Hírek az erdő világából

Az állami erdők-mezők országos napja az USA-ban (ForestPress)

WASHINGTON – Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának Erdészeti Szolgálata kérte a lakosságot, gyürkőzzenek neki az év legnagyobb önkéntes, egynapos munkáinak: az amerikai köztulajdonban lévő földterületek, erdők és erdei létesítmények helyreállítási munkálatainak. A programra az államok keleti partjaitól egészen a nyugatiig tartó akciókkal, szeptember 30-án, a Nemzeti Közföldek Napja (NPLD) megünneplésére kerül sor, amikor országszerte a szabadidőt, kikapcsolódást szolgáló helyek százain szüneteltetik a napi, használati díjakat.

2006. szeptember 30.

magyar kőris

A magyar kőris megismerésének viszontagságos története

A magyar kőris megismerésének viszontagságos története Bevezetés A tudomány eredményei rendszerint nehezen mennek át a gyakorlatba, de olykor maga a tudományos megismerés is sok nehézséggel, buktatóval jár. E megállapításokat kiválóan példázza a magyar kőris hazai esete, melynek történetét - okulásra - az alábbiakban vázlatosan adjuk közre. Egy megtévesztő feltételezés: a magas kőris ökotípusai A német erdész szakemberek már régóta felfigyeltek arra, hogy a magas kőris (Fraxinus excelsior L.) két, egymástól lényegesen eltérő termőhelyen tenyészik: 1. száraz, meszes, hegyvidéki termőhelyeken, 2. nedves, főleg sík vidéki termőhelyeken. Ezeket talajrassznak (Bodenrasse, mai értelmezésben ökotípus) fogták fel, s az elsőt "mészkőrisnek" (Kalkesche), a másodikat "vizikőrisnek" (Wasseresche) nevezték. Elsőként Münch tharandti erdészprofesszor és Dieterich tübingeni főerdőtanácsos vállalkoztak arra, hogy a két feltételezett ökotípus közötti különbséget tudományosan is bizonyítsák. A közös tenyészkertben nevelt, eltérő termőhelyekről származó kőriscsemeték összehasonlító elemzését 1925-ben adták közre [1], melyben egyértelmű különbséget mutattak ki a Wasseresche és a Kalkesche között. Ezt a

2006. szeptember 30.

magyar kőris

A magyar kőris botanikai jellemzése

A magyar kőris botanikai jellemzése Bevezetés Sorozatunk első részében vázlatosan bemutattuk a magyar ("barnarügyű", "lapályi", "szlavón", "pannon") kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis, syn: F. a. subsp. pannonica) megismerésének viszontagságos történetét. Ebben a cikkben a magyar kőris botanikai jellemzőiről szólunk, összehasonlítva azokat a magas kőrisével. Már itt utalunk arra, hogy általában egyetlen bélyeg vizsgálata nem elégséges a két faj egyértelmű szétválasztására, mindig több bélyeget célszerű egyszerre elemezni. Alaktana Mivel a magas kőris és a magyar kőris morfológiai bélyegei nagyobbrészt hasonlítanak vagy megegyeznek, ezért a differenciális jellemzőket részletesen és a két taxont összehasonlítva mutatjuk be. Ezek a hasonló vagy egyező bélyegek játszhattak közre abban, hogy a két taxont hosszú ideig nem különítették el, s csak az utóbbi közel fél évszázadban ismerték fel a magyar kőris elkülönülését. A magyar kőris termete, habitusa hasonló a magas kőriséhez. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy a híres szlavóniai tölgyesekben a magyar kőris, miként a mezei szil is, magasság és átmérő tekintetében vetekedett a szlavón tölggyel. A "fehérfa", ahogy faanyaga alap

2006. szeptember 30.

