Reményik Sándor: Egy rügy a naphoz
Örök fény, mit akarsz velem? Mondd, mért csaltál elő A fénynemjárta jótékony homályból? Aranyfogóval mért kényszerítettél Elhagyni hűvös rejtekhelyemet? Mit akarsz velem, örök napmeleg? Öntudatlanság alvó éjjeléből Felsajgó öntudatra Riasztón mért vertél fel engemet? Azt akarod, hogy levél legyek, S reményzöld ruhám' átüsse a jég, Ha forró május tikkadt alkonyán Hirtelen, tompán megdördül az ég? Azt akarod, hogy levél legyek, És nyári napok gyötrelmes során Megbarnítson majd perzselő heved, S hazámtól, fámtól eltépjen az ősz? Mit akarsz velem, örök napmeleg? Vagy talán abban nyugodjunk mi meg, Mi hervadásra ítélt levelek, Hogy forró, gyilkos órán árnyat adtunk Valakinek, ki megpihent alattunk?