából. A nyugat-európai példák alapján a legkedvezőbb növekedési feltételeket a középerdő jelenti számára, mivel a tuskók körül fejlődő számos gyökérsarj közül megfelelő számú egyed az állandóan visszatérő beavatkozás során kedvező növekedési feltételekhez jut. A szálerdő, melyben a főfafaj (főfafajok) gyorsabban növekednek a szálanként előforduló barkócaberkenyénél, csak intenzív beavatkozással érhető el az egyedek fenntartása. Erdőfelújításoknál, erdőtelepítéseknél, alátelepítéseknél ezért inkább csoportosan-foltosan elegyítsük, így a gyorsabban növő főfafajok kevésbé tudják túlszárnyalni és így veszélyeztetni fennmaradását.

Felhasználása:
A barkócaberkenye faanyagának tulajdonságaira, a felhasználási lehetőségeire ez az összefoglaló nem tér ki.
Németországban 1998 januárjában többször is árvereztek 10.000 DM/m3 feletti barkócaberkenye furnérrönköt, sőt volt olyan eset is, amikor 18.309 DM/m3 volt a vételár. Gyümölcsét lekvár készítéséhez használták, illetve egyes nyugat-európai országokban még ma is nagyon keresett árucikk. Terméséből pálinkát főznek. (Jól termő egyedről mintegy 100-150 liter cefre nyerhető. 100 liter cefréből 4-7 liter 50%-os pálinkát állítanak elő; 200-300 DM/0,7 liter).

Természetvédelmi besorolás:
Németországban már 1936-ban felhívták a figyelmet a barkócaberkenye nagyon kedvező ökológiai és fakereskedelmi tulajdonságaira, valamint megőrzésére és egyes helyekre való visszatelepítésének fontosságára. Hazánkban a barkócaberkenye nem védett faj, bár veszélyeztetett génkészletű, intenzív génmegőrzési módszereket igénylő faj. Az állományokban megtalálható egyedek fenntartása, a megfelelő termésképzésre való indukálás csak a rendszeres erdészeti beavatkozással érhető el, mivel a fafajt a mellet álló - általában a termőhely klimaxfafajai - idővel elnyomják és így az eliminálódik a területről.