A magyar kőris faanyagának tulajdonságai és felhasználása

A magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. danubialis) faanyagának tulajdonságai és felhasználása Bevezetés E meleg és fényigényes fafaj főleg a magyar Alföldön él, de előfordul a Dél-Dunántúl alacsonyabb dombvidékén is. Érdekessége az elterjedésének, hogy a Kisalföld északi részén nem található, de előfordul a Bécsi-medencében, Nyugat-Ukrajnában és Morva-mezőn is. Talán ennek a morva-mezei előfordulásnak is köszönhető, hogy a Soproni Egyetem nagy barátja, a brno-i Mezőgazdasági Egyetem volt rektorhelyettese, a közelmúltban elhunyt A. Matovic prof. foglalkozott a legtöbbet a magyar kőris fájának tulajdonságival. A faipari gyakorlatban a különböző kőris fajok (magas, virágos, amerikai, magyar) között ritkán tesznek különbséget. Talán a legnagyobb gondot a színes gesztű előfordulások okozzák. Ezzel összefüggésben fontosnak tartjuk leszögezni: a kőrisek általában színes geszttel nem rendelkező gyűrűs likacsú fák, de idősebb korban és a termőhelytől függően előforduló színes gesztű kőris nem álgesztes, hanem az évgyűrű határokat követő egészséges gesztű! Ennyi bevezető után vizsgáljuk meg, hogy a magyar kőris rendelkezik-e a faanyag szempontjából figyelemre méltó sajátosságokkal. Szö

2006. szeptember 30.

A magyar kőris termőhelyigénye

A magyar kőris termőhelyigénye A magyar kőris ökológiai igényének jellemzésére legjobban az elterjedési területe alkalmas. Magyar kőrissel elsősorban a Balkán északi részén, a Pannon-medencében, Nyugat-Ukrajnában találkozhatunk. Magyarország síkvidéki területein - az erdőtervi adatok szerint - mindenütt megjelenik (BARTHA et al., 1995). Mivel az erdőtervi adatok, a magyar kőris esetén nem biztos, hogy megbízhatóak, előfordulását elsősorban a Duna és a Tisza, valamint mellékfolyói, a Dráva-sík, valamint a Dél-Dunántúl dombvidékeihez és a Duna-Tisza köze vizes termőhelyeihez köthetjük. A Szigetközben a magas kőris helyettesíti. Ökológiai igényének vizsgálatára érdemes azon erdőtársulások termőhelyét bemutatni, ahol leggyakrabban előfordul. Magyar kőrissel elsősorban a tölgy-kőris-szil (keményfás) ligeterdőkben, a sík- (és domb-) vidéki gyertyános-kocsányos tölgyesekben, az égerlápokban, valamint a sziki tölgyesekben találkozhatunk. A magyar kőris átmeneti fafaj a fűz-nyár (puhafás) ligeterdőkből a tölgy-kőris-szil (keményfás) ligeterdő állományai felé (MAJER, 1972). A fenti társulások termőhelyének jellemzését TÓTH (1958) és JÁRÓ (2000) munkája alapján tehetjük meg. Az alföldi terüle

2006. szeptember 30.

Napilapok

Tarvágott erdőből energia (24 óra)

2006. szeptember 23. A Kossuth Rádióban adtak hangot aggodalmuknak szűkebb hazánk lakói. Kifogásuk: miért a Gerecse fáit tüzeli el a bokodi hőerőmű? Utánajártunk, mi a helyzet valójában.

2006. szeptember 29.

közönséges boróka

A közönséges boróka nevezéktana

A közönséges boróka (Juniperus communis L.) Nevezéktana A ciprusfélék családjába tartozó boróka (Juniperus) nemzetségnek mintegy 55 faja ismert, melyek főleg az északi féltekét népesítik be, de néhány képviselőjük az egyenlítőn is túljutott. A fajok mintegy negyede hármas örvökben álló tűlevelet visel (tűborókák), míg háromne-gyedük hajtását keresztben átellenesen álló pikkelylevelek borítják (pikkelyborókák). Utóbbi-ak evolúciósan fiatalabbnak bizonyulnak, amit többek között az is bizonyít, hogy csíranövé-nyeik mindig tűlevelesek, s az idősebb egyedek hajtásain tűleveles részek (juvenilis = fiatal-kori hajtások) is előfordulhatnak. A Juniperus tudományos nemzetségnevet LINNÉ adta a boróka római neve (iuniperus) alapján. Etimológiai magyarázatok szerint ez a iuveni-paros szóösszetételre vezethető vissza, ami túl hamar születőt, abortálót jelent. Egyes borókafajoknak (pl. az erősen mérgező nehézszagú borókának) valóban van ilyen hatása, így a név nem tűnik alaptalannak. Más vélekedések sze-rint neve a kelta jenprus-ra vezethető vissza, ami szúrósat jelent, s tűire utal. A communis faj-név pedig közönségest, gyakorit jelent, szintén LINNÉ adta 1753-ban, s a közönséges boróka általáno

