A bibircses nyír botanikai jellemzése
Nevezéktana A növényvilág első rendszerezője, a svéd CAROLUS LINNÉ 1753-ban megjelent művében, a Species Plantarum-ban Betula alba L. név alatt a bibircses nyírt és a szőrös nyírt még egy kollektív fajként tárgyalja. A német botanikus, ALBRECHT WILHELM ROTH 1788-ban választja szét a két fajt, s a bibircses nyírnek a Betula pendula ROTH nevet adja. FRIEDRICH EHRHART hannoveri nagyhercegi botanikus, LINNÉ tanítványa 1791-ben Betula verrucosa EHRH. névre kereszteli, de a botanikai nómenklatura szabályai szerint - mivel később történt a névadás - ez csak társnévként (szinonímaként) került be a szakirodalomba. A Betula tudományos nemzetségnév hihetőleg a latin batuo, -ere = ütni, levágni igéből ered, mely batula és ebből betula-ként élt tovább, talán azért, mert a nyír ágai a rossz gyermekek megfenyítésére szolgáltak, vagy talán azért, mert a római liktorok (hatósági közkatonák) vesszőnyalábjaihoz (fasces) való anyagot ez a fa szolgáltatta. A tudományos fajnevek mind latinok, az alba fehéret jelent, s a nyír kérgére utal, a pendula jelentése csüngő, lecsüngő az idősebb fák ágrendszere alapján, míg a verrucosa = szemölcsös, bibircses a vessző mirigydudoraira vonatkozik. A magyarban haszn