2006. szeptember 29.

közönséges boróka

A közönséges boróka erdőművelési tulajdonságai

A közönséges boróka (Juniperus communis L.) erdőművelési tulajdonságai A közönséges boróka, a Föld legelterjedtebb fenyőféléje, számos szerző szerint a legelterjedtebb fafaja, már az utolsó jégkorszak interglaciálisában megjelent. A középkorban és az újkorban sokáig a temetőfásítás egyik legfontosabb fafaja volt, különösen a német nyelvterületen (közönséges boróka = Wacholder), ahol az elhunytak lelkeinek menedékhelyéül szolgált, őrizve (wachen) az eltávozottak lelkeit. A faj termőhelyi igényeiből következően igen széles elterjedési spektrummal rendelkezik. Mind a síkvidéken mind a magashegységekben megtalálható; az Alpokban a communis alfaj (fénykedvelő) 1950, az alpina (fényigényes, nitrogénben szegény talajon) alfaj 1600-2700 méterig hatol fel. A faj legmagasabb előfordulása Európában 3570 méter (Wallis, Svájc), az Egyesült Államokban 3955 méter (Wyoming). A közönséges boróka kétlaki növény, azaz a női ivarleveleket tartalmazó termős, és a hím ivarleveleket tartalmazó porzós virágok más-más egyeden találhatók. A termőhelyi feltételek jelentősen befolyásolhatják a hím- és nőivarú egyedek arányát. Külföldi vizsgálatok szerint a száraz termőhelyeken jelentős arányban inkább a hímiv

2006. szeptember 29.

közönséges boróka

A közönséges boróka

A közönséges boróka (Juniperus communis) Kultúrtörténeti, kertészeti és táji vonatkozások A boróka légies, könnyed, ám szikár, a szárazságot, a zord környezeti feltételeket jól tűrő, hazánkban természetesen is előforduló, tűlevelű örökzöld fás növényeink egyike. Ha kultúrtörténeti tekintetben nem is összevethető a tölggyel, a hárssal, vagy más korábban az év fájaként választott fafajjal a hozzá kötődő hitek és mítoszok gazdagságában, mégis sokhelyütt feltalálhatjuk a száraz vidékeken és kertjeinkben is. Nem is gondolnánk, hogy az öröklét szimbólumaként találjuk St. Gallen kolostorában és azt sem, hogy megannyi gyógyhatása miatt megbecsült növény. Ott pedig, ahol nem volt kívánatos az elterjedése, pl. a legelőkön, ott fáját hasznosították, vagy szúrós tűi okán sövényt alakítottak belőle. A fajgazdag boróka nemzetségben a Juniperus communis mellett számos olyan fajt, alfajt és változatot ismerünk, amelyek történeti kertekben és mai zöldfelületeinkben is kedvelt, sokrétűen hasznosítható növények. A boróka a néphitben és a gyógyászatban A Németországban kiadott Fás Növények Enciklopédiája (Enzyklopädie der Holzgegewächse) szerint a mesékben, a mondákban és a dalokban a boróka a talányo

2006. szeptember 29.

A közönséges boróka (Juniperus communis L.) termőhelyigénye

A közönséges boróka nagy elterjedési területe magyarázatul szolgálhat igen széles ökológiai spektrumára, miszerint a szélsőséges termőhelyi viszonyok között találjuk. Igen jól alkalmazkodott számos olyan éghajlati és talajadottsághoz, amelyre más fafaj nem volt képes. A klimatikus szélsőségeket is jól bírja. A Föld északi félteke erdős területein mindenütt előfordul (Bartha, 2005). Megtalálható a Földközi tenger partvidékének délkeleti és északi száraz területeitől kedve Skandinávia északi részéig. Hasonlóan széles a vertikális megjelenése is. A tengerpartoktól kezdve több ezer méteres magasságig előfordul. Hazánkban találkozhatunk egyedeivel a legszárazabb alföldi területeken, a Dunántúl cseres-kocsányos tölgyeseiben és a Bükk-fennsík hideg platóján is. Tűrőképességének megfelelően a fagy és az aszály nem károsítja, kimondottan szárazságtűrő fafajnak számít (Keresztesi, 1971). Általában azokon a területeken jelenik meg, ahol a többi fafaj a termőhely szélsőségessége vagy emberi beavatkozás hatására már eltűnik. Fényigényes, leggyakrabban nyílt területeken fordul elő, ha az állomány záródik, sokáig sínylődik, majd a zárt állományokból kiszorul. Más vélemények szerint az árnyalást j

2006. szeptember 29.

Természetvédelem

Példamutató társadalmi támogatás

Közel negyedmilliárd forintot ajánlottak fel az adófizetők természetközeli erdőgazdálkodásra Az APEH honlapján nyilvánosságra hozták a 2005. évi személyi jövedelemadó úgynevezett „második 1%-ából” befolyt felajánlások összegét. Eszerint "Erdők közjóléti célú védelmére és bővítésére" 216 millió forint gyűlt össze.

2006. szeptember 29.

Gombák

Félelem nélkül gombásznak állami erdőben (Kossuth Rádió - Napközben)

2006. június 1. Fél kiló nyúlgomba kifogás alá nem eshet Falopás, gombászás az erdőn...Az erdőtulajdonosokat egy társtulajdonos állítja kész tények elé mondjuk egy tarvágással.

2006. szeptember 29.

Gombák

Veszélyes a gombaszezon (RTL Klub Híradó)

2006. szeptember 27. Szakemberhez kell vinni az erdőben szedett gombát Egy ember még mindig életveszélyes állapotban van azok közül, akiket még két hete gombamérgezéssel vittek kórházba Vas megyéből. Az Erzsébet Kórház toxikológiai osztályán fekvő nő májátültetésre vár – mondta el a Független Hírügynökségnek Zacher Gábor főorvos.

2006. szeptember 29.

Centenáriumi kongresszus és konferencia Kanadában (ForestPress)

2006 őszén két kiemelkedő esemény színhelye Kanada. A szeptember 24-27. között zajlott 10. Országos Erdészeti Kongresszus az ország fővárosában ült össze, a Boreális Konferencia résztvevői pedig az ontarioi Cochrane-ban találkoznak október 1-4 között.

2006. szeptember 29.

Televízió

216 milliót kaptak az erdők az adózóktól (hirado.hu)

2006. szeptember 28. A személyi jövedelemadó "második 1 százalékát" az erdők közjóléti célú védelmére és bővítésére is fel lehetett ajánlani Erdők közjóléti célú védelmére és bővítésére 216 millió forint folyt be a tavalyi személyi jövedelemadó (szja) úgynevezett "második 1 százalékából" - közölték csütörtökön azok a zöld szervezetek, akik a költségvetési törvény tervezése során tavaly "kilobbizták" ezt a felajánlási jogcímet.

2006. szeptember 28.

Napilapok

Indul a közigazgatás átszabása (Magyar Hírlap)

2006. szeptember 28. A jövő évtől már nem lesznek megyei közigazgatási, illetve földhivatalok - derül ki egy a lapunk által megszerzett törvénytervezetből. A kormány már korábban döntött a közigazgatás „regionalizálásáról"; az átszervezések a tervek szerint januárban kezdődnek.

2006. szeptember 28.

Napilapok

Drágább, mégis olcsóbb (Kisalföld)

2006. szeptember 28. Továbbra is nagy az érdeklődés a tüzelőanyag-kereskedőknél a fa és a szén iránt. Időjárástól függően előfordulhat, hogy már októberben is fűtenünk kell. A nagy bevásárlás idén az elmúlt évekhez képest korábban, a nyár közepén megkezdődött. Lapunkban erről annak idején beszámoltunk (Kisalföld, 2006. július 20. Tűzifahiányra számítanak). A most megkérdezett kereskedők egybehangzóan állították, ha néhol akadozva is, de ki tudták szolgálni a vevőket.

2006. szeptember 28.

Napilapok

Úgy ég, mint az akácfa (Békés Megyei Hírlap)

2006. szeptember 21. TÜZELÕ Mezőgazdasági melléktermékekből készül Biobrikettgyártó üzemet létesítettek Mezőberényben. A különleges tüzelőanyag hosszú távon alternatívát jelenthet az egyre dráguló energiahordozókkal szemben.

2006. szeptember 28.